HTML

Skizotéria

Anya és fia küzdelme a skizofréniával. Megtörtént esetet feldolgozó webnapló. Fényeske kéziratát posztokba szedi Záporka, úriparaszt és Fabius.

Friss topikok

  • maria.janos: Igen én is kíváncsi vagyok mi van Veled nagyon nagyon. (2014.08.30. 21:48) A skizofrénia szakértők országa
  • maria.janos: Él még a Fábiusz által írt blog???? (2014.08.30. 18:26) Kiegészítés
  • fényeske: Köszönöm, hogy olvastad és persze hogy irhatsz: fenyesagi@freemail.hu (2012.06.09. 19:19) Életjel
  • fényeske: Szia cica! A hasonlat nagyon jó és találó. A tévhit abból ered, hogy valóban ott van a kiváltó ok... (2011.12.16. 19:30) Skizofrénia-újratöltve
  • anyósnyelv: Tényleg elment nem egy, hanem három barátom, az elmúlt években, s nem tudtam közbelépni! Egyszer l... (2011.11.29. 23:36) Társas magány

Előre nézve

Fabius 2010.01.29. 08:00

Eredetileg a feljegyzéseimet szerettem volna megosztani hasonló helyzetben lévő családokkal. De úgy érzem túl nőtt rajtunk ez a blog. Túl sok családot érint a skizofrénia, vagy valami egyéb pszichés betegség, túl sok kérdés maradt válasz nélkül. A jegyzeteket nagyjából kimerítettük, a tévés riporttal megérkeztünk a mába, Attila és a mi jelenünkbe. Az interjúban elhangzott utolsó mondat akár zárszó is lehetne, de eszembe jutott egy másik, ami végül nem került az anyagba:

„ Nem a múltal akarok foglalkozni, hanem a jövővel”

Attila szájából ez nem egy közhely, bármennyire annak hangzik. Ez maga a gyógyulás mondata, a szövőbe vetett őszinte hit kifejezése. Kár, hogy ezt kihagyták az anyagból. Attila útja a megfelelő irányba halad. Ha van munkahelye megállja a helyét, és vannak megvalósításra váró céljai. Sajátos logikával és gondolatvilággal éli az életét, de semmivel nem abnormálisabb, mint a nagy átlag. Érdeklődő, tud örülni az élet apró dolgainak, tudja értékelni a szépet és a jót. Vannak hiányosságok, például nincs társa. De én hiszem, hogy megjön az is, ha erőt érez majd hozzá magában. Rám időnként egy-egy reakcióban kikacsint a Rém, emlékeztet néha: itt vagyok, ha legyőztetek, kordában tartotok, akkor is. Ugyan az irányítást átvettétek, de tanuljatok meg együttélni a gondolattal, végleg nem tűnök el soha.

Itt abba is hagyhatnánk a blogolást. A történet kerek, a zárszónak való gondolaton is túl vagyunk. De ez a bekeretezett mondat nem hagy nyugodni. A jövő foglalkoztat. Nem is annyira a miénk, hanem azoké, akik nálunk kevésbé sikeresen küzdenek a betegséggel.

Megkeresett egy hölgy a családja megrázó történetével. Elmesélt mindent töviről hegyire, azt is, elköltözött a fiától, mert már nem bírta idegileg a megpróbáltatásokat, a fiatalember nem szedi rendszeresen a gyógyszert, ő pedig az italába keverve igyekszik mégis adagolni legalább valahogy. Elmondtam neki, hogy ez teljes tévút. Elmeséltem azt is, miért az. De nem hallgat rám. Nem akarok én pálcát törni senki felett. Csak elszomorít, ha hallom a történeteket, és nem tudok érdemben segíteni. Ezt magamra veszem. Ezért is döntöttem a folytatás mellett.

