Skizotéria
https://skizoteria.blog.hu/atom
blfr5@https://blog.hu
©2024 blog.hu
https://skizoteria.blog.hu/2011/10/10/a_skizofrenia_szakertok_orszaga
A skizofrénia szakértők országa
2011-10-10T16:42:00+02:00
2011-10-10T16:42:00+02:00
Fabius
https://blog.hu/user/91606
<div><strong>Rájár a rúd a mentális betegségekben szenvedőkre. Nemrég bezárt a kórházuk, (OPNI) most meg kitudja milyen közgazdasági iskolát végzett(?) politikusok játszanak önjelölt pszichiátert és skizofrénia szakértőt</strong>.</div><div> </div><div><strong>A legújabb gazdasági koncepció szerint kitalálták, hogy a skizofrének gyógyszerei túl drágák, ezért megvonták az állami támogatást rá. </strong></div> <div><strong>1-1 ilyen beteg, még ha teljesen rendben van is körülötte minden, és dolgozik, az átlagkeresete nem éri el a nettó 70-80 ezer forintot. Ennyiből vajon hogy tudná megvenni a megszokott gyógyszerét, ami az új rendszer szerint 34 ezer forint? Ráadásul ők abba a jövedelemsávba esnek, akik az adójóváírás kivezetésének is vesztesei. </strong></div><div> </div> <div><strong>Az persze egy másik téma mi kerül 28 darab tablettában ennyi pénzbe.</strong></div> <div><strong>Attilámmal több napot átbeszélgettünk, majd elmentünk az orvosához, hogy felírja az új gyógyszerét. </strong><strong>Hezitált az orvos maga is, lelkesen sorolta mit is írhat fel, ami legjobban megközelíti azt, amit most szed. </strong><strong>Sajnos döntésképtelen vagyok, mivel a szakmám nyomdász és nem patikus. Annyit tehettem, hogy a burát olvasgatva emlékezetemre hagyatkozva igyekeztem kirostálni azokat a szereket, amikre átlagosan sok panasz volt. Ezeket kizártam. </strong></div><div> </div><div><strong>Mindenki tudja, legfeljebb a politikus nem, hogy mennyire veszélyes egy ilyen gyógyszerváltás. Újra be kell állítani az adagolást, a hatást figyelni és korrigálni kell, ami nem kis felelősség se az orvosnak, se a beteg családjának. Nekünk 3 év alatt sikerült a maximálisan kielégítő megoldást eltalálni, most kezdhetjük előlről. Akik egyedül élnek ott még nagyobb a veszély, rájuk ki figyel? A rém röhög a markába, lepacsizott a politikusainkkal: spóroljatok gyerekek, adjatok nekem teret! <br /></strong></div><div> </div><div><strong>Gondolkodni, mint annyiszor már, ezúttal sem sikerült a döntéshozóknak. Az addig rendben van, hogy a gyógyszerkassza kiadásait meg kéne vágni, sok gyógyszer támogatását lehetne csökkenteni. De, </strong><strong>ha az új gyógyszer nem válik be, a páciens elveszti az állását, talán le is kell százalékolni. Ami ugye a közösből visz el, és ha netalán még kórházi kezelésre is szükség van, ami több hónapos, az sem lesz ingyen. Vajon a nagyokos közgazdász szakembereink, ezeket figyelembe vették és számoltak, vagy nem látják a fától az erdőt? Esetleg csak történt ami szokott, és a kapkodásban ismét otthagytak egy réteget a fűnyíró előtt, akiknek a normális életét készülnek feláldozni a spórolás oltárán? <br /></strong></div> <div> </div><div><strong>Innen üzenem a Rémnek: ne reménykedj kishaver! Felőlem az ország összes félbolondja cibálhatja a nadrágszíjat, spórolhatnak ahogy tudnak, ide hozzánk vissza nem jössz többé! <br /></strong></div><div> </div><div><strong>De mi lesz a többiekkel? </strong></div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fskizoteria.blog.hu%2F2011%2F10%2F10%2Fa_skizofrenia_szakertok_orszaga%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fskizoteria.blog.hu%2F2011%2F10%2F10%2Fa_skizofrenia_szakertok_orszaga%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fskizoteria.blog.hu%2F2011%2F10%2F10%2Fa_skizofrenia_szakertok_orszaga%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A skizofrénia szakértők országa"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://skizoteria.blog.hu/2011/10/10/a_skizofrenia_szakertok_orszaga#comments"><img class="item_ctp" src="https://skizoteria.blog.hu/rss/image/post/id/3292081" border="0" /></a><br /></p>
skizofrénia
kérdések
gyógyszerezés
0
Skizotéria
https://skizoteria.blog.hu
https://skizoteria.blog.hu/2011/05/28/eletjel_186
Életjel
2011-05-28T01:51:49+02:00
2011-05-28T01:51:49+02:00
Fabius
https://blog.hu/user/91606
<p></p><div>Sziasztok!</div> <div> </div> <div>Rég nem írtam. A blog él - bár mostanában inkább privát életet -hisz nagyon sokan megkerestek az olvasása után. Van akinek tudok/tudtam tanácsot adni, és olyan is akad, aki nem fogadta el. Aki megkeres annak a telefonom éjjel nappal a rendelkezésére áll, hátha egy olyan szituációba kerül, ahol tanácstalan, és ha többen dugjuk össze a fejünket akkor találunk megoldást. </div><div> </div><div>Sajnos van olyan eset, mint a legutóbbi is, ahol érthetetlenül állok én is, és csak annyit tanácsolhatok: beszélje meg az orvossal. Én soha egy pillanatra sem kerültem olyan helyzetbe, hogy féljek a fiamtól. Soha egyetlen mozdulat erejéig sem emelte fel a kezét rám, bár voltak veszekedéseink az elején. Nekem is meg kellett tanulnom a helyzetek kezelését, de a félelem soha nem volt jelen bennem. Szinte mindenki azt kéri, ne publikáljam az ő esetét, én ezt nagyon sajnálom. Mert mindegyikből lehet tanulni vagy következtetéseket levonni, akik itt olvasnak azoknak pedig néha jól egy-egy gyakorlati tanács. </div><div> </div><div>Általánosságban elmondható, hogy az általam megismert minden esetben kivétel nélkül jelen volt a füves cigi használata. Én is meg vagyok döbbenve rajta, és nem tudom, az orvosok vajon tudják-e, mennyire gyakori ez mostanában. Ha tudják mért nincs publikáció, felhívás? Hiszek én a véletlenben, de csak korlátozott mértékig. </div> <div> </div><div>Az utolsó esetnél 3 éve, a fiú 17 éves korában kezdődtek a problémák. Az anyuka nem gondolt komolyabb bajra, viszont a fiú a nagymamájához került akkor vidékre. Az elmúlt 3 év alatt sok-sok jel és személyiségzavar utalt arra valami baj van, de voltak csendes időszakok is. Valahogy az orvos kimaradt egész mostanáig, amikor a fiúból gyakorlatilag kitört egy olyan agresszió, ami felett már nem lehet szemet hunyni. Orvos, kórház, diagnózis, az anyuka megkeresett, és minden sajnálatom ellenére nem tudtam segíteni neki. A félelem, amit érez a fia iránt számomra elképzelhetetlen. </div><div> </div><div>Persze adtam neki tanácsot, én mit tennék, és a telefonon is elérhető vagyok, de amikor elmondtam mi az, ami rá vár, az azt hiszem halálra rémítette. Nem akartam, de muszáj voltam őszintén felvázolni a helyzetet, hisz ha valóban olvasta a blogot már amúgy is tudta nem lesz egyszerű. </div><div> </div><div>Attilámmal minden rendben van, dolgozik, beilleszkedett, sportol, látszólag minden heppi. De senki ne gondolja, hogy hátradőlve élvezhetem a helyzetünket. Igaz már minőségi életet él, a rém azonban ott lapít valamelyik eldugott sötét sarokban, és néha apró jelét adja létezésének. Tudom, érzem minden porcikámban, hogy csak kicsit bizonyuljak gyengének és átveszi az irányítást! Miből gondolom ezt?</div> <div> </div><div>Például a gyógyszerből.</div> <div> </div><div>Eltelt közel 10 év a betegség kezdete óta. Attilám tudja, ő skizofrén erről már hajlandó is beszélni. De azt, hogy most rendben van, azt nem a gyógyszernek tudja be, hanem csodának. Szó szerint azt gondolja, vannak emberek, akik csodával határos modón meggyógyulnak egy gyógyíthatatlan betegségből, és magát is ilyennek tartja. A gyógyszert azért szedi, mert nem akar újra kórházba kerülni, a pszichiáterektől meg retteg, mint a tűztől. Ez nem elfogadható, hisz ha én már nem leszek hogyan tovább? Muszáj megértetnem vele, hogy a gyógyszernek köszönheti, hogy rendben van. Sok-sok beszélgetés, időnként finomabb vita után még ma is falakba ütközöm. Nem adom fel, mert nem tehetem.</div><div> </div> <div>A grimaszok kísérik az életét, a munkatársaink már megszokták. De például idegennek nézik sokszor a buszon, mikor utazunk, erre meg nincs racionális magyarázat. Szóltam az orvosának, de azt mondta kísérő tünet, örüljek hogy "csak" ennyi. Nem barátkozik, nincsenek lányok, képtelen vagyok rábeszélni, hogy regisztráljon egy társkeresőre, mindig legyint, majd, jön a válasz. Szóval itt tartunk 10 év után, ezért senki ne mondja, hogy könnyű dolgom van már. Talán könnyebb, mint azoknak akik most kezdik harcukat a skizofréniával, de megharcoltunk ezért a kis könnyebbségért az elmúlt hosszú és kemény évek alatt.</div> <div> </div> <div> </div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fskizoteria.blog.hu%2F2011%2F05%2F28%2Feletjel_186%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fskizoteria.blog.hu%2F2011%2F05%2F28%2Feletjel_186%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fskizoteria.blog.hu%2F2011%2F05%2F28%2Feletjel_186%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Életjel"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://skizoteria.blog.hu/2011/05/28/eletjel_186#comments"><img class="item_ctp" src="https://skizoteria.blog.hu/rss/image/post/id/2937921" border="0" /></a><br /></p>
skizofrénia
mindennapok
nyilvánosság
szülői_felelősség
0
Skizotéria
https://skizoteria.blog.hu
https://skizoteria.blog.hu/2011/01/12/uj_ev_statisztika
Új év, statisztika
2011-01-12T04:55:00+01:00
2011-01-12T04:55:00+01:00
Fabius
https://blog.hu/user/91606
<p>Boldog új évet minden olvasónknak!</p>
<p>Kezdjük ezt az évet egy kis visszatekintéssel: a blog fennállása óta 120 ezernél többen jártatok itt, és sajnos (vagy szerencsére) csak közel 50 hozzátartozó keresett meg különböző kérdésekkel. Ezekre a legjobb tudásom és tapasztalatom szerint igyekeztem válaszolni, így összesen 4 hozzátartozónak tudtam végül is segíteni úgy, hogy látványos következményei lettek hónapok elteltével. 4 hozzátartozó ugye 4 család, vagyis kb. 15-20 ember, aki idén már másképp éli az életét, mint a blog elolvasása előtt. Ez nagyon kevés de ezeken az embereken nem tudtak orvosok sem segíteni, reményt vesztve majdnem feladták, értük érdemes volt ebbe az egészbe belekezdeni.<br />
<br />
Az utolsó poszt elég komoly vihart kavart ezért a saját tapasztalatomból merítve csináltam egy mini statisztikát:<br />
</p>
<p>Mind az 50 hozzátartozó aki hozzám fordult elmondta, a betegüknél mindegyiknél jelen volt a marihuána fogyasztás hosszabb, rövidebb ideig. Ez, ha nem is tudományos, azért minimum elgondolkodtató. Egész biztos, hogy foglalkoznak ezzel szakemberek, de azt hiszem elég siralmas lehet a statisztika az országos átlagnál is. A média felelőssége lenne a felvilágosítás a lehetséges következményekről, természetesen az alkoholt is beleértve, de még messze nem vették ki a fejüket a homokból. A dohányzásnál komoly előre lépések vannak, de ezt a témakört is lábujjhegyen kezelik egyelőre. Én magam részéről minden ismerősömnek, akinek kamasz gyereke van elmeséltem, ennyit tudok tenni sajnos nem többet.<br />
<br />
<br />
Attilámmal a karácsony nagyon jól telt el, az ajándékoknak örült, volt benne egy családi játék nap is a nagyfiammal és a menyemmel, evés ivás, még egy vendéglőben eltöltött vacsi is belefért. A szilvesztert is együtt töltöttük egy baráti társasággal, 40-50 emberke, zene tánc, és Attilámat is elkapták a lányok. Egyszer kétszer megpörgették, mondták is utána mennyire jóképű, kár, hogy annyire szelíd és csendes. Attila is nagyon jól érezte magát, érezte, hogy szeretettel szólnak hozzá, de nem tolakodóan. Azóta is emlegeti. Reggel 5 re elfáradt a tánctól és a hangos zenétől, óriási dolog volt, hogy eddig is bírta. Aztán minden visszaállt a dolgos hétköznapokra. Hálával tarozom a bátyjának, a menyemnek és a barátaimnak, mert leírhatom: boldog és békés ünnepeink voltak.<br />
