HTML

Skizotéria

Anya és fia küzdelme a skizofréniával. Megtörtént esetet feldolgozó webnapló. Fényeske kéziratát posztokba szedi Záporka, úriparaszt és Fabius.

Friss topikok

  • maria.janos: Igen én is kíváncsi vagyok mi van Veled nagyon nagyon. (2014.08.30. 21:48) A skizofrénia szakértők országa
  • maria.janos: Él még a Fábiusz által írt blog???? (2014.08.30. 18:26) Kiegészítés
  • fényeske: Köszönöm, hogy olvastad és persze hogy irhatsz: fenyesagi@freemail.hu (2012.06.09. 19:19) Életjel
  • fényeske: Szia cica! A hasonlat nagyon jó és találó. A tévhit abból ered, hogy valóban ott van a kiváltó ok... (2011.12.16. 19:30) Skizofrénia-újratöltve
  • anyósnyelv: Tényleg elment nem egy, hanem három barátom, az elmúlt években, s nem tudtam közbelépni! Egyszer l... (2011.11.29. 23:36) Társas magány

Nefürgyé' le!

Fabius 2010.01.02. 08:00

Már említettem, a skizofrének nem sokat foglalkoznak a személyi higiéniával. Ha hagyjuk ápolatlanok, és nem törődnek a saját megjelenésükkel. Ezt elég nehéz volt megemésztenem, mert Attila a betegsége előtt valóságos kis piperkőc volt. Nagy jelentőséget tulajdonított a kinézetének, barna bőr, ragyogó fehér fogak, mindig gondosan belőtt séró, márkás és igényes ruházat jellemezte. Még a testszőrzetére is gondot fordított.

A betegség viszont megváltoztatta ezt is, és már nem csak a skizofrénia rémével kellett megküzdeni, hanem a tudattal is, a fiamat egyszerűen megeszi a kosz. Ha hagyom. Persze az nem én vagyok, aki szó nélkül hagyja ezeket a dolgokat. Heteken keresztül kellett győzködni a mosakodás alapvetéséről. Arról, minden embernek létszükséglet a napi higiénia ahhoz, hogy jól érezze magát a bőrében. Atikám a vállát sem vonta meg, annyira nem érdekelte az egész. Ekkor visszájára fordítottam az érvelést: megkérdeztem ő vajon mennyire szeretne olyan emberrel egy helyiségben lenni, akinek szaga űbereli a köménymagos/savanyúkáposztás fing szagát, fülledt nyári éjszakákon? Na ez használt. Innentől legalább kétnaponta hajlandó volt megfürdeni, és a fogmosásra is visszaszokott. Igaz a szőrtelenítés eszébe sem jutott, ahogy a szolárium sem, de mit érdekelt ez engem akkor?

Örültem a haladásnak, és persze igyekeztem napi rendszeressé tenni legalább a fürdést. Nem veszekedve, de azért naponta adagolva a duruzsolást nem adtam fel, és két hónap alatt sikerült rávezetni a lényegre. Lehet irányítani az ilyen betegeket, csak sok türelem, idő, és kötél idegek kellenek hozzá. Nem szabad feladni az ötödik, tizedik, huszadik meddőnek látszó próbálkozásnál. Soha nem lehet tudni, mikor ugrik át végre a fejükben zakatoló skizofrén lemez, amivel ragaszkodni tudnak egy adott dologhoz. Persze mikor átugrik, akkor találnak maguknak mást, amihez ilyen következetességgel ragaszkodni lehet.