Nem vagyok messiás, se orvos, csodát tenni sem vagyok képes. Egy anya vagyok, aki megjárta a maga útját, és sikerrel vette fel a harcot a skizofrénia rémével. Van egy sajátos menete a küzdelemnek, egy kiszámíthatatlan logikája, amire rá kell érezni mindenkinek a saját esetében valahogy. Ebben tudok segíteni gyakorlati tanácsokkal. Ha valaki, akkor én tudom mennyire nehéz és idegőrlő feladat ez minden családtagnak. Muszáj erősnek lenni és együtt élni a gyerekünkkel, mert kizárólag állandó figyelemmel, a reakcióira való odafigyeléssel és reagálással leküzdhető ez a betegség. Akinek ez nem megy, annak nem tudok segíteni. Mindenki a maga életét éli, maga tudja mire képes, és mire nem. Márpedig a mi életünk a példa rá, néha a legnehezebb döntéseket is meg kell tudni hozni a beteg érdekében. Ezt tudomásul kell venni. A gyógyuláshoz -szerintem- más út nincs.

A következőkben a gyógyszer szedés nehézségeit boncolgatjuk majd. Ezt látom az alkohol mellett a leginkább általános és sarkalatos problémának. Léteznek alternatív megoldások, de én nem kísérletezek, vitát nyitni sem akarok, mindenkinek szíve joga kipróbálni amit jónak vél. Nálunk a gyógyszer bevállt, kiderült, hogy a nem szedése azonnali visszaesést okoz Attilánál, én ebben hiszek. Szó lesz a szedésre irányuló meggyőzésről, fortélyokról, tanulságokról.

Erről szól majd a következő fejezet.

38 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://skizoteria.blog.hu/api/trackback/id/tr411711502

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Karikázó 2010.01.29. 08:26:53

Egy könyvet szeretnék ajánlani minden érintettnek, én nagyon örültem neki, mikor felfedeztem. Amitől nagyon jó, hogy olyan szakember írta, akinek skizofrén a bátyja, és elsősorban a betegségtudatról, gyógyszerszedésről ír: www.weborvos.hu/hirek/nem_vagyok_beteg_nincs/131259/

fényeske 2010.01.29. 08:52:09

@Karikázó: A könyv amit ajánlasz valóban nagyon jó, az érdekessége hogy én akkor kaptam kölcsön mikor már túl voltunk a nehezén, tehát utólag olvastam és döbbenten tapasztaltam, hogy én mint egyszerű nyomdász azt az utat választottam mint a professzor. Az egyszerű józan "paraszti" logika megállta a helyét ebben a kérdésben is. Az egyetlen hátránya, hogy sajnos sok benne az orvosi kifejezés amit ki kell nyomozni, hogy mit jelent, de én is csak ajánlani tudom azoknak akik még nem jutottak el ebben a kérdésben a megoldáshoz. Már átküldtem fábiusnak a bejegyzést a gyógyszerszedésről gyakorlatilag ugyanazokat a megoldásokat alkalmaztam és írtam le csak kicsit "parasztosabban"

fényeske 2010.01.29. 08:55:28

@fényeske: Elfelejtettem még beírni, Marcsika( mennyem) nagyon ügyesen megoldotta az oldalt dobozt a linkekkel, ezúton is köszönöm neki, ezt az ajánló linket is fel kéne rakni oda, egy segítséggel több lenne, köszike.

keknyuul 2010.01.29. 08:55:52

Hűha, megijedtem, hogy itt a vége. Várom a következőt. Nem linkeltem be még a mi történetünket, mert túl személyes, jelen idejű...
Pedig sok hasonlóság, de igen lényeges különbség is van.

De ez egy önsegítő blog, tehát, ha csak a negatívumokat írom le, amire nincs megoldás, akkor az kit érdekel. Pozitívat azt nem sokat tudok. Legföljebb azt, hogy nem esem kétségbe akármi van. Mert a rosszabbnál még mindig lehet rosszabb. (Na ez az én élettapasztalatom.)