<br />
</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fskizoteria.blog.hu%2F2011%2F01%2F12%2Fuj_ev_statisztika%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fskizoteria.blog.hu%2F2011%2F01%2F12%2Fuj_ev_statisztika%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fskizoteria.blog.hu%2F2011%2F01%2F12%2Fuj_ev_statisztika%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Új év, statisztika"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://skizoteria.blog.hu/2011/01/12/uj_ev_statisztika#comments"><img class="item_ctp" src="https://skizoteria.blog.hu/rss/image/post/id/2577972" border="0" /></a><br /></p>
0
Skizotéria
https://skizoteria.blog.hu
https://skizoteria.blog.hu/2010/12/15/cannabis_bajok_csajok
Cannabis, bajok, csajok
2010-12-15T13:36:37+01:00
2010-12-15T13:36:37+01:00
Fabius
https://blog.hu/user/91606
<div>Több olvasónkban fölmerült a kérdés: mit lehet kezdeni a cannabis, magyarul a marihuána problémával skizofrén beteg esetén? Sajnos nem reklámozzák, de a legújabb kutatások szerint a skrizofénia egyik kiváltó okaként között tartják számon. Többen kérdeztétek, mit tehettek ellene?</div>
<div> </div>
<div> </div>
<blockquote style="margin: 0pt 0pt 0pt 0.8ex; border-left: 1px solid rgb(204, 204, 204); padding-left: 1ex;" class="gmail_quote">
<div>
<div>Nem tudom, csak azt tudom elmondani én mit tettem.</div>
<div> </div>
</div>
</blockquote>
<div> </div>
<blockquote style="margin: 0pt 0pt 0pt 0.8ex; border-left: 1px solid rgb(204, 204, 204); padding-left: 1ex;" class="gmail_quote">
<div>
<div>Először is kiiktatni a beszerzési forrást, bármi áron. Aztán jön a beszélgetés a beteggel, gyerekünkkel, de nem a tiltás, vagy szidás. El kell magyarázni neki sokszor, ha kell ezerszer meg még egyszer, hogy Ő allergiás a fűre, az Ő szervezete egyszerűen rosszul reagál rá. Ezt úgy a legegyszerűbb, ha megértetjük vele: vannak lisztérzékenyek, tejre érzékenyek, gyógyszerre vagy bármilyen nővényre allergiások, Ő a canabisra az, nagy valószínűséggel. El lehet neki mesélni az immungyengeséget, bizonyítani lehet, hogy nem hazudunk neki: interneten fellelhető már a marihuána használatának lehetséges következményei.</div>
</div>
</blockquote>
<div> </div>
<div>Attilával kapcsolatban sok írni valóm nincs hálistennek, mert ez azt jelenti velünk minden rendben, van.</div>
<div>Attilám maximálisan beilleszkedett a munkahelyen, jutalmat is kapott évvégére, ez meg olyan sikerélmény volt neki, amiben soha nem volt része eddig egy munkahelyen sem.</div>
<div>El is határozta minden lebeszélésem ellenére, hogy valami ajándékkal lepi meg a tulajt, mert ha Ő kap, akkor adni is illik. Ugye ez nem sok beosztottnak jut eszében?:)))</div>
<div>Lány ügyben is lépek ám előre, kitaláltam a következőt: társkeresőn vagyok regisztrálva, társat még nem találtam sajnos, de barátokat igen. Nagyon sokan vagyunk, akik rendszeresen összejárunk, nos meghívtak szilveszterre. Megtalálható itt, 16 évestől 60 évesig minden korosztály. Jó humorú kedves emberek, akik magány helyett a barátságot választották. Engem befogadtak, és biztatnak Attilámat is hozzam be ebbe a társaságba, és talán, majd ha már ismeri őket a regisztrációra is, rá lehet beszélni. Ez egy lépcsőfok, mert úgy tűnik Attila, nem zárkózik el előle. Szóval nagyon lassan de menni fog előre ez a szekér is szerintem.</div>
<div> </div>
<div>Búcsúzóul mindenkinek kívánok egészségben és boldogságban gazdag ünnepeket!</div>
<div> </div>
<div> </div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fskizoteria.blog.hu%2F2010%2F12%2F15%2Fcannabis_bajok_csajok%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fskizoteria.blog.hu%2F2010%2F12%2F15%2Fcannabis_bajok_csajok%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fskizoteria.blog.hu%2F2010%2F12%2F15%2Fcannabis_bajok_csajok%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Cannabis, bajok, csajok"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://skizoteria.blog.hu/2010/12/15/cannabis_bajok_csajok#comments"><img class="item_ctp" src="https://skizoteria.blog.hu/rss/image/post/id/2517440" border="0" /></a><br /></p>
skizofrénia
kérdések
csajozás
szülői_felelősség
0
Skizotéria
https://skizoteria.blog.hu
https://skizoteria.blog.hu/2010/12/07/az_elvesztett_elet
Az elvesztett élet
2010-12-07T04:28:58+01:00
2010-12-07T04:28:58+01:00
Fabius
https://blog.hu/user/91606
<p>
</p><div>Sziasztok!</div>
<div> </div>
<div>Sajnos nem mindig tudok jót írni. Volt itt egy anyuka aki olvasott és csodát remélt a blogtól. Leveleztünk sőt találkoztunk is, de nem tudtam segíteni rajtuk. Szóljon ez a bejegyzés egy fiúért, akit legyőzött a rém, és legyen ez példa azoknak akik küzdenek: csak óvatosan, ez a harc életünk végéig kísér minket legfeljebb tűzszünetek jutnak jobb esetekben. </div>
<div> </div>
<blockquote style="margin: 0pt 0pt 0pt 0.8ex; border-left: 1px solid rgb(204, 204, 204); padding-left: 1ex;" class="gmail_quote">
<div>
<div class="im">
<div>A történet a következő: Mind ahogy a nagy könyvben meg van írva a gyerekkel 18 éves koráig semmi gond nem volt, aztán robbant a bomba. Kórházak, orvosok, összetört élet, iskola abbahagyva, jelen, jövő rémálommá vált. Aztán lassan két év alatt realizálodott minden, a gyerek szedte a gyógyszereit, munkába állt és bár magának való lett, de az alapok rendben voltak. Anyukának ráment a házassága, elváltak a szülők, és anyuka másik kapcsolat után nézett. Lekötötte saját kis élete, ami még nem lenne baj, de a gyereket a válás és a magány(egy szem gyerek) nagyon megviselte, elkezdett inni. A gyógyszert ugyan szedte de a hónapok alatt az egyre növekvő alkohol kezdte hatástalanitani, és a gondok kiújultak. Anyuka ekkor talált rám, elöször levelek, telefonok, aztán találkoztunk. Ötleteket adtam neki a jelekből következtetve, egyértelművé tettem, hogy a párkapcsolat keresést most függessze fel, vagy friss kapcsolatát avassa be a körülményekbe. A fiának nagy szüksége van most megint rá. Ehelyett anyuka elment 2 hétre Egyiptomba, azzal a jelszóval a fia szedi a gyógyszert, dolgozik, nagy baj nem lehet. A fia ezalatt végleg abba hagyta a gyógyszer szedését és még mielőtt az anyuka hazaért volna öngyilkos lett. Lehet nem is öngyilkosság volt, hanem valami kényszerképzett ami ahhoz vezetett, hogy ugorjon a hetedik emeletről. Erre nem tudom a választ, és arra sem, mi történt volna, ha nem utazik el. De egy valamit tudok: a jelekre figyelni kell, mert semmi nincs véletlenűl még ennél a betegségnél sem, és figyelni kell, mert itt maga az élet a tét. Remélem sok ilyen esetről nem fogok hallani, inkább Tündi féle történeteket szeretem, meg a magamét, de sajnos mi vagyunk a kevesebben.</div>
</div>
</div>
</blockquote>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fskizoteria.blog.hu%2F2010%2F12%2F07%2Faz_elvesztett_elet%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fskizoteria.blog.hu%2F2010%2F12%2F07%2Faz_elvesztett_elet%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fskizoteria.blog.hu%2F2010%2F12%2F07%2Faz_elvesztett_elet%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Az elvesztett élet"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://skizoteria.blog.hu/2010/12/07/az_elvesztett_elet#comments"><img class="item_ctp" src="https://skizoteria.blog.hu/rss/image/post/id/2498576" border="0" /></a><br /></p>
0
Skizotéria
https://skizoteria.blog.hu
https://skizoteria.blog.hu/2010/11/02/a_kitartas_jutalma
A kitartás jutalma
2010-11-02T12:53:01+01:00
2010-11-02T12:53:01+01:00
Fabius
https://blog.hu/user/91606
<p></p><div class="ii gt" id=":h0"><div id=":he"><div>Fél év levelezés, leszidások, javaslatok, és Tünde kitartása meghozta jutalmát. Olvassátok és örüljünk vele együtt. Azok kevesek közé tartozik akiknek talán sikerült sikeresen szembeszállni ezzel a betegséggel. Emberi gyarlóság, de büszke vagyok arra, hogy a blog és én segitséget tudtunk ebben neki adni.<br /> <br /> ----------Eredeti üzenet---------- <table style="font-size: 12px;"> <tbody> <tr> <td style="width: 70px;">Dátum:</td> <td>2010. október 29., péntek, 11:24:07</td> </tr> <tr> <td>Feladó:</td> <td>"Gyergyief Tünde"</td> </tr> <tr> <td>Tárgy:</td> <td>Tündi</td> </tr> <tr> <td>Címzett:</td> <td>fenyesagi</td> </tr> </tbody> </table> <p> </p> <div> </div> <div>Szia Ági!</div> <div> </div> <div>Rég írtunk már egymásnak. Sokat juttok eszembe és sokszor emlegetlek téged. Amikor ismerősökkel beszélgetek Győző betegségéről, akkor mindig téged említelek, hogy mennyi erőt és segítséget kaptam tőled. Olyankor dióhéjban elmesélem a ti történeteteket.</div> <div>Hogy vagytok? Minden rendben van Attilával?</div> <div>Nekem nincs sok új mondanivalóm, ezért nem is írok mostanában. Győző egy teljesen "normálisan" viselkedő fiú lett. Iskolába jár, itthon mindenben segít amiben kérjük őt. Találtunk neki gyakorlati helyet, így nemsokára 1 héten egyszer reggeltől estig dolgozni fog három fiatallal, mert azt mondja csak pár évvel lehetnek nála idősebben azok akikkel fog dolgozni. Ha megállja a helyét akkor majd mehet suli után is délutánonként dolgozni, sőt a szerelőjük majd elviszi magával a későbbiekben, hogy lássa a gyakorlatban a dolgokat. Bízom benne megszeretik őt és így is lesz.</div> <div>Ha itt majd megállja a helyét, akkor ennél többre most nem is vágyhatok, hisz tanul és dolgozik.</div> <div>Megértettem amit írtál a lányokkal és barátokkal kapcsolatban, így semmit nem erőltetünk, hagyjuk élni az életét így, aztán majd talán alakulnak a dolgok.</div> <div>A gyógyszert a mai napig minden nap meg kell tőle kérdezni bevette-e és nagyon ritkán van olyan válasz, hogy igen. Általában elfelejti, tehát minden reggel és este megkérdezzük tőle.</div> <div>Szóval mi jól vagyunk, azt hiszem pár hónap után ennél többet nem is akarhatok, hisz már ez nagy eredmény amire jutottunk.</div> <div>Ha van egy kis időd írjál mi van veletek.</div> <div> </div> <div>Ezerszer puszillak. Tündi</div></div></div></div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fskizoteria.blog.hu%2F2010%2F11%2F02%2Fa_kitartas_jutalma%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fskizoteria.blog.hu%2F2010%2F11%2F02%2Fa_kitartas_jutalma%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fskizoteria.blog.hu%2F2010%2F11%2F02%2Fa_kitartas_jutalma%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A kitartás jutalma"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://skizoteria.blog.hu/2010/11/02/a_kitartas_jutalma#comments"><img class="item_ctp" src="https://skizoteria.blog.hu/rss/image/post/id/2415867" border="0" /></a><br /></p>
skizofrénia
mindennapok
szülői_felelősség
0
Skizotéria
https://skizoteria.blog.hu
https://skizoteria.blog.hu/2010/09/21/a_feladasrol
A feladásról
2010-09-21T18:27:25+02:00
2010-09-21T18:27:25+02:00
Fabius
https://blog.hu/user/91606
