HTML

Skizotéria

Anya és fia küzdelme a skizofréniával. Megtörtént esetet feldolgozó webnapló. Fényeske kéziratát posztokba szedi Záporka, úriparaszt és Fabius.

Friss topikok

  • maria.janos: Igen én is kíváncsi vagyok mi van Veled nagyon nagyon. (2014.08.30. 21:48) A skizofrénia szakértők országa
  • maria.janos: Él még a Fábiusz által írt blog???? (2014.08.30. 18:26) Kiegészítés
  • fényeske: Köszönöm, hogy olvastad és persze hogy irhatsz: fenyesagi@freemail.hu (2012.06.09. 19:19) Életjel
  • fényeske: Szia cica! A hasonlat nagyon jó és találó. A tévhit abból ered, hogy valóban ott van a kiváltó ok... (2011.12.16. 19:30) Skizofrénia-újratöltve
  • anyósnyelv: Tényleg elment nem egy, hanem három barátom, az elmúlt években, s nem tudtam közbelépni! Egyszer l... (2011.11.29. 23:36) Társas magány

Hasonló életek

Fabius 2010.09.12. 17:52

Rég jelentkeztem ami azt jelenti ugye, hogy  remekül vagyunk.
Attilámnak dolgozott az idő, 6 hónapja már, hogy a munkahelyen van, és most már lassan és kitartóan kiharcolta a státuszát. Persze ehhez kellett, hogy megfogadja Fabius és jó magam tanácsát, kommunikálni kell, hogy megismerjék. Kellett a hihetetlen erkölcsi morálja, és a kitartása, a nem feladás képessége. Már senki nem tarja kivülállónak, dicsérik eszét, értelmes hozzászólásait olyan dolgokhoz, amiről mások nem tudnak annyit, mint Ő.
A szívem repes mikor a fönököm dicséri, lám nekem volt igazam.
 
Sok hozzátartozó megtalál az iwiwen tanácsot kérni. Amiben tudok segítek, tehát a blog elérte amit szerettünk volna. A skizofrén betegek tünetei lehetnek nagyon eltérőek, de kísértetiesen hasonlóak is. Az egyik ilyen esetet a szülő engedélyével, rövidített formában megosztom veletek.
 
Az anyuka leveléből idézek:
 
 
"Fiam 21 éves és májusban derült ki, hogy egyszerű skizofréniája van.
Amit te az RTL klubban elmeséltél, annak szinte minden szava olyan volt, mintha a fiamról beszélnél. De amikor elkezdtem olvasni a blogodat, akkor jöttem rá mi mennyire szerencsés emberek vagyunk, mert közel sem olyan súlyos fiam állapota mint Attiláé volt.
 
Győző nagyon jó tanuló volt.
 
Győző egy otthonülő gyerek volt, nagyon érdekelte az informatika, nagyon sokat olvasott, művelt volt és IQ - ja magas.. Nehezen lehetett vele kommunikálni, de mi úgy gondoltuk " jó " gyerek, csak olyan magának való. Soha nem volt olyan nyitott mint társai.
Egyszer csak 17 éves kora körül kezdett romlani a suliban, gondok voltak vele. Győző leromlott, majd eltanácsolták abból a jó hírű gimnáziumból. Próbálkoztunk máshol, de azt is abba hagyta. Aztán jött az esti, kifizettük a tandíjat és amikor 18 éves kora előtt pár hónappal haza jött és kiderült, hogy elköltötte a tandíjra szánt pénzt, akkor apukája megadta neki élete első pofonját. Döbbenet volt a reakciója ennek a " jó " gyereknek. Köpött a földre és mindenféle patkánynak elmondott minket, ordibálás, stb. Teljesen kifordult önmagából, rá sem lehetett ismerni. Én azt mondtam ezt nem tűrjük, mehetsz amerre látsz.
 
Ő  elment anyukámhoz. És hagytuk elmenni. 2,5 évig nála volt.
Most nyáron hoztuk haza. Ő nem jelentkezett soha amíg anyukámnál volt, nem érdekelte mi van velünk, pedig nagy szeretetben neveltük fel. De én rendszeresen hívtam őt, hogy érezze bármi történt, szeretjük. De észre vettük eltűnt belőle minden érzelem, sivár lett a lelki világa. Anyukámnál gondok voltak vele. Utólag kiderült , hogy Győző a füvezést kipróbálta és használta, és volt amikor ivott és mellette rivotrilt szedett. Élete alvásból és tévé nézésből állt, nem ment el dolgozni. Jóformán egész nap aludt, olyan volt mint egy depressziós.
 