Én ott szólnék még hozzá, hogy nem minden beteggel lehet együtt élni. Mert erre voltak olyan reakciók, hogy így meg úgy, cserbenhagyás. Az előzőleg leírt sztorikban bőven volt ilyen példa.
(Akkor meg hogy magyarázzak neki órákon át, amíg meg nem győzöm. Pl. hogy öltözzön fel. És közben megszakad a szívem, hogy emlegeti, hogy sportolnia kéne, meg mozogni.) De mi nem ezért nem élünk együtt. Azonban volt már, hogy elutaztunk és három nap után nem bántam, hogy hazamegyek.
Akiknek muszáj együtt élni, az más.
Az önálló élet legjobb esetben is csak úgy folyik, hogy a háttérben valaki intenzíven gondoskodik a betevő falatokról, a lakásfenntartásról, meg ami még kell.
Elvárom az adományokat, de a jelenlétedet nem viselem el. Vagy csak akkor, amikor én akarom.

Várom, hogy szólaljon már meg olyan is, aki nem anyaként érintett! Aki nem tervez közös jövőt, de nem is szaladt el rémült nyúlként, amikor kiderült, hogy mi a probléma.

Köszönöm a.anaminak a hozzászólását. Azt hiszem minden definíciónál, törvények, WHO, BNO, meggyőzőbb. Brutális.
Olvassa el mindenki és a skizofréniáról írtat is!

zenooka 2010.01.29. 09:05:25

@keknyuul:
Szabóné is felvetette mar hogy irjak posztot (Ati tesoja vagyok), erintett de megsem annyira melyen mint egy anya de soha nem szaladtam el remult nyulkent.
Ha kerdes van es tobb akkor osszegyujtjuk egy posztban es megvalaszolom egyesevel szivesen.

Szumóné 2010.01.29. 09:36:55

Fényeske, én is megijedtem, hogy nem lesz folytatása a blognak!

Igen, elég nehéz segíteni annak, akinek másabb a helyzete, problémája, az eset súlyossága vagy esetleg mondjuk nem olyan kemény fából faragták vagy nem olyan kitartó (nem önhibájából, ez habitus kérdése), mint Te.

Zenooka, még mindig javallom azt a posztot :)))

zenooka 2010.01.29. 10:01:25

@Szumóné:
Mondom ha vannak konkret kerdesek akkor erot veszek magamon es valaszolok :)

fényeske 2010.01.29. 10:03:46

@keknyuul: Természetesen igazad van, és nem is török pálcát azok felett akik úgy döntenek külön könnyebb. Többször írtam nem vagyok orvos, én egy utat tudok mutatni a gyógyulás felé az én utamat, a mi utunkat. Sok család, mindenki más, a körülmények, a betegek, de az alap mindenhol ugyanaz a felállás.A legközelebbi beírás majd a gyógyszer szedésről is sajnos azt bizonyítja másképp nem lehet elérni csak együtt lakva, mert rengeteg idő amíg eléred, mert az ellenőrzése szinte megoldhatatlan másképp mint együtt lakva. Jó lenne ha legalább egy olyan család beírna akik úgy érték el a gyógyulást hogy külön laknak a betegtől. Félek ilyen nincs, de persze ettől még nem biztos hogy igazam van.

fényeske 2010.01.29. 10:08:38

@keknyuul: A negatívok is érdekelnek, ha nincs megoldásod mit veszithetsz? Itt sok szakember is olvass minket, hátha valaki, bárki, valamit, bármit, meglát, megosztja veled és meg van segítség, egy eséllyel több a semminél, élj vele.

Karikázó 2010.01.29. 10:13:46

@fényeske: Kedves Fényeske! Szerencsére nincs ebben igazad. Hozzátartozóként írom, hogy nem mindenki, akinek az áll a kórházi zárójelentésén, hogy skizofrén, egyforma mértékben beteg. Hogy ez min múlik? Talán néha elhamarkodottan diagnosztizálnak, talán többféle betegséget hívnak skizofréniának, talán azon múlik, hogy sikerül-e időben orvoshoz vinni a pszichotikus embert, talán a megfelelő gyógyszer mielőbbi megtalálásán... De van, aki viszonylag gyorsan belátja, hogy szüksége van a gyógyszerre, mert tud vele dolgozni, ugyanúgy, mint korábban, mert képes egyedül élni, mert így nem változik meg az élete a korábbihoz képest, elfogadható számára a cukorbetegség-párhuzam.
Minden tiszteletem mellett éppen az ilyen betegek miatt kérlek, hogy óvatosabban általánosíts: nem mindenkinek van gondja az alkohollal, a higiéniával, autóvezetéssel, annak ellenére, hogy skizofrén! Szándékod ellenére néhány sztereotípiát megerősíthetsz ezekkel a kijelentéseiddel