<p></p><div>Miután több hete levelezek több hozzátartozóval is, megérett bennem, hogy megírom ezt a posztot.</div><div> </div> <div>A blog a skizofréniáról szól, nem egy influenzáról, nem egy vírusról, amit 1-2 hét és ki lehet feküdni, vagy antibiotikummal lehet kezelni.</div> <div>Én őszintén írtam le a fokozatokat. 1-1 lépcső megtétele volt mikor évekig is tartott. Amit Ti pár nap alatt elolvastok az 9 év története.</div><div> </div><div> </div> <div>Az egyik levélíró szerint Attilám a tévé felvétel alatt zavartan viselkedett, nem beszélt folyamatosan, és ebből úgy gondolja nincs is olyan jól, mint ahogy leírom.</div><div>Nos én is zavart voltam, pofánkban 3 nagy reflektor, plusz a kamera, plusz a riporter engem is zavarba hozott, pedig kösz én jól vagyok.</div> <div>Attilám előtt le a kalappal, hogy bevállalta minden ellenérzése ellenére ezt a riportot az én kedvemért, hogy megmutassa magát, és hogy hitelesebb legyen másoknak a példája.</div> <div>Igen, zavarban volt, kereste a szavakat, de azért látszódott hogy mennyire képben van.</div><div> </div> <div>Akik ismerik a bátyja, a menyecském, Fabiusék, megerősíthetik az itt leírtakat.</div> <div>Kommunikál, éles logikával véleményt alkot, úgy él, mint bárki más.</div> <div>Valamit azért tudomásul kell venni mindenkinek: sosem lesz olyan a gyerekük, mint volt a betegség előtt! De könyörgöm a szakállas nagy fiam sem lesz már az a göndörfürtös babaarcú két éves, akit mindenki megcsodált! Ettől függetlenül én azért én imádom mindkettejüket.</div> <div> </div><div>A szeretet nem a külsőségekben rejlik a gyerekeink iránt, az egy megmagyarázhatatlan genetikai kód, ami belülről fakad, és végig kíséri egész életünket.</div> <div>Azt megértem, ha valaki kételkedik, ha fél, ha bizonytalan, ha kétségbeesett, ha dühös a világra, ez mind érthető. A feladás az egyetlen, amit soha nem fogok megérteni! Az számomra elfogadhatatlan!</div><div> </div><div><span style="background-color: rgb(255, 255, 0);">Fabius kiegészítése: </span></div><div> </div><div>Kéretlenül, de beleszólok, mert nem bírom megállni szó nélkül. Az itt olvasgatók egy alapvető hibát vétenek: elkönyvelik szentírásnak az olvasottakat. Pedig ez a blog nem a Skizofrénia Gyógyításának Nagykönyve, mert olyan nem létezik. Néhányan elhiszitek, hogy az olvasottakat alkalmazva majd egy-két hét, és megváltozik minden. Kihagyjátok azt a kilenc évet a számításból, amit Fényeskéék is végig harcoltak Attilával. Nekik sem ment egyik napról a másikra, ahogy náluk sem jött be minden terápia, amit kipróbáltak. A skizofrénia egyénre szabott betegség, a blogon megosztott tapasztalat pedig maximum iránymutatás, tipp, amit elovasva talán érteni lehet a folyamatot, és megpróbálni azokat a módszereket, ami Fényeskééknek bejött. </div><div> </div><div>Az egyetlen ami közös lehet mindannyiótokban, az a kitartás, amivel a betegség kezeléséhez, a betegetek állapotának javulásához álltok. </div><div> </div><div>Attilával szombaton találkoztam utoljára, és a pár hetes találkozó óta is megfigyelhető további javulás. A munkahely és a közösség abszolút jót tesz neki. Nyitott a munkatársak felé, beszélget velük, egyre jobban kezeli a kapcsolatokat. Visszatért a humora, minden témát átlát és szarkasztikus megjegyzésekkel fűszerez, amin jókat röhögtünk. Nem bizonytalan, nem akadozik a kommunikációja, nem is hasonlít akár csak az egy évvel ezelőtti önmagára. </div><div> </div><div>A riport pedig...na igen, az nem volt egyszerű menet. Nyugodtan mondhatom, mindannyian be voltunk szarva tőle. Mi a kérdésektől, Attila a szerepléstől, a tévések meg Sanyától és tőlem, mert kétséget nem hagytunk: ha valami nem tetszik, séta van. Ehhez képest jól sikerült, ami nagyban köszönhető a stáb hozzáállásának. Ritka korrekt társaság voltak, hagyták Attilának is feldolgozni az izgalmat. Azt az izgalmat és igen, előítéletet is, amit mi is tápláltunk egy tévészereplés iránt. Ezért ezt így nézzétek.</div><div> </div><div>A blogot meg úgy olvassátok, hogy legyetek tisztában vele: a gyógyulás hosszú, idegőrlő folyamat, amit nem a polcról fogtok levenni, a betegetek nem fog két hét alatt megváltozni, mert csodák nincsenek. Sajnos. De a szeretet és az odafigyelés-elfogadás hónapok-évek alatt meghozhatja azt, amit gyógyulásnak hívunk. </div><div> </div><div>Ehhez kívánok kitartást mindenkinek! </div><div> </div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fskizoteria.blog.hu%2F2010%2F09%2F21%2Fa_feladasrol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fskizoteria.blog.hu%2F2010%2F09%2F21%2Fa_feladasrol%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fskizoteria.blog.hu%2F2010%2F09%2F21%2Fa_feladasrol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A feladásról"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://skizoteria.blog.hu/2010/09/21/a_feladasrol#comments"><img class="item_ctp" src="https://skizoteria.blog.hu/rss/image/post/id/2313097" border="0" /></a><br /></p>
terápia
skizofrénia
mindennapok
szülői_felelősség
elkövetett_hibák
0
Skizotéria
https://skizoteria.blog.hu
https://skizoteria.blog.hu/2010/09/14/kerdez_felelek
Kérdez-felelek
2010-09-14T10:52:29+02:00
2010-09-14T10:52:29+02:00
Fabius
https://blog.hu/user/91606
<div>Szia Ági!</div> <div> </div> <div>Reggel megyünk az iskolába. Most dolgozom, éjszaka szoktam általában dolgozni, gyermekápolónő vagyok.</div> <div>Ma valahogy nagyon el voltam keseredve Győző miatt, néha belém nyilal az, hogy mi lesz az ő életútja, mi lesz vele? Lesz-e családja, szerelmes lesz-e, talál-e valami rendes lányt aki szereti, lesznek-e gyerekei?</div> <div>És ma valahogy úgy éreztem semmi ilyenbe nem lesz része. Olyan rossz látni a monoton, érzelemszegény mindennapokat. Látni a céltalanságot. És ez éppen most jött elő belőlem, amikor holnap valami új kezdődik, hisz megyünk iskolába.</div> <div>De a munkahelyemen helyre lettem téve. Itt van egy izomsorvadásos 15 éves fiú, aki már nem bír mozogni és 26 kilóra lefogyott. És ez mellett teljesen ép elméjű, egy komoly kamasz fiú. Szörnyű a tudat, hogy ő 20 éves kora körül meg fog halni és addig is teljesen ki lesz szolgáltatva, mert már nem bír egyáltalán mozogni.</div> <div>Bele gondoltam milyen szörnyű lenne ha a gyerekeimet így kellene látnom. Mit érezhet ez a fiú, hogy telhetnek a mindennapjai a tudattal, hogy jön a vég.</div> <div>Szóval szörnyű és akkor bele gondoltam, hogy Győző "csak" kicsit beteg és még akár teljes életet is élhet.</div> <div>Azt szeretném kérdezni tőled, te szoktál ilyen dolgokra gondolni mint én?</div> <div>Tudom szégyelnem kellene magam amiért ilyen vagyok, hisz Győző Attilához képest egy nagyon gyenge lefolyású eset eddig és ha állandó kontroll alatt van és szedi a gyógyszert, akkor nem is lesznek talán nehéz helyzetek.</div> <div>Mégis ma nagyon elkeseredtem. De jön a holnap és talán az iskola valami újnak a kezdete lesz.</div> <div> </div> <div>Tündi</div> <div> </div> <div> </div> <div>Szia Tündi!</div> <div> </div> <div>Igen voltak és még mindig vannak ilyen gondolataim, ez természetes, ne szégyelld, azt kéne szégyellned ha nem lennének. De gondolj arra, hogy amit mi boldogságnak gondolunk, nem biztos hogy egyezik az ő boldogságról való elképzeléseivel. Vannak érzelmeik, csak nem mutatják ki, arcuk mimikája is másképp müködik, de attól még ott van a lelkükben a szeretet, a düh, a félelem. Drukkolok a suli miatt, és írj nyugodtan akár mindennap.</div> <div> </div><p>üdvözlettel Ági</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fskizoteria.blog.hu%2F2010%2F09%2F14%2Fkerdez_felelek%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fskizoteria.blog.hu%2F2010%2F09%2F14%2Fkerdez_felelek%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fskizoteria.blog.hu%2F2010%2F09%2F14%2Fkerdez_felelek%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Kérdez-felelek"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://skizoteria.blog.hu/2010/09/14/kerdez_felelek#comments"><img class="item_ctp" src="https://skizoteria.blog.hu/rss/image/post/id/2295059" border="0" /></a><br /></p>
skizofrénia
kérdések
megtalált_válaszok
0
Skizotéria
https://skizoteria.blog.hu
https://skizoteria.blog.hu/2010/09/12/hasonlo_eletek
Hasonló életek
2010-09-12T17:52:06+02:00
2010-09-12T17:52:06+02:00
Fabius
https://blog.hu/user/91606
<p></p><div>Rég jelentkeztem ami azt jelenti ugye, hogy remekül vagyunk.</div> <div>Attilámnak dolgozott az idő, 6 hónapja már, hogy a munkahelyen van, és most már lassan és kitartóan kiharcolta a státuszát. Persze ehhez kellett, hogy megfogadja Fabius és jó magam tanácsát, kommunikálni kell, hogy megismerjék. Kellett a hihetetlen erkölcsi morálja, és a kitartása, a nem feladás képessége. Már senki nem tarja kivülállónak, dicsérik eszét, értelmes hozzászólásait olyan dolgokhoz, amiről mások nem tudnak annyit, mint Ő. </div><div>A szívem repes mikor a fönököm dicséri, lám nekem volt igazam.</div> <div> </div><div>Sok hozzátartozó megtalál az iwiwen tanácsot kérni. Amiben tudok segítek, tehát a blog elérte amit szerettünk volna. A skizofrén betegek tünetei lehetnek nagyon eltérőek, de kísértetiesen hasonlóak is. Az egyik ilyen esetet a szülő engedélyével, rövidített formában megosztom veletek. </div><div> </div><div>Az anyuka leveléből idézek:</div> <div> </div> <div> </div> <div>"Fiam 21 éves és májusban derült ki, hogy egyszerű skizofréniája van.</div> <div>Amit te az RTL klubban elmeséltél, annak szinte minden szava olyan volt, mintha a fiamról beszélnél. De amikor elkezdtem olvasni a blogodat, akkor jöttem rá mi mennyire szerencsés emberek vagyunk, mert közel sem olyan súlyos fiam állapota mint Attiláé volt.</div> <div> </div><div>Győző nagyon jó tanuló volt.</div> <div> </div><div>Győző egy otthonülő gyerek volt, nagyon érdekelte az informatika, nagyon sokat olvasott, művelt volt és IQ - ja magas.. Nehezen lehetett vele kommunikálni, de mi úgy gondoltuk " jó " gyerek, csak olyan magának való. Soha nem volt olyan nyitott mint társai.</div> <div>Egyszer csak 17 éves kora körül kezdett romlani a suliban, gondok voltak vele. Győző leromlott, majd eltanácsolták abból a jó hírű gimnáziumból. Próbálkoztunk máshol, de azt is abba hagyta. Aztán jött az esti, kifizettük a tandíjat és amikor 18 éves kora előtt pár hónappal haza jött és kiderült, hogy elköltötte a tandíjra szánt pénzt, akkor apukája megadta neki élete első pofonját. Döbbenet volt a reakciója ennek a " jó " gyereknek. Köpött a földre és mindenféle patkánynak elmondott minket, ordibálás, stb. Teljesen kifordult önmagából, rá sem lehetett ismerni. Én azt mondtam ezt nem tűrjük, mehetsz amerre látsz.</div> <div> </div><div>Ő elment anyukámhoz. És hagytuk elmenni. 2,5 évig nála volt.</div> <div>Most nyáron hoztuk haza. Ő nem jelentkezett soha amíg anyukámnál volt, nem érdekelte mi van velünk, pedig nagy szeretetben neveltük fel. De én rendszeresen hívtam őt, hogy érezze bármi történt, szeretjük. De észre vettük eltűnt belőle minden érzelem, sivár lett a lelki világa. Anyukámnál gondok voltak vele. Utólag kiderült , hogy Győző a füvezést kipróbálta és használta, és volt amikor ivott és mellette rivotrilt szedett. Élete alvásból és tévé nézésből állt, nem ment el dolgozni. Jóformán egész nap aludt, olyan volt mint egy depressziós.</div> <div> </div><div>Kb. egy éve Győző barátai hívták lányomat, hogy Győzőt látják az utcán, magában beszél, mutogat, nagyon furcsán viselkedik és ijesztően néz ki. Látták csikkeket szedegetni. Anyukám is mondta, hogy magában nevet és valami nincs rendben vele. Tavaly nyáron elmentünk a gyerekekkel vidámparkba és ott láttuk, hogy nagy a baj, mert valóban magában beszélt, merevek voltak a szemei, ijesztő volt. De amikor szóltunk hozzá, akkor normálisan válaszolt. Tudtuk hogy van valami, de nem tudtuk mi.</div> <div> </div><div>Egészségügyis vagyok és egy egészségügyis barátnőm segítségét kértem. Eljutottam egy telefonszámig , aki Baran Brigitta egyetemi docens volt, akihez a Semmelweis utcai pszichiátriai ambulanciára kaptam időpontot. Nehezen, de Győzőt rávettük jöjjön el. Nem akart eljönni, azt mondta neki semmi baja, nem fogja hagyni hogy diliházba tegyük.