HTML

Skizotéria

Anya és fia küzdelme a skizofréniával. Megtörtént esetet feldolgozó webnapló. Fényeske kéziratát posztokba szedi Záporka, úriparaszt és Fabius.

Friss topikok

  • maria.janos: Igen én is kíváncsi vagyok mi van Veled nagyon nagyon. (2014.08.30. 21:48) A skizofrénia szakértők országa
  • maria.janos: Él még a Fábiusz által írt blog???? (2014.08.30. 18:26) Kiegészítés
  • fényeske: Köszönöm, hogy olvastad és persze hogy irhatsz: fenyesagi@freemail.hu (2012.06.09. 19:19) Életjel
  • fényeske: Szia cica! A hasonlat nagyon jó és találó. A tévhit abból ered, hogy valóban ott van a kiváltó ok... (2011.12.16. 19:30) Skizofrénia-újratöltve
  • anyósnyelv: Tényleg elment nem egy, hanem három barátom, az elmúlt években, s nem tudtam közbelépni! Egyszer l... (2011.11.29. 23:36) Társas magány

Munkaterápia

Fabius 2010.01.08. 08:00

Mivel Attila takarítói "karrierje" olyan véget ért, amilyet, elkezdtem én keresni számára ismét munkalehetőséget mindenfelé. Kis idő múlva sikerrel jártam, kiböktem egy hirdetést, a Posta adatrögzítőket keres. Kivágtam az írást, és reménykedtem, Attilának lesz kedve hozzá. Végre valami rendes helyen dolgozna, hasznát venné az elvégzett számítógépes tanfolyamnak. Otthon említettem mit találtam, ő pedig majd én megoldom felkiáltással elvette a cetlit.

Nem mondom, hogy nem izgultam mire megyek haza másnap délután....De Attila viszonylag lelkesen várt, azonnal sorolta mi kell az álláshoz, erkölcsi, anyja neve öt példányban bla-bla. Összeszedtük a papírokat és jelentkeztünk. Felvették szerencsére, és állandó éjszakásként kezdett dolgozni, mint kódoló. Az első napokban kicsit elkeseredve járt haza. -Nem fog menni! -hajtogatta -teljesítményben dolgozunk, leütésekre fizetnek, és én lassú vagyok a többiekhez képest! Én biztattam, kértem adjon elég időt magának a betanuláshoz, és akkor meglátja, menni fog.

Ez bejött. Nem adta fel, és kis idő múlva már azzal jött haza, hogy a legjobban teljesítők közé került! Elégedett volt egy kicsit, sikerélmény érte, én pedig megnyugodtam valamennyire. Azt pontosan tudtam, eredményt csak akkor érhetek el Attilánál, ha reálisan vagyok képes látni mire képes, és mire nem. Erre a munkára képes, jó helyen van, megtanítottak neki egy folyamatot, ahol nem kell döntéseket hoznia, csak elvégezni amit mondanak neki. Közel egy évet dolgozott itt, viszonylag jól is keresett. De mint mindenhol a mai világban, itt is elkezdtek gyülekezni a sötét fellegek, ezúttal Attilától függetlenül.

Mielőtt lejárt volna a próbaidő, itt is sutyorogtak elbocsátásokról. Nem hittem el, ilyen van. De aztán kiderült, a Postánál sem postai alkalmazottként szerepeltek, hanem egy munkaerő kölcsönző alvállalkozó közvetítette ki mindannyiukat, bizony, mind az ötven kollégáját. Aztán egy szépnek nem nevezhető napon felmondtak mindannyiuknak. De, ekkor megértük azt, amire nem számítottunk, és a tapasztalatok alapján a legvadabb álmomban sem merészkedtem odáig, hogy egyáltalán vízionáljak magamnak hasonlót.