Kb. egy éve  Győző barátai hívták lányomat, hogy Győzőt látják az utcán, magában beszél, mutogat, nagyon furcsán viselkedik és ijesztően néz ki. Látták csikkeket szedegetni. Anyukám is mondta, hogy magában nevet és valami nincs rendben vele. Tavaly nyáron elmentünk a gyerekekkel vidámparkba és ott láttuk, hogy nagy a baj, mert valóban magában beszélt, merevek voltak a szemei, ijesztő volt. De amikor szóltunk hozzá, akkor normálisan válaszolt. Tudtuk hogy van valami, de nem tudtuk mi.
 
Egészségügyis vagyok és egy egészségügyis barátnőm segítségét kértem. Eljutottam egy telefonszámig , aki Baran Brigitta egyetemi docens volt, akihez a Semmelweis utcai pszichiátriai ambulanciára kaptam időpontot. Nehezen, de Győzőt rávettük jöjjön el. Nem akart eljönni, azt mondta neki semmi baja, nem fogja hagyni hogy diliházba tegyük.
De végül rávettük őt. Ott elmondtuk, hogy nem dolgozik, anyukámon él, látják őt az utcán magában beszélni, ápolatlan, igénytelen, egész nap alszik, szinte minden érzelem kihalt belőle, esténként órákat mászkál az utcán, akár esőben és hóban, csurom vizesen jön haza.
 
Doktornő beszélgetett Győzővel, de Győző úgy gondolta semmi baja. Doktornő egy tesztet csinált volna, de Győző nem ment ebbe bele. Fel lettünk világosítva, hogy a magyar törvények szerint semmire nem lehet egy nagykorú embert kötelezni ha ő nem akarja. Amíg nem csinál olyat ami miatt rá kell hívni a mentőt, addig tehetetlenek vagyunk és nem kötelezhetjük semmire. Ebben maradtunk.
 
Pár hét múlva sikerült Győzőt rávenni a tesztre, elmentünk. Az eredménye nem utalt életveszélyes pszichiátriai betegségre, de voltak benne negatív dolgok. A doktornő felajánlott egy korházi vizsgálatot, de Győző elutasította. Doktornő leírta mit tapasztal Győzőn, érzelem szegény mimika, sztereotípiák ismételgetése, elkent beszéd, érzések hiánya, stb...
 
Mi nem akartuk ennyibe hagyni, családsegítőbe mentünk, próbáltunk beszélni Győzővel.
Tavasszal megfenyegettük, hogy vagy elmegy kivizsgálásra vagy anyukám kirúgja és haza sem jöhet. Nagy nehezen vállalta a vizsgálatot. Bent volt 2 hétig és a szimplex skizofréniát állapították meg. Kapott Amitrexet, amit 200- tól 800 -as dózisig emeltek és azt kell szednie azóta is. A gyógyszer szedése mellett kezdtek eltűnni azok a dolgok, amik ijesztőek voltak benne. Nyáron talált munkát, de mikor anyukám nem volt pár hétig otthon, akkor nem szedte a gyógyszert és teljesen visszaesett. Nem ment dolgozni, csak aludt és nem vette fel velünk a kapcsolatot telefonon ha hívtuk.
Ekkor döbbentünk rá, hogy ő valóban beteg és a családja mellett a helye, haza kell véglegesen hoznunk. Neki állandó felügyelet kell, kontroll, figyelni kell beveszi-e a gyógyszert.
 
Utólag bánom, hogy ennyi idő el lett vesztegetve!
 
Te említetted az önvádat. Hát ez is megvolt. Sírtam hónapokat és ettük magunkat hol rontottuk el. Az orvosa azt mondta egy percig se vádoljuk magunkat, hisz senki nem tehet erről a betegségről. A korházban a drog tesztjei negatívak voltak, bár régebben szívott füvet, de már tavaly az ambuláns vizsgálaton is negatív volt a teszt. Nem tudjuk a drog hozta-e ki a betegséget, vagy kijött volna mindenképp. Örök kétségek...
Most már itthon van 2 hónapja és kezdjük a közös életet újra. Jó gyerek, mindent megcsinál amit kérünk, a gyógyszert szedi. Ellenőrizni persze kell, figyelmeztetni, mert elfelejti sokszor beszedni.
 