</div> <div>De végül rávettük őt. Ott elmondtuk, hogy nem dolgozik, anyukámon él, látják őt az utcán magában beszélni, ápolatlan, igénytelen, egész nap alszik, szinte minden érzelem kihalt belőle, esténként órákat mászkál az utcán, akár esőben és hóban, csurom vizesen jön haza.</div> <div> </div><div>Doktornő beszélgetett Győzővel, de Győző úgy gondolta semmi baja. Doktornő egy tesztet csinált volna, de Győző nem ment ebbe bele. Fel lettünk világosítva, hogy a magyar törvények szerint semmire nem lehet egy nagykorú embert kötelezni ha ő nem akarja. Amíg nem csinál olyat ami miatt rá kell hívni a mentőt, addig tehetetlenek vagyunk és nem kötelezhetjük semmire. Ebben maradtunk.</div> <div> </div><div>Pár hét múlva sikerült Győzőt rávenni a tesztre, elmentünk. Az eredménye nem utalt életveszélyes pszichiátriai betegségre, de voltak benne negatív dolgok. A doktornő felajánlott egy korházi vizsgálatot, de Győző elutasította. Doktornő leírta mit tapasztal Győzőn, érzelem szegény mimika, sztereotípiák ismételgetése, elkent beszéd, érzések hiánya, stb...</div> <div> </div><div>Mi nem akartuk ennyibe hagyni, családsegítőbe mentünk, próbáltunk beszélni Győzővel.</div> <div>Tavasszal megfenyegettük, hogy vagy elmegy kivizsgálásra vagy anyukám kirúgja és haza sem jöhet. Nagy nehezen vállalta a vizsgálatot. Bent volt 2 hétig és a szimplex skizofréniát állapították meg. Kapott Amitrexet, amit 200- tól 800 -as dózisig emeltek és azt kell szednie azóta is. A gyógyszer szedése mellett kezdtek eltűnni azok a dolgok, amik ijesztőek voltak benne. Nyáron talált munkát, de mikor anyukám nem volt pár hétig otthon, akkor nem szedte a gyógyszert és teljesen visszaesett. Nem ment dolgozni, csak aludt és nem vette fel velünk a kapcsolatot telefonon ha hívtuk.</div> <div>Ekkor döbbentünk rá, hogy ő valóban beteg és a családja mellett a helye, haza kell véglegesen hoznunk. Neki állandó felügyelet kell, kontroll, figyelni kell beveszi-e a gyógyszert.</div> <div> </div><div>Utólag bánom, hogy ennyi idő el lett vesztegetve!</div> <div> </div><div>Te említetted az önvádat. Hát ez is megvolt. Sírtam hónapokat és ettük magunkat hol rontottuk el. Az orvosa azt mondta egy percig se vádoljuk magunkat, hisz senki nem tehet erről a betegségről. A korházban a drog tesztjei negatívak voltak, bár régebben szívott füvet, de már tavaly az ambuláns vizsgálaton is negatív volt a teszt. Nem tudjuk a drog hozta-e ki a betegséget, vagy kijött volna mindenképp. Örök kétségek...</div> <div>Most már itthon van 2 hónapja és kezdjük a közös életet újra. Jó gyerek, mindent megcsinál amit kérünk, a gyógyszert szedi. Ellenőrizni persze kell, figyelmeztetni, mert elfelejti sokszor beszedni.</div> <div> </div><div>Szeretne dolgozni, de sajnos semmi munkát nem találunk neki. Mondtam szakmát kellene tanulni, mert 3 befejezett középiskolával, érettségi nélkül esélytelen elhelyezkedni . Tanulni nem akar, de nem is érzem, hogy a feje alkalmas még a tanulásra ennyi alvással és semmittevéssel eltöltött év után. Sokat beszélgetünk vele , hogy ez nem megy, hogy egész nap alszik és tévét néz. Kell valami cél, elfoglaltság. Feledékeny, sok mindent amit mondok neki már másnap elfelejti.</div> <div> </div><div>A blogodban is olvastam mennyire fontos lenne az hogy elfoglaltságot adjunk az ilyen betegeknek. Győző már kezd rájönni, hogy nincs más út csak a tanulás. A képességeit tesztelem és úgy érzem okos mint régen. Sakkoztunk vele ahogy te tetted ( ezért jó olvasni a blogot ) és elvert engem is meg az öccsét is többször is.</div> <div>A másik dolog, hogy írtad Attila napi két liter sört ivott és nagyon nehéz volt leszoktatni róla. Győző azt hiszem nikotinista, mert amikor anyukámnál volt, sokszor látták, hogy órákon keresztül a csikkeket szedegeti a földről. Szörnyű volt.</div> <div> </div><div>Most abban állapodtam meg vele, hogy heti 1 doboz cigit veszek neki. Volt hogy 2 - kor odaadtam és 6 - kor már elfogyott . Miután olvastam a te " leszoktatásodat ", hogy kevesebb sört vettél és írtad, hogy talán ez jobb a megvonásnál, én is kipróbáltam. Azt mondtam neki, hogy mostantól heti egy doboz cigit veszek, de napi 3 szálat kap. És ha be mer nyúlni a táskámba ezen felül cigiért, vagy könyörög érte, akkor odaadom az egész dobozzal, de többet nem veszek neki . És képzeld úgy néz ki korrekten tartja eddig .</div> <div> </div><div>2 hónapja itthon van, de munkát nem találunk, mindenhonnan csak elutasítást kapunk. Persze érettségi, szakma nélkül nem is lehet sokra számítani. Bejelentkeztem vele a munkaügyi központba, hátha ott valami szakképesítésre beiskolázzák majd. Találtam egy iskolát is, ahová még csatlakozhatna nappali szintű képzésre.</div> <div>Nem tudjuk 21 évesen képes lesz-e újra a tanulásra.</div> <div> </div><div>A mostani állapotot szörnyű látni, nincsenek barátok, itthon van, eszik, alszik, tévét néz. Úgy érzem ha iskolába járna, akkor fiatalok között lenne, lenne célja, lenne elfoglaltsága.</div> <div>Annyira nehéz dolog, hogy nem lehet tudni mi van a fejében, mit gondol dolgokról. Mondja és csinálja mint egy hűséges kis kutya azokat amiket kérünk tőle, vagy amit hallani szeretnénk. De nem tudom a valódi énje mit akar. Persze az is lehet, hogy egyszerűen csak az irányításra van szüksége, hogy megmondják az utat amin tovább menjen. Nem tudom.</div> <div> </div><div>Jelenleg ott tartunk, hogy azt mondta vállalja a 2 év nappali iskolát és csinálni fogja. Holnap megyünk bejelentkezni, de nem tudom ezzel jót teszek-e vele, képes lesz-e a tanulásra. Persze nem veszítünk semmit, legfeljebb abba hagyja. De talán sikerült ráébreszteni, hogy szakma nélkül csak segédmunkákat kaphat, de a környéken még azt sem. Nem lehet céltalanul élni, valamit csinálni kell. Hinnem kell benne, hogy valóban ráébredt erre és nem csak azért vállalja az iskolát, mert mi erőltetjük. Bár csak bele látnék a fejébe.</div> <div>Olyan nehéz a döntés, nem tudom mivel teszek neki jót. Nem tudom ő mit akar és nem tudom mi lenne neki a legjobb.</div> <div> </div> <div>Ne haragudj, hogy ennyit írtam, de az alap helyzetet ismerve fogsz tudni nekem tanácsot adni vagy segítséget nyújtani ha szükségem lesz rá.</div> <div>És még egyszer köszönöm, hogy felvehetem veled a kapcsolatot."</div> <div> </div> <div>Tündi</div> <div> </div> <div>Senki ne törjön pálcát fölötte, hibákat mindannyian követünk el. Szereti a gyerekét, küzd érte, a jövő érdekli és csak ez számít! Kapcsolatban vagyok az édesanyával, és sok kérdésére tudtam válaszolni. Drukkoljunk neki is, mert szerintem jó úton haladnak.</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fskizoteria.blog.hu%2F2010%2F09%2F12%2Fhasonlo_eletek%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fskizoteria.blog.hu%2F2010%2F09%2F12%2Fhasonlo_eletek%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fskizoteria.blog.hu%2F2010%2F09%2F12%2Fhasonlo_eletek%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Hasonló életek"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://skizoteria.blog.hu/2010/09/12/hasonlo_eletek#comments"><img class="item_ctp" src="https://skizoteria.blog.hu/rss/image/post/id/2291052" border="0" /></a><br /></p>
terápia
skizofrénia
tünetek
szülői_felelősség
elkövetett_hibák
0
Skizotéria
https://skizoteria.blog.hu
https://skizoteria.blog.hu/2010/08/02/a_jovobe_nezve
A jövőbe nézve
2010-08-02T16:32:00+02:00
2010-08-02T16:32:00+02:00
Fabius
https://blog.hu/user/91606
<div>Újabban visszatérő téma a gyógyszer szedés kérdése. Már nem a betegségből adódó makacs megtagadás a jellemző, hanem a kételyek, a bizonytalanság, ami egy gyakorlatilag gyógyult emberben merül föl.</div><div> </div> <div>Nem zárkózom el a kérdés elől, és már félelem sincs bennem mikor erről beszélgetünk. Ha igaz, amit állítok, hogy Attila felnőttként gondolkodik akkor magának kell dönteni ebben a kérdésben is.</div><div> </div> <div>Adtam útmutatókat, a döntést rá bízom.</div><div> </div> <div>Több orvost megkérdeztem, és 50-50 %-ban eltérő válaszokat kaptam. Ez azt jelenti, hogy voltak olyan dokik akik egyformán azt állították, hogy kb. 10 év gyógyszer szedés után képes az agy visszaállni a rendes működésre és nagyon fokozatosan de meg lehet próbálni az elhagyását. Attila nagyon fiatal még megérne egy próbát, hisz a gyógyszernek komoly mellékhatásai vannak azért pl. libidóra, mozgásra stb.</div><div> </div> <div>A másik oldal viszont teljesen elzárkózik ebben a kérdésben, szerintük gyógyíthatatlan a betegség, semmilyen esély nincs a visszaállásra, és lehet a gyógyszer szedés befejezése után rögtön nem, de a visszaesés mindenképp bekövetkezik. Óriási vita van az orvosok között is ebben a kérdésben. A legnagyobb veszély meg az, hogy a visszaesést követően újra elölről kell kezdeni mindent, és még akkor sem biztos már a siker.</div> <div>Nagy a tét tudom, de mindkét esetben nagy. Hisz ha a visszaesést nézem ezt a szintet, amin most van Attila borzasztó nehéz lesz újra elérni, de ugyan olyan nagy a tét a fiamnak is.</div> <div> </div><div>Mert ha abbahagyja, és azoknak van igaza, akik szerint helyre jött teljesen, akkor megszűnnek a mellékhatások is és már nem csak felnőttként, hanem 100-os férfiként is tudna működni. Ami a jövőjére nézve ugye nem kell magyarázni mekkora hatással lenne.</div> <div>Bárhogy dönt én mellette állok, és segíteni fogok neki. Elmondtam neki mindent a negatív és pozitív oldalról, kértem nézzen utána neten, kérdezzen és tájékozódjon a döntése előtt. Ha abba is hagyja, majd figyelje magát, mert az elején még ö is észre veszi a jeleket. Egyenőre úgy döntött míg nem jár le a rehab, addig nem feszegeti ezt a kérdést. 2012 januárjában jár le, addigra már 11 éve szedi a gyógyszert, akkor leül az orvossal és megbeszélik a továbbiakat. Azt hiszem ez is mutatja mennyire felnőttként képes gondolkodni. Önálló, felelősségteljes döntéseket kell majd hoznia akkor is, mikor én már nem leszek.</div><div> </div><div>Most úgy tűnik, már ez is megy neki. Büszke vagyok rá!</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fskizoteria.blog.hu%2F2010%2F08%2F02%2Fa_jovobe_nezve%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fskizoteria.blog.hu%2F2010%2F08%2F02%2Fa_jovobe_nezve%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fskizoteria.blog.hu%2F2010%2F08%2F02%2Fa_jovobe_nezve%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A jövőbe nézve"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://skizoteria.blog.hu/2010/08/02/a_jovobe_nezve#comments"><img class="item_ctp" src="https://skizoteria.blog.hu/rss/image/post/id/2193624" border="0" /></a><br /></p>
skizofrénia
mindennapok
szülői_felelősség
gyógyszerezés
0
Skizotéria
https://skizoteria.blog.hu
https://skizoteria.blog.hu/2010/07/12/nyaralas_2112
Nyaralás
2010-07-12T12:13:33+02:00
2010-07-12T12:13:33+02:00
Fabius
https://blog.hu/user/91606