Így volt Attila is a fürdéssel. Harcoltunk a rendszerességért, majd mikor sikerrel jártunk, akkor a maga meggyőződéséből egyszerűen túldobta az egészet. Nem úgy fürdött szegénykém, mint más "normális" emberek. Ő csakis forró vízben volt hajlandó, a legforróbban, ami a bojlerből kijött. 90 fokra volt állítva, és amíg teát lehetett vele forrázni, Attila ebben fürdött. Hiába magyaráztuk neki, rosszul lehet, megégetheti magát, nem számított semmi. Rossz volt nézni, ahogy kivörösödve szédelgett a melegtől, ilyenkor leültettük, legyeztük, magyaráztunk felváltva, de nem hatott. Felakadt a lemez, fejébe vette, hogy ez így egészséges, mert kitágítja az ereket, és jobb lesz a vérnyomása. Hiába állítottam lejeb a bojlert, ő mindig akkurátusan ellenőrizte, és visszaállította magának. Napi gyakorlattá vált, hogy résen legyek minden este, mikor fürdeni indult, hiszen bármelyik pillanatban rosszul lehetett és elájulhatott. Kétpercenként szólongattam, beszéltettem, míg így is bekövetkezett amitől féltem. Az egyik alkalommal éppen kilépett a fürdő forróságából, elájult, és beverte a fejét meg a hátát. Rettenetesen megrémültem, a feje vérzett, de néhány pillanat múlva már kitisztulva nyugtatott, semmi baja. Szerencsére igaza volt, csak hámsérülés lett a fején, meg némi zúzódás a hátán. Az ájulást nem ismerte be soha, de utána inkább áttért a zuhanyzásra.

Ezen is átléptünk nagyobb baj nélkül, mikor egy napon előállt az ötlettel: megint szoláriumozni akar. Megmondom őszintén örültem neki. Úgy láttam kezd egyre igényesebb lenni önmagával szemben, -a bőrének is jót tesz- ezért támogattam. Meg sem fordult a fejemben, a fürdéshez hasonlóan képes lesz helyből átugrani a ló túloldalára ezúttal is. Megbeszéltük, kezdetnek 5 perc több, mint elég, hisz a bőrét 3 éve nem látta nap, se UV fény. Mikor hazajött nem hittem a szememnek. Úgy lángolt a kanapán ülve, mint főtt homár a fűszervaj mellett. Simán bevallotta, húsz percet volt bent, mert az úgy jó. A lemez felakadt megint, egyfolytában azt ecsetelte, ő nem vörös, hanem barna. Pont. Bármit mondtam lepergett róla, minden segítséget (égés elleni krém, Írisz, stb) elhárított, mondván hagyjam ezzel a baromsággal, a barnaság nem fáj.

Másnap pedig elindult a szoláriumba újra. A rémület amit ettől éreztem olyan volt már, mint a kitaposott házi papucs: megszokott. Kértem, könyörögtem neki, hagyja a bőrét pihenni, de hajthatatlan volt. Ekkor kértem, legalább ma tartsa magát az 5 perchez, de én sem hittem komolyan, ezt majd megteszi. Tudtam, hogy baj lesz, de nem voltam képes igazán kivédeni, pedig ezer megoldás jutott eszembe. Mondjuk elveszem tőle a pénzt, amivel befizeti magát, vagy elmegyek vele, és megtiltom a szoláriumosnak, hogy beengedjék. Vagy egyszerűen bezárom én a lakásba, és nem engedem ki. De egyik sem tűnt jó megoldásnak. Aztán döntöttem: tapasztalja meg a saját bőrén, én nem ellene vagyok, hanem érte. Lehet ezzel vitatkozni, de ott és akkor én úgy láttam, ez lesz talán hosszútávon a legcélravezetőbb megoldás.

Persze, hogy 20 percre fizette be magát, és szénné égve jött haza. Bevonult a szobájába, ki sem jött egész este. Nem volt egy jajszava sem, de ezúttal a kenőcsöt és az Íriszt elfogadta. Egy hétig kenegettük, mire minden lehámlott róla. Soha nem ismerte el se a leégést, se az igazam, de szoláriumba nem ment többé.

