Rájár a rúd a mentális betegségekben szenvedőkre. Nemrég bezárt a kórházuk, (OPNI) most meg kitudja milyen közgazdasági iskolát végzett(?) politikusok játszanak önjelölt pszichiátert és skizofrénia szakértőt.
A legújabb gazdasági koncepció szerint kitalálták, hogy a skizofrének gyógyszerei túl drágák, ezért megvonták az állami támogatást rá.
1-1 ilyen beteg, még ha teljesen rendben van is körülötte minden, és dolgozik, az átlagkeresete nem éri el a nettó 70-80 ezer forintot. Ennyiből vajon hogy tudná megvenni a megszokott gyógyszerét, ami az új rendszer szerint 34 ezer forint? Ráadásul ők abba a jövedelemsávba esnek, akik az adójóváírás kivezetésének is vesztesei.
Az persze egy másik téma mi kerül 28 darab tablettában ennyi pénzbe.
Attilámmal több napot átbeszélgettünk, majd elmentünk az orvosához, hogy felírja az új gyógyszerét. Hezitált az orvos maga is, lelkesen sorolta mit is írhat fel, ami legjobban megközelíti azt, amit most szed. Sajnos döntésképtelen vagyok, mivel a szakmám nyomdász és nem patikus. Annyit tehettem, hogy a burát olvasgatva emlékezetemre hagyatkozva igyekeztem kirostálni azokat a szereket, amikre átlagosan sok panasz volt. Ezeket kizártam.
Mindenki tudja, legfeljebb a politikus nem, hogy mennyire veszélyes egy ilyen gyógyszerváltás. Újra be kell állítani az adagolást, a hatást figyelni és korrigálni kell, ami nem kis felelősség se az orvosnak, se a beteg családjának. Nekünk 3 év alatt sikerült a maximálisan kielégítő megoldást eltalálni, most kezdhetjük előlről. Akik egyedül élnek ott még nagyobb a veszély, rájuk ki figyel? A rém röhög a markába, lepacsizott a politikusainkkal: spóroljatok gyerekek, adjatok nekem teret!
Gondolkodni, mint annyiszor már, ezúttal sem sikerült a döntéshozóknak. Az addig rendben van, hogy a gyógyszerkassza kiadásait meg kéne vágni, sok gyógyszer támogatását lehetne csökkenteni. De, ha az új gyógyszer nem válik be, a páciens elveszti az állását, talán le is kell százalékolni. Ami ugye a közösből visz el, és ha netalán még kórházi kezelésre is szükség van, ami több hónapos, az sem lesz ingyen. Vajon a nagyokos közgazdász szakembereink, ezeket figyelembe vették és számoltak, vagy nem látják a fától az erdőt? Esetleg csak történt ami szokott, és a kapkodásban ismét otthagytak egy réteget a fűnyíró előtt, akiknek a normális életét készülnek feláldozni a spórolás oltárán?
Innen üzenem a Rémnek: ne reménykedj kishaver! Felőlem az ország összes félbolondja cibálhatja a nadrágszíjat, spórolhatnak ahogy tudnak, ide hozzánk vissza nem jössz többé!
De mi lesz a többiekkel?