<p></p><div><div>Véget ért a nyaralás, fantasztikus időt fogtunk ki semmi okunk a panaszra.</div> <div>Amit tervben vettünk azt tettük, vagyis semmit. Egyszerűen csak pihentünk, olvasgattunk, hátunkon fekve élveztük a napsugarakat, pancsoltunk a 28 fokos balcsiban, sétahajókáztunk Tihanyba, igazán szép színt szedtünk össze.</div> <div>Attilám is élvezte a semmit tevést, azt hiszem feltöltődött a következő időszakra.</div> <div>Meglátogattak a barátaink közül páran, és megjegyezték mennyit változott Attila tavaly óta. Kommunikatívabb, élénkebb, nyitottabb.</div> <div>Bográcsoltunk, sütöttünk szalonnát, amit szénné égettünk és a kutyánk jóízűen felfalta, de a tábortűz izzása és a jókedv, amivel kinevettük saját magunkat kárpótolt a sült szalonnáért.</div> <div> </div><div>Reggelente ültem kint a kertben egyedül, ami annyira a szívemhez nőt az elmúlt 35 év alatt. Nosztalgiáztam, milyen csend van, nem vesz körül a régi barátok hada, nincsenek a rokon gyerekek akik annyira szerettek velünk nyaralni, nincs itt Attilám apja akivel annyi élmény köt a Balatonhoz, sátorból is csak kettő van felállítva a szokásos 4-5 helyett. Talán szomorú is lehettem volna, de visszanézve az elmúlt 8-9 évre most először volt bennem igazán béke.</div> <div>A csönd nem a magányt jutatta eszembe, hanem a jelen békéjét, nincs bennem félelem a jövővel kapcsolatban, mert Attilát figyelve hetek óta érzem, tudom, felnőtt, úgy mentálisan, mint fizikailag. </div><div> </div><div>Nem számit mi a diagnózis. Attila már érett férfi lett, úgy gondolkodik, tesz, érez. <br />Ez kárpótol mindenért. </div><div> </div></div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fskizoteria.blog.hu%2F2010%2F07%2F12%2Fnyaralas_2112%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fskizoteria.blog.hu%2F2010%2F07%2F12%2Fnyaralas_2112%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fskizoteria.blog.hu%2F2010%2F07%2F12%2Fnyaralas_2112%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Nyaralás"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://skizoteria.blog.hu/2010/07/12/nyaralas_2112#comments"><img class="item_ctp" src="https://skizoteria.blog.hu/rss/image/post/id/2146256" border="0" /></a><br /></p>
mindennapok
érzések
0
Skizotéria
https://skizoteria.blog.hu
https://skizoteria.blog.hu/2010/05/20/hetkoznapok_101
Hétköznapok
2010-05-20T16:05:09+02:00
2010-05-20T16:05:09+02:00
Fabius
https://blog.hu/user/91606
<p></p><div class="ii gt" id=":c5"><div><div>Rég nem írtam, ennek az az oka, hogy igazából éljük az életünket, tesszük a dolgunkat nem történt semmi különleges, legalábbis olyan, amit más annak lát.</div> <div>Megismerkedtem valakivel, az első lépéseket átvészeltük és úgy tűnik hosszabb időtartamban gondolkodunk. Attilával fantasztikusan megtalálta a hangot, és ez a legfontosabb nekem. Úgy kezeli, ahogy kezelni kell, embernek és nem betegnek. Sőt szerinte többet ér a fiam, mint sok hasonló korú társa mert előzékeny, szerény, udvarias és becsületes.</div> <div> </div><div>A betegségét igazából azt hiszem, nem fogadja el. Szerinte akinek nincs betegség tudata az nem is beteg, kicsit sajátos véleménye van a világról és azok dolgairól, de nekem pont emiatt tetszett meg.</div> <div>Attila a kezem alá került, tanítom a nyomdászat alapjaira, a gépre, amin én is dolgozom és nagyon sok mindent tud már. Tegnap például egyedül igazított be egy munkát, gépet mos, kezdi érteni, mit miért teszünk, mi az a paszer, vagy mit kell nézni egy egyszínes nyomaton. Tud már papírral bánni, és közben, ha szükség van rá árú szállítás vagy lemezmosás vagy hasonlók miatt, bárki elviheti tőlem. Lelkesen megy és teszi a dolgát.</div> <div>Egy kollegám azt mondta Attilánál jobb segítő nincs, nem dohányzik, nem iszik, amit mondanak neki megcsinálja, de sajnos vannak ellenzők is.</div> <div> </div><div>Van olyan kollegám, aki a saját munkája féltése miatt bizony nem így látja, inkább csak a negatívumokat veszi észre: a lassabb mozgást stb., de hát nem vagyunk egyformák.</div> <div>A rosszindulattal, az érthetetlenséggel és a nem elfogadással nem tudok mit kezdeni, megpróbálom a magam módján bebizonyítani nekem van igazam és Attila értékes munkaerőnek fog számítani.</div> <div>Olyan segédmunkásnak, aki tud nyomdagépen is dolgozni, akiben mindig megbízható munkerőt láthatnak, és jó úton haladunk ennek meg valósításában.</div> <div>Közben persze sportol is, versenyekre jár, nem adja fel az álmait.</div> <div>Szóval így élünk mióta nem írtam, küzdök a sémák ellen. Attilám nem érzékeli, sőt nem is feltételezi a rosszindulatot, a háta mögötti kinevetést. Ő jól érzi magát, és lelkesen tanulgatja, amit kell. Én meg bár van, mikor a szívemet facsarja amit látok vagy vissza hallok. De nem szólók érte, inkább arra koncentrálom az energiámat, hogy megtanítsam arra amit én tudok a szakmáról.</div><div> </div><div>Az elég lenne arra hogy sose legyen megélhetési gondja.</div></div></div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fskizoteria.blog.hu%2F2010%2F05%2F20%2Fhetkoznapok_101%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fskizoteria.blog.hu%2F2010%2F05%2F20%2Fhetkoznapok_101%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fskizoteria.blog.hu%2F2010%2F05%2F20%2Fhetkoznapok_101%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Hétköznapok"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://skizoteria.blog.hu/2010/05/20/hetkoznapok_101#comments"><img class="item_ctp" src="https://skizoteria.blog.hu/rss/image/post/id/2018325" border="0" /></a><br /></p>
tanulás
skizofrénia
mindennapok
0
Skizotéria
https://skizoteria.blog.hu
https://skizoteria.blog.hu/2010/04/10/moralis_gatlasok
Morális gátlások
2010-04-10T08:00:00+02:00
2010-04-10T08:00:00+02:00
Fabius
https://blog.hu/user/91606
<p>Szembesülök azzal, hogy mennyire másképp nézem a világot, mennyire másképp cselekszem és gondolkodom bizonyos dolgokban, mióta Attilámmal együtt utazunk és dolgozunk. Megrémülök magamtól. Hihetetlen mennyivel tisztességesebb a gondolkodása az enyémnél.</p> <div>Sosem voltam rossz ember, de huncutságokkal élem az életem, különben hogy is maradnék felszínen.</div> <div>Sokat beszélgetünk az utazás alatt, szóba kerül minden téma, így a sportoló fenegyerekeknek kinevezett Farkas birkózónk is. Attila szerint fenegyerek az, aki éjszakázik, iszik, kurvázik stb. De aki marihuánát termel és elad az bűnöző, és szerinte nem ezt érdemelték a drukkerek, akik végig izgulták a versenyeit. Igazat kell neki adnom, bár én nem voltam ilyen szigorú eddig vele, sajnáltam egy kicsit, többre lett volna hivatott.</div><div> </div> <div>A munkahelyen, ha van 1-1 fél órája mikor nincs munkája, sajnálja, hogy a tulaj pénzét pazarolja azzal, hogy munka nélkül is fizeti az idejét.</div> <div>Metróépítés, nem érti, hogy nem veszi senki észre, hogy a világ legdrágább metrója lesz a mienk, már ha elkészül egyáltalán. Felfoghatatlanok számára az alvállalkozói vagy korrupciós visszaélések, egyszerűen nem érti sem a lényegét, sem azt mért engedik?</div> <div>Annyira feketén, vagy fehéren néz és lát mindent, számára nincsenek középutak. Próbálom terelgetni, de vajon helyesen cselekszem? Az életképességhez persze kell a mi világunkban az életrevaló huncutság, de mégis annyival tisztességesebb nálunk, egészségeseknél, hogy sokszor úgy érzem nincs jogom osztani az észt neki.</div> <div>Sokszor nem értem, hisz vannak témák amikben komolyabban gondolkodik mint a saját korosztálya. De van mikor azt látom, egy tíz éves szintjét nem éri el, próbálom megfejteni, mi miért történik? De csak azzal szembesülök, hogy mennyire tudatlan vagyok még mindig. Kétségbeejtő!</div><div> </div> <div>Rászoktam a <a href="http://bura.hu/" target="_blank">bura.hu</a> oldalra, ott skizofrének egymás között beszélgetnek, és megerősített abban mennyire szeretni való emberkék.</div> <div>Voltam egy tévé felvételen is, amit jövöhét csütörtökön adnak majd le Gombos Edina műsorában. Azért vállaltam el, mert ígéretük szerint vagy fél órát kaptunk volna ebben a témában. Meghívtak egy szakértő doktornőt is, akivel a műsor előtt nagyon összebarátkoztam. Megegyeztünk, bármelyikünké az utolsó mondat, el fog hangzani az, hogy ezektől a betegektől nem kell félni, el kell fogadni őket. Igazi balekok voltunk! 2 órás várakozás után 5 perc volt a mienk, ugye nem kell ecsetelnem, hogy ez mire volt elég? A doktornő betartotta az ígéretét, és bár belé akarták fojtani a szót csak azért is ezzel a mondattal, fejezte be. A várakozás ideje alatt összebarátkoztam a hegymászó Erős Zsolttal is. Az ő testvére is ilyen betegségben szenved, ma már 44 éves. Bár gyógyszert szed, de nem tud minőségi életet élni, túl sokáig vártak a kezelésével, mert fogalmuk sem volt mit is tehetnének. Leszázalékolva, nem dolgozva, semmire ítélve éli az életét, gyakorlatilag vegetál. Érdeklődve hallgatott minket a doktornővel, és csendben csak annyit fűzött hozzá, ha tudták volna mindezt 20 évvel, ezelőtt most nem sírna a szíve a testvéréért. Nem értem, mért nincs kereslet egy ilyen műsornak, ami rendszeres lenne, nem kéne több heti 1 óra, skizofrén, depresszió, mániák, meg hasonlóan sürün előforduló betegségek témakörében? Biztos vagyok benne, tévednek a tévések, lenne reklám ereje csak merni kéne kipróbálni.</div> <div> </div><p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fskizoteria.blog.hu%2F2010%2F04%2F10%2Fmoralis_gatlasok%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fskizoteria.blog.hu%2F2010%2F04%2F10%2Fmoralis_gatlasok%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fskizoteria.blog.hu%2F2010%2F04%2F10%2Fmoralis_gatlasok%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Morális gátlások"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://skizoteria.blog.hu/2010/04/10/moralis_gatlasok#comments"><img class="item_ctp" src="https://skizoteria.blog.hu/rss/image/post/id/1908922" border="0" /></a><br /></p>
skizofrénia
mindennapok
nyilvánosság
0
Skizotéria
https://skizoteria.blog.hu
https://skizoteria.blog.hu/2010/02/15/a_munka_frontjan_1
A munka frontján
2010-02-15T08:00:00+01:00
2010-02-15T08:00:00+01:00
Fabius
https://blog.hu/user/91606
<div><strong>Attilám már jó pár napja dolgozik nálunk és mondhatom: telitalálat. Csak pozitív dolgokat tudok leírni. Minden várakozásomat felülmúlta a kollegáim és Attila helyzethez való hozzáállása. </strong><strong>Beosztották a fiúk maguk között, az egyik a gépekre a másik az anyagokra, nyomatokra a harmadik a színkeverésre tanítja, nem hiszem, hogy Magyarországon van még olyan nyomdai tanuló, akivel ilyen szinten van foglalkozva. </strong></div> <div> </div><div><strong>Ha már az alapokat tudja, akkor én meg majd megtanítom magára a nyomásra, szemmel láthatóan van kedve hozzá. Ezzel a tudással biztos megélhetési lehetősége lesz, nyugodtan hajthatom majd a természet ölébe a fejem, ha eljön az ideje.</strong> <strong>Persze sok még az információ, zsong is a feje szegénynek. De bármelyikünknek sok lenne egyszerre, ő teszi a dolgát, lelkes, és ez a lényeg.</strong></div> <div> </div><div><strong>Nálunk a nyomdában ujjlenyomatos nyilvántartó rendszer van. Ez azt jelenti, hogy nem kell stresszelni 5-10 perces késéstől, amikor beérsz, lenyomod azt az izét a számítógépen és mikor haza mész akkor is. </strong><strong>A főnökeim teljesen jogosan azt kérték tőlünk, csak átöltözés után lépjünk be. Attilám ezt olyan szinten tartja be, hogy átöltözik, elmegy mellékhelységbe a dolgára és csak utána hajlandó beléptetni magát. Mondtuk, azért nem ilyen szigorú a rendszer, hisz napközben is jár mellékhelységbe, de ö ragaszkodik a reggeli rituáléhoz. Imádom a becsületességét!<br /></strong></div> <div> </div><div><strong>A munkájába nem folyok bele, más teremben is dolgozunk de, az ebédszünetet együtt töltjük. Még az első nap tiltakozott az ebéd ellen, de a kollegáim erőteljesen rászóltak: enni kell, fizikai munka ez! Azóta nincs gond ezzel sem, sőt a harmadik napon már várta az ebédszünetet. Úgy látom megtalálta a helyét, valóban beilleszkedett, a kollégák pedig el és befogadták. <br /></strong></div><div> </div><div><strong>A mi életünk </strong><strong>ezzel rendeződni látszik.