Szeretne dolgozni, de sajnos semmi munkát nem találunk neki. Mondtam szakmát kellene tanulni, mert 3 befejezett középiskolával, érettségi nélkül esélytelen elhelyezkedni . Tanulni nem akar, de nem is érzem, hogy a feje alkalmas még a tanulásra ennyi alvással és semmittevéssel eltöltött év után. Sokat beszélgetünk vele , hogy ez nem megy, hogy egész nap alszik és tévét néz. Kell valami cél, elfoglaltság. Feledékeny, sok mindent amit mondok neki már másnap elfelejti.
 
A blogodban is olvastam mennyire fontos lenne az hogy elfoglaltságot adjunk az ilyen betegeknek. Győző már kezd rájönni, hogy nincs más út csak a tanulás. A képességeit tesztelem és úgy érzem okos mint régen. Sakkoztunk vele ahogy te tetted ( ezért jó olvasni a blogot ) és elvert engem is meg az öccsét is többször is.
A másik dolog, hogy írtad Attila napi két liter sört ivott és nagyon nehéz volt leszoktatni róla. Győző azt hiszem nikotinista, mert amikor anyukámnál volt, sokszor látták, hogy órákon keresztül a csikkeket szedegeti a földről. Szörnyű volt.
 
Most abban állapodtam meg vele, hogy heti 1 doboz cigit veszek neki. Volt hogy 2 - kor  odaadtam és 6 - kor már elfogyott . Miután olvastam a te " leszoktatásodat ", hogy kevesebb sört vettél és írtad, hogy talán ez jobb a megvonásnál, én is kipróbáltam. Azt mondtam neki, hogy mostantól heti egy doboz cigit veszek, de napi 3 szálat kap. És ha be mer nyúlni a táskámba ezen felül cigiért, vagy könyörög érte, akkor odaadom az egész dobozzal, de többet nem veszek neki . És képzeld úgy néz ki korrekten tartja eddig .
 
2 hónapja itthon van, de munkát nem találunk, mindenhonnan csak elutasítást kapunk. Persze érettségi, szakma nélkül nem is lehet sokra számítani. Bejelentkeztem vele a munkaügyi központba, hátha ott valami szakképesítésre beiskolázzák majd. Találtam egy iskolát is, ahová még csatlakozhatna nappali szintű képzésre.
Nem tudjuk 21 évesen képes lesz-e újra a tanulásra.
 
A mostani állapotot szörnyű látni, nincsenek barátok, itthon van, eszik, alszik, tévét néz. Úgy érzem ha iskolába járna, akkor fiatalok között lenne, lenne célja, lenne elfoglaltsága.
Annyira nehéz dolog, hogy nem lehet tudni mi van a fejében, mit gondol dolgokról. Mondja és csinálja mint egy hűséges kis kutya azokat amiket kérünk tőle, vagy amit hallani szeretnénk. De nem tudom a valódi énje mit akar. Persze az is lehet, hogy egyszerűen csak az irányításra van szüksége, hogy megmondják az utat amin tovább menjen. Nem tudom.
 
Jelenleg ott tartunk, hogy azt mondta vállalja a 2 év nappali iskolát és csinálni fogja. Holnap megyünk bejelentkezni, de nem tudom ezzel jót teszek-e vele, képes lesz-e a tanulásra. Persze nem veszítünk semmit, legfeljebb abba hagyja. De talán sikerült ráébreszteni, hogy szakma nélkül csak segédmunkákat kaphat, de a környéken még azt sem. Nem lehet céltalanul élni, valamit csinálni kell. Hinnem kell benne, hogy valóban ráébredt erre és nem csak azért vállalja az iskolát, mert mi erőltetjük. Bár csak bele látnék a fejébe.
Olyan nehéz a döntés, nem tudom mivel teszek neki jót. Nem tudom ő mit akar és nem tudom mi lenne neki a legjobb.
 
Ne haragudj, hogy ennyit írtam, de az alap helyzetet ismerve fogsz tudni nekem tanácsot adni vagy segítséget nyújtani ha  szükségem lesz rá.
És még egyszer köszönöm, hogy felvehetem veled a kapcsolatot."
 