Néhány embert átvett a "következő munkaerő közvetítő" cég. Attilámat pedig marasztalták, hiszen valóban az egyik legjobb, leghatékonyabb munkaerő vált belőle. Újabb három hónapos szerződést kötöttek, és gyakorlatilag új név alatt minden maradt a régiben. Aztán ezek a három hónapos periódusok ismétlődtek. A lejáratkor kirúgás, új nevű közvetítőn keresztül új arcok jöttek, csak az a néhány valóban jól dolgozó ember maradhatott, akik egyike az én beteg fiam volt. Néha nem tudtam eldönteni, sírjak vagy röhögjek az egészen. Egyrészt jó dolog volt, hogy ennyire megbecsülték a gyereket. Másrészt viszont ez a mutyi minden negyedévben...Nem akarok én itt politizálni, de mégis túlzás, hogy egy állami cégnél ilyenek megeshetnek mindenki orra előtt. Az állam mint tulajdonos vak és süket, mert ez a tilitoli a munkásokkal eléggé megérhette valakinek. A saját bőrünkön tapasztaltuk, milyen álszent is az állami szféra valójában.

A vége az lett, hogy költözés miatt felszámolták az egész kódoló üzemet. Átköltöztek Törökbálintra, az összes dolgozót kirúgták. Attilának ezúttal is felajánlották a lehetőséget, tartson velük, és járjon ki Törökbálintra dolgozni. De ezt már nem vállalta be a távolság miatt. Gyakorlatilag utolsóként jött el, a költözés napjáig dolgozott itt.

Minden hibájával együtt ez a munkahely nagyon jót tett neki. Rájött, nem csak alja munkára képes. Dicsérték sűrűn, megbecsülték, és a sikerélmények hatására visszatért az örökre elveszettnek hitt önbizalma. Minden összevetve pozitívan szálltunk ki az egészből. Meggyőződésem, a jövőre nézve meghatározó volt ez az időszak a mentális egészségére. Leginkább saját maga előtt bizonyított saját magának.

Újabb munkakereső időszak következett, mikor egy napon az én munkahelyemen szóba került az egészségkárosodást szenvedett személyek munkahelyi integrációjáról szóló 2007. évi LXXXIV. törvény. Nem ragozom, akit érdekel mi ez, ITT megnézheti. Lényeg az, a főnököm fölvetette, a mi cégünknél miért ne Attila legyen akit integrálhatnánk? Igaz, folyamodni kell, nyilvánítsák Attilát megváltozott munkaképességűnek. Ezen vagyunk most, 18-án megy Attilám a bizottság elé.

De nem csak a munkának köszönhető Attilám jelenlegi állapota. Hanem nagyban hozzájárult ehhez a sport is. Ezzel folytatjuk a következő posztban.

 

Címkék: skizofrénia mindennapok munkakeresés

9 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://skizoteria.blog.hu/api/trackback/id/tr111655771

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vorg a Halhatatlan Báró 2010.01.08. 10:34:03

Most tudtam bepótolni az olvasást, vagy öt poszttal elmaradtam, úgyhogy egy órája csücsülök a fotelben.
A kommenteket is megnéztem, örülök, hogy egyre több érkezik.

Szurkolok nektek és hát kitartást kívánok erre az esztendőre is!

Andie 2010.01.08. 11:58:13

Hurrá, hurrá! Jó volt olvasni ezt a sikeres "kört" a munkaügyben. Ez az adatbeirósdi elég monoton, egyhangú, énis csináltam kismókus koromban az APEHnál, de végülis arra jó volt, hogy mostmár egy A4-es oldalt beirok 2-3 perc alatt a gépbe :)
Nameg feljeszti a koncentráló képességet, ami Attilánál ugye fontos, és szükséges.

Szuper volna, ha ott tudna dolgozni nálad! Ennél optimálisabbat nehezen tudok elképzelni. Szurkolok, hogy minnél hamarabb sikerüljön az átminősités!
Ha jól értem, ezzel el is érkeztünk a jelenbe? (18.-a...)

Köszönöm a korábbi postban a válaszokat, és hogy külön bejegyzésben össze is foglaltátok!

Fabius 2010.01.08. 12:11:21

@Andie: igen, munka fronton ez már a jelen. De a betegség és Attila állapota változásának megértéséhez vájkálunk még a múltban kicsit. :-)

fényeske 2010.01.08. 16:59:17

A hitelesség kedvéért javítok:

"A Posta létrehozott egy videókódoló üzemet Szigetváron, a munkát gépek vették át, ezért küldték el Attiláékat."