</strong><strong> Attilámmal éljük a hétköznapi emberek hétköznapi életét álmokkal, vágyakkal, úgy, mint alárki más. Csak mi -és persze ti- tudjuk milyen harcok, mennyi vérveszteség árán győztük le a Rémet. Bár "szemem a pályán" lesz mindig, úgy érzem hagyhatom Attilámat kicsit önállóan játszani. Ritkábbak lesznek a posztok, de ez ne szegje kedveteket. </strong><strong>Ha bármi kérdés adódik megtaláltok. Ha kérdés van tegyétek fel kommentben, igyekszem válaszolni rájuk. <br /></strong></div> <div><strong>Ha bárki ki akarja írni magából a saját történetét tanulságul vagy biztatásul másoknak, megteheti, küldje el Fabiusnak. Mert én még mindig abban hiszek, amit Hippokratész mondott: <br /></strong></div><p> </p><div> </div> <div> </div> <div align="right"><strong>„Ha nem vagy kész változtatni az életeden, nem lehet segíteni rajtad.”</strong></div> <p><strong><br /></strong></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fskizoteria.blog.hu%2F2010%2F02%2F15%2Fa_munka_frontjan_1%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fskizoteria.blog.hu%2F2010%2F02%2F15%2Fa_munka_frontjan_1%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fskizoteria.blog.hu%2F2010%2F02%2F15%2Fa_munka_frontjan_1%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A munka frontján"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://skizoteria.blog.hu/2010/02/15/a_munka_frontjan_1#comments"><img class="item_ctp" src="https://skizoteria.blog.hu/rss/image/post/id/1759115" border="0" /></a><br /></p>
mindennapok
0
Skizotéria
https://skizoteria.blog.hu
https://skizoteria.blog.hu/2010/02/10/tarsas_magany_6
Társas magány
2010-02-10T08:00:00+01:00
2010-02-10T08:00:00+01:00
Fabius
https://blog.hu/user/91606
<p>Számba vettem a mi kis életünket az elmúlt közel 9 évben, és rájöttem, amivel én szembenéztem a legsűrűbben, az a magány. Itt most nem a betegünk magányára gondolok (azt enyhíteni tudjuk mi magunk) hanem a sajátunkra. Biztos vagyok benne, sokan járnak ilyen cipőben. A kezdetek óta a magamra maradtam a döntések felelősségének vállalásával.</p> <div> </div><div>Ha a mi életünket veszem nagyító alá, és az indulást veszem csak alapul, 9 éve „barátok” sokasága, rokonok sora és társ is állt mögöttem. A betegség kitörését követő első évben a „barátok” maradtak el, miután nem vettem részt a társasági életben. Először a telefonok ritkultak, aztán teljesen elmaradtak. Újabb egy év és eltűnt mellőlem a társam is (ekkor még nem szó szerint) de érzelmileg magamra maradtam.</div> <div>Vele együtt eltűntek a rokonok, akikkel tartottuk a kapcsolatot. Elvégre az az ö családja volt, engem befogadtak, de a szétválásunkat nem tudták kezelni, inkább ők is elmaradtak.</div> <div>Én ugye intézetben nőttem fel, a saját rokonaimat akkor sem igen érdekeltem, amíg nem volt baj velünk, utána sem változott pozitívan.</div> <div> </div><div>Aki megmaradt az a nagyfíam volt, de (bocsi Sanyám) az egy más minőségi kapcsolat, nem tette lehetővé, hogy megbeszéljem vele álmaimat, csalódásaimat, vágyaimat. Ráadásul nem is akartam terhelni még saját nyomorúságommal is, épp elég volt neki az, aminek részesévé kellett válnia. Nem vagyok hívő sem, így ilyen irányban sem kereshettem és lelhettem vigaszt.</div><div> </div> <div>Két dolog közül választhattam:</div> <div>Az egyik az önsajnálat, meg is tettem pár hónapig, egyenes út volt a depressziós állapothoz.</div> <div>A másik lehetőség, amire aztán rátaláltam, át kellett értékelnem magam és az engem körülvevő lehetőségeket.</div> <div>Ebben a kérdésben sok mindent tudomásul kellett hogy vegyek. Szabad lettem ugyan 30 év után, de ez a szabadság nagyon relatív volt. Az elmúlt években kerestem az új társam. De rá kellett jönnöm, nem én és vagyok a férfiak álmainak nagy betűs NŐje. Csalódások megerősítettek, és továbbra is optimistán állok a kérdéshez, egyszer talán megtalálom azt, akit megalkuvások nélkül, szerethetek és szeretni képes.</div><div> </div> <div>Baráti kapcsolatokat kerestem, akiknek életfilozófiája, stílusa közel áll az enyémhez. Ennek gyümölcse lett többek közt Záporka és Fabius is, de rajtuk kívül is még jó páran.</div> <div>Ezek a barátságok erősnek bizonyultak, hisz a körülményeimmel fogadtak el, tudják mi a legfontosabb nekem és tolerálják, vagy épp ezért is szeretnek.</div> <div>A nagyfiam megnősült közben, és a feleségében igazi barátnőre találtam, akivel mindent megbeszélhetek, aki kritikusom is egyben, de úgy, hogy tudom nekem akarja mindig a legjobbat. Reálisan de szeretettel, mindig őszintén megmondja a véleményét és tabuk nélkül lehet az álmaimról, félelmeimről beszélni vele.</div> <div> </div><div>Mi ebből a tanulság?</div> <div> </div><div>Egyszerű!</div> <div>Nem csak Attilának kellett a múltat lezárni, hanem nekem is.</div> <div>Ha kinyújtják felénk a kezüket új barátok, el kell fogadni, mert a lelkünknek szüksége van az ilyen kapcsolatokra. Önmagunkkal is kell foglalkozni, jól kell tudni érezni magunkat, ha lehetőség nyílik rá.</div> <div>Ezzel nem csak magunknak teszünk jót, hanem a „betegünknek” is példát mutatunk,hogy optimistábban lássa a hétköznapokat és elhiggye, ha előtte is kinyílnak majd az ajtók (mert előbb-utóbb kifognak) félelem nélkül át merje lépni azt a küszöböt.</div><p> <br /> </p><p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fskizoteria.blog.hu%2F2010%2F02%2F10%2Ftarsas_magany_6%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fskizoteria.blog.hu%2F2010%2F02%2F10%2Ftarsas_magany_6%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fskizoteria.blog.hu%2F2010%2F02%2F10%2Ftarsas_magany_6%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Társas magány"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://skizoteria.blog.hu/2010/02/10/tarsas_magany_6#comments"><img class="item_ctp" src="https://skizoteria.blog.hu/rss/image/post/id/1744506" border="0" /></a><br /></p>
mindennapok
érzések
0
Skizotéria
https://skizoteria.blog.hu
https://skizoteria.blog.hu/2010/02/08/agresszio_es_szajkarate
Agresszió és szájkarate
2010-02-08T08:00:00+01:00
2010-02-08T08:00:00+01:00
Fabius
https://blog.hu/user/91606
<p><strong>A skizofrén betegekkel együtt élő családokban az agresszió is jelen van az esetek 80 %-ban. Sajnos nálunk is előfordult, de mivel én szinte minden esetnél jelen voltam, így nem tudott elhatalmasodni. Mi egészséges emberek sem tudunk abba beletörődni mindig, hogy észérveinket nem fogadja el egy skizofrén. Attila apja is bele esett ebbe a csapdába néhányszor. Mikor a gyógyszerszedés, vagy a munka volt a fő téma, bizony a vitatkozásuk kiabálásig, lökdösődésig fajult. De erős fellépésemnek köszönhetően ezeket a vitákat rövidre zártam. Nem azért, mert Attilának adtam igazat. A volt páromnak volt igaza minden esetben. De ilyen felpörgetett állapotban amiben mindketten kerültek, már nem lehetett folytatni a vitát. Fennállt az a veszély, hogy verekedésig fajulhat a helyzet, és ez a megoldás tőlem nagyon távol áll és abszolút értelmetlen. </strong></p><div> </div> <div><strong>Akikkel beszélgettem eddig, szinte mindenki arról panaszkodott, hogy a betegük nagyon csúnyán beszélt velük egy-egy vita során. Nem egyszer lekurvázta a saját anyját, rá csapta az ajtót mikor folytatni akarta a vitát stb. Én azt hiszem -de megint csak a magam nevében beszélhetek- ezeket a vitákat, ha idáig fajul abba kell hagyni. Mikor mindenki megnyugszik tiszta fejjel vissza lehet térni a témára, hátha a beteg is befogadóbb lesz a beszélgetésre. Az én alapelvem az, ha valamiben nem egyezik a véleményünk, akkor beszélgetéseinkben felsorakoztatom az észérveket, a bizonyítékokat és mégis vita alakulna ki, azt csak egy bizonyos határig engedem. </strong></div><div> </div><div><strong>Mikor látom Attilán, hogy egyre jobban felpörög, ideges lesz, egyszerűen lezárom a vitát azzal, hogy elfáradtam, majd folytatjuk máskor. Otthagyom, bemegyek a szobámba vagy 1 órát, ki sem dugom a fejem. Mikor kijövök, kedvesen megkérdezem éhes e vagy hasonló, hogy lássa nincs harag és teljesen semleges témáról kezdek beszélgetni vele. Ez több dolog miatt is jó. Az egyik: nem fajulhat el kettőnk kapcsolata. A másik: a betegnek sem jó utólag, hogy csúnyán beszél azzal, aki közel áll hozzá. Egyébként is labiris, ingadozó hangulata depresszióba csaphat át, a feszültséget fel kell oldani. A harmadik: a bizalmi kérdés, amire nagy szükségünk van. Mindig éreznie kell, hogy a viták ellenére is mellette állunk, szeretjük és elfogadjuk öt. </strong></div><div> </div><div><strong>Ha ezek a bizalmi és érzelmi dolgok megmaradnak, később könnyebb a kommunikáció. Ha a vitás helyzetek miatt elveszlik a bizalom, nagyon nehéz lesz folytatni az otthoni terápiákat. Természetesen mikor visszatérünk egy-egy témára lehet szóba hozni, (hisz nem hülye gyerekről van szó), hogy sértegetni nem hagyjuk magunkat még tőle sem. El fogja fogadnia, mert szüksége van a beszélgetésekre, abszolút magányos életükben mi vagyunk az egyetlenek, akivel társas kapcsolatot tartanak fenn. Mindenkinek meg kell érteni: nem azért mondja a trágár jelzőket, mert úgy is gondolja. A tehetetlenség, a düh, a logikus érvelés hiánya, a gondolatainak kifejezésképtelensége ami kiváltja belőlük, nem tudják kontroll alatt tartani magukat a vita hevében. </strong></div><div> </div><div><strong>Ez sajnos egészséges embereknél is előfordul. Ha egy idegen teszi velem én simán otthagyom, és nem állok szóba vele többé. Van aki szájba vágja az illetőt, mert másképp reagál. Ám itt egy beteg emberről van szó, tehát ne vegyük a szívünkre túlságosan. Ne hagyjuk, de ne csináljunk belőle drámát, és főleg a legközelebbi esetnél ne hagyjuk idáig fajulni. Még előtte hagyjuk abba a vitatkozást.</strong></div> <div> </div><div><strong>Az agresszió nem csak a családon belül van jelen, hanem az utcákon, orvosnál, közösségi helyeken is. Ha mellette vagyunk közbeléphetünk, de ha nem az veszélyes is lehet. Úgy intézzük a dolgainkat az elején, hogy amíg nem realizálódik az állapota, mindenképpen kísérjük mindenhová. Ez persze nem mindig megoldható, nálunk is előfordult, nem engedte, hogy vele menjünk. De van mobil, ilyenkor nyugodtan óránként vagy akár félóránként valamilyen indokkal hívjuk fel. Kérdezzünk rá, minden oké-e. Ez több okból is jó. Az egyik: érzik aggódunk értük, tartoznak valahová. A másik: a hangjuk mindent elárul, tudni fogjuk, ha nincs rendben valami.<br /></strong></div><div> </div> <div><strong>Nagyon nehéz kérdések ezek, és nagy szükség van arra, hogy a hozzátartozó megfelelő módon kezelje az ilyen helyzeteket. Itt egyszer már egy kedves kommentelő feltételezte rólam, hogy kimagaslóan teljesítenék egy intelligencia teszten. Ki kell ábrándítanom, igazi szöszi vagyok. Átlag eredményt hoztam ki magamból, szerintem nem ezen múlik, hanem valami nagyon „hétköznapi” dolgon, úgy hívják: szeretet. </strong></div><p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fskizoteria.blog.hu%2F2010%2F02%2F08%2Fagresszio_es_szajkarate%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fskizoteria.blog.hu%2F2010%2F02%2F08%2Fagresszio_es_szajkarate%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fskizoteria.blog.hu%2F2010%2F02%2F08%2Fagresszio_es_szajkarate%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Agresszió és szájkarate"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://skizoteria.blog.hu/2010/02/08/agresszio_es_szajkarate#comments"><img class="item_ctp" src="https://skizoteria.blog.hu/rss/image/post/id/1738184" border="0" /></a><br /></p>