Tündi
 
Senki ne törjön pálcát fölötte, hibákat mindannyian követünk el. Szereti a gyerekét, küzd érte, a jövő érdekli és csak ez számít! Kapcsolatban vagyok az édesanyával, és sok kérdésére tudtam válaszolni. Drukkoljunk neki is, mert szerintem jó úton haladnak.

Címkék: terápia skizofrénia tünetek szülői felelősség elkövetett hibák

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://skizoteria.blog.hu/api/trackback/id/tr132291052

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vorg a Halhatatlan Báró 2010.09.14. 22:54:19

Én küldöm az energiákat és szorítok!

Tündérkee 2010.09.15. 00:07:33

@Vorg a Halhatatlan Báró:

Köszönöm! A bíztatás nagyon kell mindenkinek aki ilyen helyzetben van a gyermekével!!!

Tyúki 2011.06.08. 13:06:44

Sziasztok!
Kívánok nektek Tündi és Győzi nagyon sok jót,kitartást,és szeretet, és sok sok apró örömet, mert nekünk az is számít!

Tyuki (avagy Tünde) vagyok.Örülök, hogy rátaláltam erre a blogra,mert sok erőt merítek belőle,de sokszor rám tör a félelem,és az elkeseredettség. Fényeskével már felvettem a kapcsolatot,találkoztunk, beszélgettünk,elmondtam az én 20 éves nagyfiam történetét, ami nagyon hasonlít a Tündi+Győzi esetére. Az én fiamnál ez már kb.2,5 éve kezdődött, de én nem tudtam erről a betegségről semmit, és azt hittem ha valami furcsaságot tapasztaltam, hogy biztosan füvezett, mert azt tudtam, hogy többször megtette . Ő is 2 évet édesanyámnhoz került vidékre,de érdekes módon kezelés nélkül,újra bekapcsolódott az esti gimnáziumi képzésbe, és az 11. évet nagyon jó eredményekkel zárta. Nálunk most húsvétkor történt egy fellángolás, és Martin tört,zúzott. De ettől nagyon megijedtünk és Őis,és hajlandó volt eljönni velem egy orvoshoz.5 hetet volt kórházban, most pillanatnyilag adaptáción van,és 2 hetente kap majd egy injekciót,és esténként szedi a Leponexet. Minden apróságnak örülök,ha beszélget velem, ha azt mondja menjek el vele sétálni,vagy mivel nagyon szeret rajzolni rajzol nekem egy szép képet.Nem akarjuk siettetni az iskolát sem, és a munkát sem,de azért meg szeretnélek kérdezni Tündi, hogy milyen jellgű iskolát találtatok,amit nappalin tud végezni a nagyfiad? Mi még az út elején vagyunk, és tudom, hogy senki nem tudja garantálni, hogy minden rendben lesz. Mindenesetre köszönöm Áginak a bíztatást,és nagyon jó lenne egy olyan klub, ahol összejöhetnénk, és személyesen is beszélgethetnénk. Mindenkinek kívánok szép napot, és kitartást! Üdvözlettel: Tyuki(Tünde)

Tündérkee 2011.07.04. 22:39:59

@Tyúki:
Köszönöm a meleg szavaidat. Írtam neked emailt, remélem hamarosan olvasod. Kérdéseidre válaszoltam. Örülnék ha részletesebben is megismerhetném történeteket, mert ez nagyon fontos annak aki hasonló betegséggel küzd.
Hát Ági...Róla csak szépeket és jókat lehet írni. Meleg szívvel és hatalmas szeretettel gondolok rá. Nekem nagyon sokat segített a betegség elfogadásában, sőt fel is készített sok mindenre, így az ismeretlen nem is volt számomra már annyira ismeretlen. A hozzászólásokat olvasva megijedek, mert látom milyen sorsok vannak, milyen kemény ez a betegség. Hálás vagyok a sorsnak, hogy mi nem éltünk át nagy traumákat és időben fel lett ismerve a betegség és fiam jól reagált az első gyógyszerre. Persze az Ági által elnevezett "rém" mindig ott van, néha fiam szemében is megcsillan amikor tekintete megváltozik. De ezek múló másodpercek és csak mi vesszük észre. Teljes életet él, kicsit zárkózottabban, kicsit visszahúzódóbban mint a többi vele egykorú fiú. De most ez legyen a legnagyobb bajunk.
Kitartást kívánok neked és várom a leveled!!!
...
süti beállítások módosítása