Azért írom le ezeket a hétköznapi dolgokat, mert fel szeretném hívni valamire a figyelmet. Az esetek többségénél megtehettem volna, hogy Attila akaratát figyelmen kívül hagyva döntök helyette. Rövidtávon ez kényelmesebb és célravezetőbb is lett volna. De gyakorlati tapasztalatom, ami egy skizofrén akaratával szögesen ellenkezik, azt nem fogja megtenni soha. Minden tiltás ellenére valahogy úgyis megteszi, amit a fejébe vesz. Ezért fontos a meggyőzés. Neki magának kell döntéseket hozni, a környezetének pedig igyekezni kell meggyőzéses alapon ezeket befolyásolni. Hosszútávon, az önálló élet reményében -szerintem- más járható út nincs.

A döntéshelyzetek körül volt elég bonyodalom. Ezekből szemezgetünk a következő posztban.

Címkék: skizofrénia mindennapok tünetek higiénia

12 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://skizoteria.blog.hu/api/trackback/id/tr31638632

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

fényeske 2010.01.02. 09:21:12

Nem igazán tudok tanácsot adni, hisz a hétköznapi életben felmerülő problémák, mint a vásárlás, evés, fürdés, munka stb. személyre szólóan változó. Egy biztos tudomásul kellett vennem a rém az erősebb rövidtávon ö belül van én kint. A családoknál a veszekedések, és sokszor agresszióba torkolló viták 90 %-a ezek a dolgok miatt vannak. Nem szabad belemenni kiabálásos, tányérdobálós stb. meggyőzésbe, már csak azért sem mert az agressziót válthat ki és a rém röhög a markába elérte, amit akar. Nem szabad „bolond”nak sem nézni a beteget emiatt, hisz minden cselekedetének meg van a maga mozgató rúgója, meg kell húzni egy bizonyos határt, ami nem életveszélyes rá, ott hagyni kell, tapasztaljon saját bőrén, közben meg mondani ha kell hetekig egyfolytában a rá egészségesebb megoldást. Attilánál ez vált be, szép lassan de rájött nem ellene, hanem érte van minden. Kb. 6-7 év kellett ehhez.

szil5 · http://psycho.blog.hu/ 2010.01.03. 15:11:26

@fényeske:
Szakmabeliként mondom, hogy nagyon jó a blog. Sokat tanulok én is a betegek és érintettek által leírtakból. A napi rohanás mellett nincs is idő mindig ilyen részleteséggel megtudni mindent a betegekről.
Ha nem bánod kitenném az én blogomnra a blog ajánlóba.
Van már ott egy ilyesmi jellegü blog. Az írója ugyan más jellegű problémákkal küzd,de az ő harca is nehéz. Az ő kapaszkadója az a tehetség amivel megáldotta a sors. Ajanlom mindenki figyelmébe az írásait.
sarkcsillag.wordpress.com/

fényeske 2010.01.03. 16:32:53

@szil5: Köszönjük, az meg külön öröm ha egy szakmabeli tartja olyan jónak, hogy gyakorlatilag reklámozza. Sajnos az én tapasztalatom is az, hogy az orvosok nem foglalkoznak intenzíven azokkal betegekkel, akik nagyjából rendben vannak, vagyis szedik a gyógyszert és ez elég az orvosnak. Túl sok a beteg, túl kevés az speciális orvosok száma, rendelési időben lehetetlen 5 percnél többet szánni egy betegre, és a magán orvosok meg sok embernek megfizethetetlenek éveken keresztül. 22-esek csapdája ez, ha nincs terápia, nincs jobbulás sem, ha szedi a gyógyszert, nincs terápia, valahogy ellentmondásos az egész betegség kezelése orvosi szempontból. Tovább megyek ha én nem erőszakoskodom, akkor sem a gyógyszereket sem az adagjukat nem bírálják felül, sőt még a kötelező éves labort sem vizsgálják meg a betegnél. Olyan szinten vannak periférián szegények, és ők azok akik soha nem fognak szólni emiatt. Bocsánat a kritikáért nem önnek szól, lehet Svédországban más a helyzet de itt minden reklám azt hiszem el kell.

