HTML

Skizotéria

Anya és fia küzdelme a skizofréniával. Megtörtént esetet feldolgozó webnapló. Fényeske kéziratát posztokba szedi Záporka, úriparaszt és Fabius.

Friss topikok

  • maria.janos: Igen én is kíváncsi vagyok mi van Veled nagyon nagyon. (2014.08.30. 21:48) A skizofrénia szakértők országa
  • maria.janos: Él még a Fábiusz által írt blog???? (2014.08.30. 18:26) Kiegészítés
  • fényeske: Köszönöm, hogy olvastad és persze hogy irhatsz: fenyesagi@freemail.hu (2012.06.09. 19:19) Életjel
  • fényeske: Szia cica! A hasonlat nagyon jó és találó. A tévhit abból ered, hogy valóban ott van a kiváltó ok... (2011.12.16. 19:30) Skizofrénia-újratöltve
  • anyósnyelv: Tényleg elment nem egy, hanem három barátom, az elmúlt években, s nem tudtam közbelépni! Egyszer l... (2011.11.29. 23:36) Társas magány

Kiegészítés

Fabius 2009.12.16. 08:48

Három éve írtam ezeket a feljegyzéseket, és most visszaolvasva a posztokban annyira durvának és egyszerűnek tűnnek. Egy kemény nő kemény döntései, pedig ez nem így van. Ezért kértem Fabiust, élhessek az interaktivitás előnyeivel, és kiegészíthessem a tegnapiakat mai szemmel látott gondolatokkal.

Mindent elkövettem a kórház elkerüléséért, hibák sokaságát vétettem, most szeretném leírni ezeket, mert tanulságos lehet. Mikor Attila elkezdte a gyógyszerbevételt bojkottálni, minden létező módszert kipróbáltam ennek kicselezésére. Például szokása volt minden este fél liter szörpöt meginni lefekvés előtt. Úgy gondoltam a szörpjébe belekeverem az összetört gyógyszert, így észrevétlenül fogja szedni, ha másképp nem megy. A szobájában pihent, mikor a család sustorogva megegyezett ebben. Elkészítettem a mixet, aztán vártuk, jöjjön ki inni. Ahogy kilépett a szobából ránk nézett, és kóstolás nélkül nekünk szegezte a kérdést: mit kevertetek az italomba? Ledöbbentünk, de persze együtt hazudtuk, mi semmit, nem is értjük miről beszél. Ő kiöntötte a szörpöt, csinált magának egy másikat, és bevonult a szobájába. Mi ott maradtunk a kétségekkel, hogy vajon meghallotta a cselszövést -ami szinte kizárt- vagy ennyire működik ismét az üldözési mánia, és ezúttal ráhibázott a cselre? Azt megfigyeltem, hogy ilyen állapotában hihetetlenül kiélesedtek az érzékszervei.

Miután ez sem jött be, ahogy a sírás, könyörgés, fenyegetés sem, kivettem pár nap szabadságot, és gyakorlatilag a gyógyszerrel a kezemben követtem minden lépését, hátha elkapok egy olyan pillanatot, amikor hatni tudok rá. De nem tudtam, nem sikerült. Az orvosával gyakorlatilag óránként beszéltem telefonon, tűrve az ordítozását, hogy azonnal vigyem vissza az intézetbe a fiamat valahogy, mert minden perc számít. De nem hittem neki. Magammal vívódtam. Milyen anya az olyan, aki diliházba juttatja a gyerekét? Mennyire gyenge vagyok, hogy nem tudom egy gyógyszer bevételére rávenni a fiamat, és ezért kell bentlakóvá válnia? Kétségbeesésemben levetkőztem magamról a két lábon járó, földhözragadt szkeptikus énem, fordultam én fűhöz-fához, még természetgyógyász, energia áramlással foglalkozó embert is hívtam. De nem használt ez sem. Felkutattam egy specialistát, aki több száz esetet tanulmányozott, találkozót kértem, és a zárójelentésekkel felviharzottam hozzá. A professzor átnézte a papírokat, kikérdezett az előzményekről, és kórházi kezelést tudott csak ajánlani, de gyorsan. Mert minden perc számít. Ő tudatosította bennem, hogy a következmény az lehet, visszafordíthatatlanná válik ez az állapot.