terápia
skizofrénia
mindennapok
helyzetkezelés
0
Skizotéria
https://skizoteria.blog.hu
https://skizoteria.blog.hu/2010/02/05/terapiak
Terápiák
2010-02-05T08:24:02+01:00
2010-02-05T08:24:02+01:00
Fabius
https://blog.hu/user/91606
<p></p><div>Mikor kórházba kerül a betegünk, és felállítják a diagnózist, sokkot kap minden értelmes családtag. Én sem voltam kivétel ez alól. Nem mindenki egyformán tudja feldolgozni, és nem egyenlő idő alatt, de túl kell lépni azon, hogy ezt kaptuk a sorstól. Mindent el kell követni, hogy utána járjunk a betegségnek magának, gyógyulási folyamatoknak, esélyeknek.</div> <div>Ha szerencsénk van már a kórházban megkapjuk a felvilágosítást a jövőben való tennivalókról, és hogy mi vár ránk. A legtöbb esetben az orvosok sajnos a tüzet oltják, és nem gondolnak a jövőre. Túl sok a beteg, a kórházi ellátásra összpontosítanak, és csak ha kérdés merül fel a hozzátartozóban, akkor jön válasz. Akkor sem mindig minden lehetőségről. Én relatív későn tudtam meg a terápiás lehetőségeket, a körülmények miatt én is az intenzív tünetek kezelésére koncentráltam és a net sem volt ennyire elterjedt azokban az időkben mikor mi kezdtük.</div> <div>Aztán ahogy haladtunk előre az időben, és Attila gyógyszerezése is megoldottá vált ( amit magam logikája szerint segítettem elő, de utólag olvasva róla az irodalmat nem cselekedtem rosszul), így előtérbe került a kérdés: milyen terápia kéne? Sok kérdésben nem jutottam előbbre.</div> <div><br />Az orvosát, aki a gyógyszert is felírta megkérdeztem, mit javasol? Ki tud küldeni hetente egyszer egy szakembert a problémák kezelésére -mondta, de nem biztos, hogy Attila elfogadja.</div> <div>Innen-onnan találtam pár lehetőséget és lelkesen kezdtem Attilát rábeszélni, de olyan tiltakozásba ütköztem, amit nem tudtam átlépni. Az akkor ismert és általam megtalált intézményekkel beszéltem, ahol elmondták mindegyiknél az egyik feltétel, hogy a beteggel menjek először oda. Kész voltam, Attilát képtelenség volt oda csalogatnom. Kaptam tanácsot, hogy mit olvassak el és alkalmazzam azokat én magam. Ezt tettem, és örömmel mondhatom, aki ugyanilyen cipőben jár, hogy nem tud elmenni a betegével, nyugodtan próbálkozzon nem ördöngösség.</div> <div> </div> <div>Ma már könnyebb ez a kérdés is, tippnek azért itt van 3 link, lehet olvasgatni, érdeklődni:</div> <div> </div> <br /> <a target="_blank" href="http://www.ebredesek.hu/">http://www.ebredesek.hu/</a> <div> </div> <div><a target="_blank" href="http://www.lefnet.hu/">www.lefnet.hu</a></div> <div> </div> <div><a target="_blank" href="http://nyitnikek.hu/">www.nyitnikek.hu</a></div> <div> </div> <div><br /> A terápiák lényege:</div> <div> </div> <ol><li>Odafordulás, figyelem, elfogadás, önmagába forduló beteg számára jótékony hatású, elősegíti a szociális viselkedést.</li><li>Kontroll és visszajelzések, felügyelet, a közösségi normák betartása javul, ha a beteg nem vonul vissza, nem lép ki a társas kötöttségekből.</li><li>Csoporthoz tartozás, csoportazonosulás, norma- és értékek megértések, társas szerepek.</li><li>Az önkép és az azonosság (identitás) fejlődése, viselkedés módok tanulása.</li><li>Önfeltárási, érzelemkifejezési, megküzdési, feszültségfeloldó, konfliktuskezelő stb. technikák észrevétlen tanulása és begyakorlása.</li><li>Beérés, életminőség javulása, lelki teherbíró-képesség, belső erőforrások, tartalékok felhasználása.</li></ol> <div> </div> <div style="margin-left: 18pt;">Többféle módszer között választhatnak azok, akiknek a betegei hajlandóak részt venni a terápiákon: táncterápia, zeneterápia, kutyás vagy lovas terápia, úszás terápia. Művészeteken keresztül: vers, írás, rajzolás, színjátszás ez mind-mind a terápiák része lehet. Persze ezeket csak akkor tudják alkalmazni, ha beteg is hajlandó rá. Nálunk ezekről szó sem lehetett sajnos.</div> <div style="margin-left: 18pt;"> </div> <div style="margin-left: 18pt;">A mai állás szerint, az orvostudomány elindult egy irányzat felé, ami az emberközeli gyógyítás és terápiás kezeléseket az otthonunkba végzik, ennek fő megtestesítője Dr. Harangozó Judith. Sajnos én is csak mostanában akadtam rá a blog miatt, ha tudtam volna erről a lehetőségről éltem volna vele. Mindenki figyelmébe ajánlom: hallgassátok meg ezt az interjút, és ha tehetitek lépjenek kapcsolatba vele, ha nem jutottatok még előrébb.<br /> </div><div><a target="_blank" href="http://sarkanymese.blog.hu/2008/07/06/interju_harangozo_judittal">http://sarkanymese.blog.hu/<wbr></wbr>2008/07/06/interju_harangozo_<wbr></wbr>judittal</a></div> <div> </div> <div><br /> Ha kis városban lakunk és semmi nincs a közelben, vagy a beteg senkivel nem akar kommunikálni rajtunk kívül akkor jön a végső terv, magunknak kell a terápiákat alkalmazni.</div> <div>Ez több szempontból előnyös: mindennap foglalkozhatunk a beteggel, a kapcsolat kialakítása, ami kell a terápiához, ideális esetben már megvan. Fontos, hogy tudjuk: ha mi akarjuk a terápiás beszélgetéseket megcsinálni alapfeltételeknek kell megfelelnünk:</div> <ol><li>a betegünk feltételek nélküli elfogadása</li><li>hitelességünk</li><li>áttekinthetők és érthetők legyünk</li><li>empátia képessége</li><li>az empátiásan megértett élmények, magyarázatának, kifejezésének képessége</li></ol> <div>(sosem nevetjük ki, vagy háborodunk fel, és sosem botránkozzunk meg, a ő logikája szerint fogadjuk el azt amit elmesél nekünk)</div> <div style="margin-left: 18pt;"> </div> <div>Az otthonunkban gyakorlatilag a terápiát a párbeszédek sokasága képezi. A kommunikáció, a betegünkre irányuló figyelem, érzelmi elfogadás, az önismerethez és a problémák megértéséhez kapott új fogalom és szemlélet rendszerén keresztül eljutunk lassan a beteg megnövekedett önbizalmához, és probléma megoldási kedvéhez majd a legvégén saját tartalék erőforrásainak igénybevételéhez.</div> <div>Ebben soha ne az domináljon, hogy<strong> mi mit szeretnénk,</strong> vagy akarunk! Mindig <strong>a beteg mit szeretne</strong> a fő kérdés, hallgassuk meg, kérdezzük, hogy szeretné elérni, beszéljük meg van e realitása, mit tesz ennek érdekében, és segítsünk neki, ha elakad vagy tévúton jár. Nem olyan nehéz, mint ahogy hallatszik elsőre. Van amikor mi is elakadunk, nyugodtan fejezzük be a témát azzal, hogy utánajárunk. Hisz a hitelesség nagyon fontos, de térjünk vissza rá minél előbb mikor már megtudtuk a megfelelő információt.</div> <div>Ennyi az egésznek a lényege. De mint minden alkalommal, most is hangsúlyozom: ezek a terápiák nem általános érvényűek, nem minden betegre alkalmazhatóak. Viszont egy próbát talán megérnek. Nekünk bejött.</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fskizoteria.blog.hu%2F2010%2F02%2F05%2Fterapiak%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fskizoteria.blog.hu%2F2010%2F02%2F05%2Fterapiak%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fskizoteria.blog.hu%2F2010%2F02%2F05%2Fterapiak%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Terápiák"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://skizoteria.blog.hu/2010/02/05/terapiak#comments"><img class="item_ctp" src="https://skizoteria.blog.hu/rss/image/post/id/1730928" border="0" /></a><br /></p>
terápia
skizofrénia
tünetek
kezelés
0
Skizotéria
https://skizoteria.blog.hu
https://skizoteria.blog.hu/2010/02/02/eljen_a_rokkantkartya
Éljen a rokkantkártya!
2010-02-02T08:00:00+01:00
2010-02-02T08:00:00+01:00
Fabius
https://blog.hu/user/91606
<p>Sokan várjátok a megváltozott munkaképesség iránti kérelmünk elbírálásának eredményét. Jelentem megkaptuk a státuszt, 43%-ra értékelték, járulékot nem kap (nem is kértünk) de maga a státusz volt számunkra a lényeg. Nem hagyott nyugodni a dolog, ezért ma bementem érdeklődni, és ezúttal nem hagytam lerázni magam. Addig nyüzsögtem amíg bele nem néztek a rendszerbe, és ki nem derült: megkaptuk, már iktatva is van. Gyakorlatra lefordítva még a héten postán is megjön hivatalosan. Attilám így hétfőn munkába állhat nálunk, szeretettel várja a cégnél mindenki. Biztos vagyok benne, hogy egy állandó munkahely, ahol jó a légkör és megbecsülik, ha jól dolgozik nagy előrelépés lesz neki. Meg egy kis anyagi könnyebbség a családnak.</p><p>Azért az örömködés mellett csak sikerült rágódni valót is találni magamnak megint. Ugyan minket már nem érint, de tételezzük fel: mi van akkor, ha egy Attila szintjén lévő beteg egyedül van, család nélkül? Megkapja a státuszt járulék nélkül, és dolgozhat vele. Az ugye világos, egy ilyen papírral munkát vállaló jóval kevesebb órabérért dolgozik majd, mint egészséges társai. Szinte biztosan minimálbére lesz, amire jön a rezsije, kajája, gyógyszere, netán valami terápia költsége, stb. Hogyan lesz képes megélni egyedül? A rehabilitációs járulékot erre találták ki, hogy az átmeneti szakaszban segítsen. A betegek néhány százalékánál reális esély van a teljes munkaképesség megszerzésére néhány év alatt. A járulékfizetés időtartamát meghatározták három évben, összegét 15 ezer forintban. Erre jön a megkeresett minimálbér, a kettőből együtt meg talán fenn tudja tartani magát. Felvetettem ezt a szakembereknek akikkel ma beszéltem, és igazat adtak. Aztán pedig kicsit megleptek a válasszal: nem rehabilitációs járulékot kell kérni, hanem végleges leszázalékolást. Ha megkapja, biztos a járulék élete végéig. Nyeltem egy nagyot és megkérdeztem: de nem azért találták ki a rehabilitációs programot, hogy ne kelljen mindenkit leszázalékoltatni, akinél nem indokolt? -Ilyen a rendszer! -felelte, én pedig újra gondolkodóba estem. Hogyan fogják ez megérteni vajon a betegek? Akiknek létrehoztak valamit ami jó, de igényelni nem azt kell, hanem amire nem jogosultak, mert az nyújt nagyobb biztonságot. Értem én, hogy szar, de utálom ha még büdös is.</p><p>Na ilyenkor örülök különösen, hogy mi ketten vagyunk és Sanyáék is támogatnak mindenben. Nem akarok belegondolni, Attilám szegény mire jutna ebben az átláthatatlan katyvaszban egyedül.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fskizoteria.blog.hu%2F2010%2F02%2F02%2Feljen_a_rokkantkartya%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fskizoteria.blog.hu%2F2010%2F02%2F02%2Feljen_a_rokkantkartya%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fskizoteria.blog.hu%2F2010%2F02%2F02%2Feljen_a_rokkantkartya%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Éljen a rokkantkártya!"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://skizoteria.blog.hu/2010/02/02/eljen_a_rokkantkartya#comments"><img class="item_ctp" src="https://skizoteria.blog.hu/rss/image/post/id/1721706" border="0" /></a><br /></p>
mindennapok
célkitűzések
0
Skizotéria
https://skizoteria.blog.hu
https://skizoteria.blog.hu/2010/02/01/a_gyogyszerezesrol
A gyógyszerezésről
2010-02-01T10:20:19+01:00
2010-02-01T10:20:19+01:00
Fabius
https://blog.hu/user/91606