Andie 2010.01.04. 14:15:44

No azért azt megnéztem volna, hogy a 90 fokos vizbe beledugja a lábát :) Nemhiszem, hogy egy ezredmásodpercnél tovább tudta volna bennetartani a nagylába ujját.
Ha "költői" túlzás volt, akkor gondolom 45-50 fokos vizet kell érteni. Ebben már megül az ember fia, de az biztos, hogy pár perc múlva heves szédülés, rosszullét, végül ájulás történhet. Nekem spec elkezd zsibbadni az arcom (az arcbőröm).
De nem csak ez a veszélyes önmagában, hanem pl egy férfiemberre köztudottan hátrányosan hat már egy kisebb mértékű hőingadozás is, ágyék táján. Mind a hideg, mind a meleg akár örökre meddővé tehet. (az persze más kérdés, hogy egy örökletes betegségben szenvedőnél ez jó-e avagy rossz)

A szolárium dettó, köztudott, hogy túlzott használata bőrrákot okozhat. Namost mindjárt lendületből 20 perccel kezdeni, aztán még rákontrázni, hát meglehetősen felelőtlenség. Egy gyámság alatt lévő személynél meg nyilván megoszlik a felelősség.
Én - megértve természetesen Fényeske érveit is - mégsem hagytam volna, hogy saját kárán tanuljon. Nem mindig egészséges a "verje be a saját fejét" módszer. Szerintem.

Más: miért érzem úgy, hogy Fényeske első hozzászólása egy válasz valamire, amit viszont nem látok? Moderálva lett?

fényeske 2010.01.04. 16:05:15

@Andie: Nem válasz volt inkább csak kiegészítés, így olvasva a 3 évvel ez előtti feljegyzésem, úgy éreztem ezt hozzá kell fűznöm.
A 90 fokos vízzel kapcsolatban valószinű igazad van. A boyler volt beállítva 90 fokra ahhoz azért kevert egy kis hideget, de ahogy én a kezemet beletettem ellenőrzésként ( úgy hogy vécére kéredzkedtem)eléggé égette. Nem tudom pontosan hány fokos volt de hogy egészségtelenűl forró az biztos.
A solárimhoz annyit, Te melyik megoldást választottad volna? és hogyan kivitelezed? És vajon másnap vagy harmadnap mikor nem vagy vele, hogy véded ki? Nehéz kérdések ezek hidd el. Nincs gyámság alatt, és nem is lesz, hisz a célom pont az hogy önállóan legyen majd képes jó döntéseket hozni, ha gyámság alá helyezettem volna azt a megmaradt bizalmát is elvesztettem volna. Arról nem beszélve kire hagyom a gyámságot ha én nem leszek, mindenképp azon voltam és vagyok, hogy egyedül is tudjon létezni, igen ebben benne van az is, hogy tapasztaljon magán ha nem hisz másoknak. Többféle módszer van én ezt választottam, de mint írtam lehet hogy vitatható.

Andie 2010.01.04. 16:12:47

@fényeske: Köszönöm a válaszod!
Értem a kiegészitést, azt hittem, hogy eltünt egy bejegyzés, és nem láttam az előzményét.

Jó lenne megérteni a hátterét ennek a forróviz dolognak. Ez esetleg már egy fajta mazochizmus? Kétlem, hogy jólesett neki a forróviz, ha ennyire dúrván meleg volt. A fürdés egyik célja a relaxálás, pihenés, legalábbis nálam egy önálló kis program, aminek része a kellemes hömérsékletü viz (5 fokon belüli kilengéssel), a hab illata, netán a pezsgés, egy kis könnyü olvasnivaló, netán egy csinos nő.
De Attila számára a forróviz feltételezem kinszenvedést jelentett, és hacsak nem érzéketlen a hőmérsékletre, fájhatott neki. Mégis vállalta? Miért? Netán dacból? Hogy megmutatom anyának, oké, engedek, megfürdök, de hogy ne legyen igaza, jól megsanyargatom magamat, hagy fájjon neki is?