Elmondta, hogy a dugiban beadott gyógyszer zsákutca, mert mi lesz holnap, a jövő héten, vagy később? Ezt a szert szedni kell, a kihagyástól azonnal visszaesik a beteg. Muszáj valahogy tudatosítani Attilában, hogy ő maga akarja bevenni. Van ugyan köztes megoldás, de erre csak az ismételt kórházi kezelés után van lehetőség. Injekció formájában is adható a szer, ami így két hétig hat. Viszont megvan az a hátránya, hogy a második hét végére szinte teljesen kiürül a szervezetből, és visszaeshet kicsit. Ezzel szemben a napi adagolású orvosság előnye, hogy folyamatos a betegben a hatóanyag szintje, be tud rá állni a szervezete. Az injekciós megoldás egyszerűbb, kevesebb konfrontálódás mellett nyugalmat lelhettem volna, de...Amíg a napi adagolású gyógyszer nehezebb út mindkettőknek,  nagyságrenddel jobb a betegnek. Akik felgyógyultak ebből, és minőségi életet képesek élni, azok kivétel nélkül a napi adagolásra álltak be valami módon. Így nem volt kérdés, én is ezt választottam. Ezek után hívtam a mentőt, majd a rendőrséget, közben a szívem szakadt bele. Ha nem várok pár napot, akkor elég lett volna Attilámnak két heti ismételt kezelés, így másfél hónap lett belőle. Az én hezitálásomnak ő itta meg a levét.

Azért írtam ezt le külön, mert szeretném megértetni a hasonló cipőben járókkal, hogy mindent félre kell tenni a beteg érdekében. A saját érzéseinket, bizonytalanságunkat pláne.

 

Címkék: skizofrénia tünetek érzések elkövetett hibák

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://skizoteria.blog.hu/api/trackback/id/tr741601477

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Skizzo 2011.02.12. 23:11:25

Anyukám volt úgy, mint Te... ő is mindent elkövetett, hogy apunak jó legyen. Csakhogy egyet túlzottan a szeme előtt tartott: hogy ő szereti, de úgy, ahogy volt régen.. és nem akarta hinni, hogy úgy már sosem lesz, mert nem lehet...!
Pl idő előtt hazakönyörögte a kórházból, vagy hazahozta saját felelősségre... vagy megkérte az orvosokat, hogy ne adjanak neki egy bizonyos szert, mert attól csak 'totyog' egész nap (talán Halopheridol volt a neve, de rest vagyok beütni a Google-ba most).

zyl187 2013.04.12. 11:43:44

Tisztelt Fabius!

A testvérem szenved ebben a betegségben, kb 5 éve bár a mai napig nincs pontos diagnózis, elképzelhető az is, hogy hebefrénia.
Nem akarok most hosszan írni a család és a tesóm borzalmairól. Mivel a gyógyszer beszedése folyamatos torúra volt, áttértünk az injekcióra ami 2 hétig jó, de a vége felé már adódnak gondok. Betegségtudata nincs. Kerületi orvoshoz járunk, aki tulajdonképpen nem is foglalkozik vele.
Tudnál esetleg tanácsokat, specialistát ajánlani? A kell részletesebben leírom a történetet, de kezd nagyon tarthatatlanná válni az állapot, közveszélyes néha...
Ha tudsz kérlek írj rám, vagy adj egy elérhetőséget és írok én. Mindennemű segítség nagyon jól jönne, mert kegyetlen ez az állapot számára és a család számára is.
Köszönöm előre is!
Üdv: Zyl187

maria.janos 2014.08.30. 18:09:41

@zyl187: Keresem azt az édesanyát aki hosszú blogot irt még 2011.-ig látom csak Attila nevű beteg fiáról.
Üdv.Mária

maria.janos 2014.08.30. 18:26:32

Él még a Fábiusz által írt blog????
...