Nem emlékeztem jól és pontosan hol és mért igazat kell adnom a reklamálónak:)))

Attilának felajánlottak ugyan egy állást de nem fogadta el, utazás miatt is, meg azért sem mert az állandó éjszakáról én kezdtem lebeszélni. Nem tudtam tovább lépni vele, mert éjjel melózott, nappal aludt vagy pinpongozott így nem maradt időm a kommunikációra vele.
Azontúl a gyógyszert ugye lefekvés előtt vette be, vagyis reggel, forditott életet élt és ez nem biztos hogy hasznára válhatott hosszú távon, mindenképp neki az állandó délelött lenne az ideális.

Szumóné 2010.01.08. 17:50:47

Ó, de jó volt ezt a posztot olvasni! Teljesen pozitív élmény. :) Drukkolok, hogy sikerüljön a Te munkahelyedre integrálódnia, hiszen részben szem előtt is lenne és hivatalosan 'betegen' is dolgozhat. Nagyon drukkolok!

fényeske 2010.01.08. 18:20:35

@Szumóné: Evési szokásairól még nem volt szó majd lesz, ma már mindent megeszik szinte de csak naponta egyszer, este vagy éjjel, ha nálunk dolgozna egészséges mederbe tudnám ezt is terelni pár hét vagy hónap alatt, hisz ebéd szünetben ott vagyok:)))
Sokat beszélgetek vele, és tudja csak magára számíthat, más lesz a munkája mint nekem, így a munkai dolgokba nem fogok beleszólni, megvédeni sem, a munkáját meg kell tanulnia és tisztességgel elvégeznie, ha konfliktusa van, magának kell tisztáznia bárkivel, persze segítek neki a betanulásnál ha tudok:)))
A munkatársaim ismerik, és tudják kicsit több idő kell a betanuláshoz mint 1-2 nap volt már egy próba napon a nyomdába és állta a sarat, tetszett is neki. Az állandó délelőtt minden szempontból ideális lenne, és a főnököm maximálisan toleráns, elvégre csökkentett munkaképességűt alkalmaz aki idővel hasznot is hozna neki. Mindenki jól járna, mégis félek bevallom.
Én látom azt amit mások talán nem éspedig a következőt:
Úgy győzte meg magát hogy mégiscsak beteg, mert gyógyszert kell szednie, ha nem kapja meg a státuszt vagyis egészségesnek nyilvánítják, annak óriási veszélye van és ettől félek. Ha viszont egészséges minek a gyógyszer, nem tudom értitek e ezt a logikát, sajnos a gyomrom érzi a veszélyt és mindenképp fellelebezek és tovább megyek ha 18-án nem sikerülne.

winnie79 2010.01.10. 09:45:58

Kedves Fényeske!
Érdeklődéssel olvasom a blogot, bár az én családomban nem volt skizofrén beteg, de ismertem néhányat. Elképzelni sem tudom, hogy kerülhet ennyi erő egy emberbe, de csak gratulálni tudok hozzá. Kevés ilyen szülő van.

További erőt és kitartást!

fényeske 2010.01.10. 10:16:42

@winnie79: Köszönöm, de az "érdem" nem egyedül az enyém, hanem a nagyfiamé, Marcsié akit utálok menyemnek hívni, és azoké a közeli barátainké akik nem tűntek el mellőlünk hanem támogatnak a szeretetükkel minket. De főleg Attiláé akinek fogalma sincs miért olyan nagy szám az ő története, de mert makacs és kitartó, még ha nem is fogja fel, hogy mennyire az.
Szerintem sok szülő van ilyen, mint én a különbség csupán annyi, hogy nem tudnak róla mit is tehetnének, mivel is segíthetnének, és nem elég kreatívak hogy maguktól rájöjjenek.

a.anami 2010.01.17. 22:58:11

Tudom, hogyan érted, de az alja-munkával lehet, meg fogsz bántani pár embert.
...