<p>A skizofrén betegek 100%-nak biztosan megvan a gyógyszere ami használ, hiszen ma már 30 féle készítménnyel gyógyítják ezt a betegséget. Csak meg kell találni egyénre szabottan azt, ami tényleg hat. A legnagyobb probléma, hogy a betegek 70% sosem jut el a rendszeres gyógyszerszedésig. A maradék 30%-nál is van, ahol már maradandó sérülést szenvedett az elme, így a gyógyulási ráta meglehetősen kicsi. Egészen kis százalékban próbálkoznak alternatív gyógymódokkal, elenyésző számban sikeresen. Megvizsgálva ezeket a betegeket kiderül, náluk többségében nem genetikai oka van a skizofréniának, hanem egyéb kiváltó okai (drog, stressz, stb) voltak. </p><p>A betegség biológiai oka miatt a túlnyomó többségnek gyógyszeres kezelésre van szüksége a Rém kordában tartásához. Minket egészségeseket úgy lehet rávenni a gyógyszer bevételére, ha fáj valamink, rosszul vagyunk, és a tablettától jobban leszünk. A skizofréneknél ilyen nincs. Bennek nincs betegség tudat, ők nem érzik magukat rosszul, nem kapnak jelzést a szervezetüktől, nincs fájdalom, rosszullét, ami meggyőzné őket állításunk helyességéről. Ezért bármennyire is rosszul hangzik, a betegségtudatot kell előidézni valamilyen módon bennük. </p><p>Legjobb, ha már a kórházi kezelés alatt elkezdjük. Beszélgessünk velük arról, hol vannak pontosan, miért vannak ott, és mit kell tenniük annak érdekében, ne váljanak visszajáró, ne adj isten bentlakó beteggé. Nézzünk utána a vizsgálatoknak, magyarázzuk el pontosan, melyikre miért van szükség. Csodát és megértést ne várjunk, a betegünk minden erejével tiltakozni és lázadni fog. Viszont a kórházat csak beállított gyógyszerezéssel hagyhatja el. Nekünk azt KELL elérni, hogy ez így is maradjon. Fokozottan figyeljünk rá minden bevételnél, ne elégedjünk meg egy "bevettem"-el, győződjünk meg róla, valóban megtörtént-e. Szinte biztos, hogy eltelik pár hét, és nem fogja szedni, pont a fent említettek miatt. Minden nap visszatérő téma kell legyen, bármennyire unja és elege van. Hozzunk fel valós példákat, cukorbetegeket, akik inzulin nélkül nem létezhetnek, magas várnyomással küzdőket, akiknek szintén életük végéig gyógyszerezniük kell. Ha van a családban ilyen, akkor lehetőség szerint beszélgessen erről a skizofrénnel, mondja el, teljesen természetes, hogy vannak emberek, akiknek gyógyszerezniük kell, nem a skizofrénia ez egyetlen betegség, amivel ez vele jár. </p><p>A legfontosabb ilyenkor a figyelem. Ezért hangsúlyoztam az együttélés fontosságát. Azt a hozzátartozó veszi észre legkönnyebben, ha a beteg a sok szöveg ellenére mégsem szedi a gyógyszert. A gyógyszerezetlen beteg kezd megváltozni, ahogy a szer ürül ki a szervezetéből. Mindenki másképp, de a változás megfigyelhető, követhető kivétel nélkül minden betegnél. Erre kell figyelni, és gyanakodni kell. Van pár napunk a megelőzésre, de nem sok, használjuk ki. Hangulatingadozás minden betegnél megfigyelhető, akkor támadjunk mikor depisebb, szomorúbb a hangulata. Mondjuk el nekik, ez is a betegség miatt van, ha szedné a gyógyszer pár hónap alatt elmúlnának ezek a hangulatok. </p><p>Nagyobb kihagyás után már a személyiségzavarok is megjelennek a betegeknél. Nem összekeverendő a sokat emlegetett disszociatív személyiségzavarral. Én úgy látom a fő különbség, hogy a skizofrén mindig ugyanaz a személyiség marad pl mindig Attilának hívják, csak a tulajdonságai változnak. Ízlés, mozgás, egyes személyiség jegyek, érdeklődési kör, stb. A disszociatív személyiségzavarnál minden esetben a személyiségek neve is, írása, minden lényeges tulajdonsága, még a magáról alakított énképe, pl hajszín is változik. Nem akartam belemenni a vitákba, mikor ez szóba került, mert egy kicsit mindenkinek igaza volt.</p><p>Szóval mikor a gyengébb személyiség dominál, akkor használjuk ki az alkalmat. Nyugodtan éljünk vissza a bizalmával, szemernyi kétségünk ne legyen, az érdekében tesszük. Használjuk fel amit elmondott magáról, beszéljünk neki a hallott hangoktól való félelméről, arról, hogy tudjuk ezt sosem fogja bevallani, de ha szedi a gyógyszer ez is megszűnik ismét. Ez a legnehezebb része a dolognak. Napi több órán át is akár a meggyőzéssel foglalkozni. Legyünk vele tisztában, hogy legtöbbször még ez is kevés lesz, és ismét kórház lesz a vége. De ne törődjünk bele! Ha pár nap alatt nem kezdi el újra rendszeresen szedni a szert, akkor orvost kell szerezni bármi áron! Emlékezzetek a mi esetünkre. Nekem rendőrrel kellett Attilát ilyen esetben kórházba vinnem. Ha ott akkor feladom, mert " nem vagyok képes ezt megtenni a fiammal", akkor ma nincs miről írni ezt a blogot. </p><p>Ha beletörődünk abba, hogy éppen nem ön és közveszélyes, mert elfáradtunk, kikészültünk mi magunk is, csak a saját és a beteg dolgát nehezítjük mégjobban. Kétségeink ne legyenek, ha nem szedi kórház lesz belőle újra és újra, talán állandóra is. Felhívom a figyelmet az ilyenkor elkövetett -szerintem- legnagyobb hibára. Ne adjunk nekik gyógyszer dugiban. Ha ideig-óráig meg is tudjuk oldani, akkor sem a saját érdekében szedi, a javulást nem a gyógyszernek tudja be, és ezen túl sem lesz hajlandó bevenni. Sőt, mivel szerinte magától javul az állapota, még inkább tiltakozni fog ellene. </p><p>Minden egyes visszaesés, amit az orvosok poetikusan csak epizódnak hívnak, ront az elme állapotán. Minél többször esik vissza, annál kevesebb az esély az újból szintre hozásra. Ha a döntéseinkben kizárólag a beteg érdekeit nézzük nem lesz lelkiismeret furdalásunk, vagy ha mégis, akkor elmúlik idővel. Én milliószor elmondtam Attilának: szeretem, bárhogy is alakuljon a sorsunk. De ez a szeretet felhatalmaz arra, hogy azt tegyem ami neki a legjobb! Nem nyugszom amíg rendbe nem jön, amíg azt nem látom, tud boldogan és félelem nélkül élni. </p><p>Lehetőleg mindig legyünk a beteg mellett, akár otthon, a kár kórházban van. Tudnia kell számíthat ránk és nem maradt magára. A munka sem lehet kifogás, ezekben a kórházakban állandó látogatási lehetőség van. A betegnek nem heti két alkalomnyi sütire meg üdítőre van szüksége, hanem állandó személyes jelenlétre. Ez a folyamat elhúzódhat. Nagyon. Nekünk két évbe tellett, mire több alkalom kórház után végre hajlandó volt szedni a gyógyszert önmagáért. De ismerek olyan esetet, ahol a szülők nyolc évig küzdöttek ezzel, mire sikerült elérniük. Ők sem adták fel, az ő betegük is rendben van ma már. Lehetetlen megjósolni kinél mennyi időbe telik ez. Függ a betegtől, a környezettől, az orvosoktól, a szülők szemfülességétől és kitartásától. Nem tudom késő-e azoknak újra kezdeni, akik már feladták a harcot valamiért. De azt igen, csak biztatni tudok mindenkit, bírálják felül ezt a döntésüket. Rosszabb nem lesz, ezt nyugodt szívvel kijelenthetem. De az esetleges megváltásért harcolni kell. Szerintem megéri. </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fskizoteria.blog.hu%2F2010%2F02%2F01%2Fa_gyogyszerezesrol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fskizoteria.blog.hu%2F2010%2F02%2F01%2Fa_gyogyszerezesrol%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fskizoteria.blog.hu%2F2010%2F02%2F01%2Fa_gyogyszerezesrol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A gyógyszerezésről"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://skizoteria.blog.hu/2010/02/01/a_gyogyszerezesrol#comments"><img class="item_ctp" src="https://skizoteria.blog.hu/rss/image/post/id/1718954" border="0" /></a><br /></p>
skizofrénia
mindennapok
szülői_felelősség
gyógyszerezés
0
Skizotéria
https://skizoteria.blog.hu
https://skizoteria.blog.hu/2010/01/29/elore_nezve
Előre nézve
2010-01-29T08:00:00+01:00
2010-01-29T08:00:00+01:00
Fabius
https://blog.hu/user/91606
<p>Eredetileg a feljegyzéseimet szerettem volna megosztani hasonló helyzetben lévő családokkal. De úgy érzem túl nőtt rajtunk ez a blog. Túl sok családot érint a skizofrénia, vagy valami egyéb pszichés betegség, túl sok kérdés maradt válasz nélkül. A jegyzeteket nagyjából kimerítettük, a tévés riporttal megérkeztünk a mába, Attila és a mi jelenünkbe. Az interjúban elhangzott utolsó mondat akár zárszó is lehetne, de eszembe jutott egy másik, ami végül nem került az anyagba:</p><p><code>„ Nem a múltal akarok foglalkozni, hanem a jövővel”</code></p><p>Attila szájából ez nem egy közhely, bármennyire annak hangzik. Ez maga a gyógyulás mondata, a szövőbe vetett őszinte hit kifejezése. Kár, hogy ezt kihagyták az anyagból. Attila útja a megfelelő irányba halad. Ha van munkahelye megállja a helyét, és vannak megvalósításra váró céljai. Sajátos logikával és gondolatvilággal éli az életét, de semmivel nem abnormálisabb, mint a nagy átlag. Érdeklődő, tud örülni az élet apró dolgainak, tudja értékelni a szépet és a jót. Vannak hiányosságok, például nincs társa. De én hiszem, hogy megjön az is, ha erőt érez majd hozzá magában. Rám időnként egy-egy reakcióban kikacsint a Rém, emlékeztet néha: itt vagyok, ha legyőztetek, kordában tartotok, akkor is. Ugyan az irányítást átvettétek, de tanuljatok meg együttélni a gondolattal, végleg nem tűnök el soha.</p><p>Itt abba is hagyhatnánk a blogolást. A történet kerek, a zárszónak való gondolaton is túl vagyunk. De ez a bekeretezett mondat nem hagy nyugodni. A jövő foglalkoztat. Nem is annyira a miénk, hanem azoké, akik nálunk kevésbé sikeresen küzdenek a betegséggel.</p><p>Megkeresett egy hölgy a családja megrázó történetével. Elmesélt mindent töviről hegyire, azt is, elköltözött a fiától, mert már nem bírta idegileg a megpróbáltatásokat, a fiatalember nem szedi rendszeresen a gyógyszert, ő pedig az italába keverve igyekszik mégis adagolni legalább valahogy. Elmondtam neki, hogy ez teljes tévút. Elmeséltem azt is, miért az. De nem hallgat rám. Nem akarok én pálcát törni senki felett. Csak elszomorít, ha hallom a történeteket, és nem tudok érdemben segíteni. Ezt magamra veszem. Ezért is döntöttem a folytatás mellett.</p><p>Nem vagyok messiás, se orvos, csodát tenni sem vagyok képes. Egy anya vagyok, aki megjárta a maga útját, és sikerrel vette fel a harcot a skizofrénia rémével. Van egy sajátos menete a küzdelemnek, egy kiszámíthatatlan logikája, amire rá kell érezni mindenkinek a saját esetében valahogy. Ebben tudok segíteni gyakorlati tanácsokkal. Ha valaki, akkor én tudom mennyire nehéz és idegőrlő feladat ez minden családtagnak. Muszáj erősnek lenni és együtt élni a gyerekünkkel, mert kizárólag állandó figyelemmel, a reakcióira való odafigyeléssel és reagálással leküzdhető ez a betegség. Akinek ez nem megy, annak nem tudok segíteni. Mindenki a maga életét éli, maga tudja mire képes, és mire nem. Márpedig a mi életünk a példa rá, néha a legnehezebb döntéseket is meg kell tudni hozni a beteg érdekében. Ezt tudomásul kell venni. A gyógyuláshoz -szerintem- más út nincs.</p><p>A következőkben a gyógyszer szedés nehézségeit boncolgatjuk majd. Ezt látom az alkohol mellett a leginkább általános és sarkalatos problémának. Léteznek alternatív megoldások, de én nem kísérletezek, vitát nyitni sem akarok, mindenkinek szíve joga kipróbálni amit jónak vél. Nálunk a gyógyszer bevállt, kiderült, hogy a nem szedése azonnali visszaesést okoz Attilánál, én ebben hiszek. Szó lesz a szedésre irányuló meggyőzésről, fortélyokról, tanulságokról.</p><p>Erről szól majd a következő fejezet.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fskizoteria.blog.hu%2F2010%2F01%2F29%2Felore_nezve%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fskizoteria.blog.hu%2F2010%2F01%2F29%2Felore_nezve%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fskizoteria.blog.hu%2F2010%2F01%2F29%2Felore_nezve%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Előre nézve"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://skizoteria.blog.hu/2010/01/29/elore_nezve#comments"><img class="item_ctp" src="https://skizoteria.blog.hu/rss/image/post/id/1711502" border="0" /></a><br /></p>
0
Skizotéria
https://skizoteria.blog.hu