Szolárium (és egyéb ügyben) sem vitatkozni szeretnék veled, hisz annyi előnyöd van velem szemben, hogy már végigcsináltad, benne voltál/vagy a szituban. Én max itt okoskodni tudok, és kérdezni. De józan ésszel akkor is valahogy megakadályozni próbáltam volna, az ilyen egészségére ártalmas dolgokat. Hogy hogyan? Jó kérdés. Ha a rábeszélés nem segit... marad az erőszak. Annak meg nem vagyok hive.
Na indulok haza, várom a holnapi folytatást!
ja, és BUÉK :)

fényeske 2010.01.04. 16:52:50

@Andie: Erőszak csak akkor "jó megoldás" ha minden nap minden percében mellette vagy, ha csak egy órára is magára hagyod az első dolga ez lesz ebben biztos vagyok. Ráadásul az erőszakos megoldás nagyon veszélyes dolog egy ilyen betegnél, kizárod a lehetőségét a további kommunikációra ami amúgy is elég hajszálon függ, és ez a későbbiekben nagyobb kárt okoz mint maga az égés. Ez persze csak az én véleményem.
A forró víz megértése nekem is gondot okozott, mai napig csak találgatni tudok. Én azt hiszem fejébe vette, hogy ez neki jó, és nem fájt amíg benne ült, hogy ebben része volt e gyógyszer hatásának nem tudom, de mivel egyre ható szer ez is benne lehetett. Sosem voltak mazoshista megnyilvánulásai, szerintem semmi köze ehhez, egyszerűen valahol olvasta a gyógyfürdöknél (és sokat jártunk ilyen helyen) hogy jót tesz az ereknek, és nem hitt nekem, hogy veszélyes is lehet. Megakadt az a bizonyos a lemez és egy ájulás kellett hozzá hogy tovább forogjon.

fényeske 2010.01.04. 16:54:33

@fényeske: "de mivel egyre ható szer ez is benne lehetett."

Bocs elírás nem egyre hanem agyra ható szer:))))

a.anami 2010.01.17. 18:30:14

Borzasztó... Amúgy az elmebetegek egy részénél viszont előfordul -nem is ritkán- a kényszeres tisztálkodás. Mikor órákon keresztül mosakodnak, dörzsölik magukat. Volt pácensünk, aki folyamatosan dörzsölte a száját míg véres cafatokban nem lógott a bőre, és folytatta volna, ha nem avatkozunk be. Tehát, nem mindig szabad a döntést rájuk hagyni. Az sch fajtája, ill. a beteg személyisége válogatja a megfelelő hozzáállást. Nagyon nehéz lehetett...Nagyon tisztellek, és mélységesen átérzem, min mentetek keresztül. Mert bizony a fia(i)dnak is iszonyat volt.

Tündérkee 2010.09.15. 00:22:49

Mi még nem ismertük fiam betegségét, de észrevettük mennyire nem ad magára, nem ad a tisztaságra. Teljesen igénytelen lett, pedig előtte nem volt ilyen.
Később mikor már sejtettük, hogy baj van, akkor néztem neten a skizofrénia tüneteit és jellemző rájuk ez az igénytelenség.
Most már szedi a gyógyszert és minden nap elmegy fürdeni szó nélkül, hisz előtte sem voltak ezzel gondok.
De ez is egy jelző tünet lehet egy szülő számára.

fényeske 2010.09.15. 18:06:38

Szia Tündi! Így van, ez is egy olyan szituáció amire fel kell figyelni egy kamasznál, főleg ha előtte nem volt ilyen gond. Azért azt is figyelembe kell venni, hogy betegség nélkül is jellemző a kamaszokra ilyen irányú változás, tehát nem kell rögtön pánikba esni, de figyelni ezerrel igen.
...