Nehéz eldönteni hol a határ magyarázat és szigor, tiltás és meggyőzés között. A skizofrénok agya sajátos logika alapján működik. Olyan a gondolkodásuk, mint egy megakadt lemez, csak ugrál a tű egy helyen sokáig, majd egyszercsak átugrik, és halad tovább. Ez a pillanat váratlan és kiszámíthatatlan.
Így volt Attila szinte mindennel. Ha a fejébe vett valamit, akkor hiába volt minden érv, vita, bármi, ő konzekvensen ragaszkodott igazához meggyőzhetetlenül. Szerinte a drog nem árt, csak serkent, és így volt az alkohollal is. Ahogy már írtam, ők próbálnak menekülni a saját világuk elől, kikapcsolni, kicsit felszabadítani az agyukat valamivel. Attilánál sem volt ez másként. Mikor a drog problémát letettük és elhagytuk, szinte rögtön képbe lépett az alkohol.
Legyártott egy ideológiát magának, ami szerint a szervezetnek szüksége van meghatározott mennyiségű folyadékbevitelre. Szerinte a napi két liter sör volt erre az ideális, így elkezdett ragaszkodni ehhez. Meggyőzhetetlen volt, hogy ne sörben gondolkodjon. Azt mondta, ha mindegy milyen folyadék kerül a szervezetébe, akkor miért ne pont a sör legyen ez? Pár hét alatt ráállt a napi két literes adagjára, következetesen se többet, se kevesebbet nem volt hajandó fogyasztani belőle. Mindent megpróbáltam ismét, hogy meggyőzzem: az ő szervezetére nem ártalmatlan az alkohol, a gyógyszerek mellett, de hiába. Úgy próbáltam megoldani a problémát, hogy egyszerűen nem vettem egy üveggel sem. Erre a zsebpénzével együtt elkezdett kocsmába járni, és ott beszerezni az adagját. Veszekedtem vele, mondtam én erre nem adok pénzt, drága is, meg rossz környezetbe is kerül, de ez sem használt. Azt mondta, ha nem adok pénz, akkor majd szerez rá valahonnan. Megijedtem. Még csak az kéne, hogy elkezdjen "pénzt szerezni valahonnan". Nem akartam, hogy eldurvuljon a helyzet, ezért inkább elkezdtem újra venni a sört. Inkább igya otthon ahol szem előtt van, se belé nem köthetnek, se ő nem kötekedhet másokkal. Azt gondoltam, ha meggyőzni nem sikerül, akkor majd szépen lassan leszoktatom róla.
Megfigyeltem, hogy minél többet iszik egy skiziofrén, annál kevésbé hat rá a gyógyszer amit szed. Ezért sem mindegy, hagyjuk-e idült alkoholistává válni, mert belefáradtunk az örökös vitatkozásba. A skizofrénekkel együtt élő családok 90%-nál kifogyhatatlanok a viták és veszekedések. Állandó készültség az élet, minden pillanatban résen kell lenni, oda kell figyelni, és ebbe bele lehet fáradni. Szemben állnak a meggyőzhetetlen betegükkel, és ahogy legyűrnek egy problémát, ő azonnal generál egy másikat. Nincs pihenő, se szusszanás, se megállás. De a legnagyobb hibát akkor követik el, amikor meg sem próbálnak a skizofrén fejével gondolkodni. Egy racionális embert dühít, hogy a beteg nem érti, nem akarja érteni a logikusan felépített magyarázatokat, nem engedi magát az ész érvek, a jól felfogott érdekek alapján irányítani. Ezzel viszont csak falakba ütközöl, amire szívlapáttal hányhatod a borsót mindaddig, amíg nem próbálsz egy kicsit legalább az ő logikájuk mentén közelebb kerülni a dolgaikhoz.
Mivel meggyőzni nem sikerült, leszoktatni igyekeztem Attilát a sörről. Olyan indokokat kellett találnom, amit képes elfogani, amit nem személyes támadásnak vesz. Elkezdtem hivatkozni arra, hogy nincs pénzem, nem voltam boltban, nem kaptam az ő kedvenc márkáját, de véletlenül sem ejtettem ki a számon többé, hogy ne igyon. Ezeket el tudta fogadni, így nem ellenkezett, én pedig a kifogások változatos alkalmazásával szép lassan elértem, hogy előbb napi másfél literre, majd egy literre, egy üvegre csökkentette az adagot vita nélkül. Fél év alatt elértem, hogy csak egy üveggel ivott meg akkor is, ha több volt a hűtőben. Mára már ott tartunk, szinte egyáltalán nem iszik, legfeljebb a szabadnapjain, hetente egyszer. Lehet vitatkozni ezen a módszeren, megkérdőjelezhető, elítélhető, de nálunk bevált. Valamit mindenkinek ki kell találni ilyen helyzetben arra a láncreakcióra, amiben él. Ahol ezt nem teszik, ott a betegnek egyenes út vezet az alkoholizmus felé.
Az alkoholt elhagyva tiszta fejjel is megestek fura dolgok velünk. Erről lesz szó a következő fejezetben.