fényeske 2010.01.29. 11:24:55

@Karikázó: Egész biztosan igazad van, egy percig nem vitatkozom veled, sajnos az átlag még sem ez keress rá bármilyen statisztikai adatra evvel kapcsolatban, vagy kérdezd meg az orvosokat, nővéreket, aki nem egy vagy két ilyen beteggel foglalkoztak. A skizofrénia összetett betegség, tünetegyüttesekkel. Az a ritka kivétel, aki az első pillanattól tudja, hogy mi a gond vele, vagyis van betegségtudata és szedi a gyógyszert az nem küzdd ezekkel a gondokkal, de ugye azt nem vitatod mennyire ritka az ilyen.
Én azokhoz szólok akiknek gondjaik vannak, akik évek óta kétségbeesve keresik a kiutat és azt hiszik nincs már esélyük. A kritikát mindig elfogadom, de hogy pont engem sztereotípiákkal vádolj azt nem. A te beírásodba túl sok a "ha" de a legtöbb esetben nincs "ha". Minden tiszteletem a tied, és elfogadom a véleményedet de óvatosan az én mínősitésemmel is ha kérhetnélek, pont azokért a betegekért akinek sajnos nem volt ott az a "ha" és sajnos ezek vannak túlnyomó többségben.

Karikázó 2010.01.29. 11:35:56

@fényeske: Tudom, hogy igazad van, én is kiolvastam mindent, amit lehetett, a betegségről. Azt is tudom, hogy szerencsénk van. Igyekeztem óvatosan fogalmazni, és nem akartalak megbántani! Minősíteni sem. Tudom, hogy nem ez a szándékod (hiszen írtam is), csak tudod, a kevés kivételnek nagyon sok múlik rajta, hogy ne statisztikák alapján ítéljék meg a munkaképességét, a jogosítványhoz való jogát. Nagyot fordult velem a világ, mikor be kellett vinnem a pszichiátriára a testvérem, és tisztában vagyok vele, hogy a dolgok alakulásával, a jelenlegi helyzettel kifejezetten mázlisták vagyunk. Az akkor átélt dolgok miatt tudom, mennyire iszonyúan nehéz és tiszteletreméltó az, amit végigcsináltál, illetve végigcsináltatok... hiszen sokkal rövidebb idő is nagyon megviselt, és sosem lehetek teljesen nyugodt, mindig ugrásra kész maradok.
Nálunk tragikus lenne, ha pl. minden skizofréntól bevonnák a jogosítványt. Ezért fontosak nekem az általános kijelentések.
Mindemellett újra leírom, a "minden tiszteletem mellett" nem szófordulat volt,komolyan gondoltam

sulemia · http://sulemia.freeblog.hu 2010.01.29. 11:47:39

kedves fényeske, végig követtem a történeteteket, de a kommenteket nem, szóval biztos más is írta már, de jó ha sokszor hallod, nagyon tisztellek azért amit a fiadért megtettél. hihetetlen erőfeszítés lehetett, sajnos amennyire én látom ez mostanában ritka, és ha egy szkizofrénnek nincs valaki aki így törődjön vele, akkor inkább csak vegetál mint valódi életet él.
biztos hogy hasznosak lesznek a további gyakorlati tanácsok is, másokat is bátoríthatnak arra hogy érdemes küzdeni. vagy hátha szerveződik a blog kapcsán egy önsegítő csoport hozzátartozóknak.

fényeske 2010.01.29. 12:08:12

@Karikázó: Igen valóban nagyon "szerencsés" vagy és örülök ha ilyen esetről is hallani, de bármit amit leírok és leírtam azokra a betegekre vonatkozik akik még nem érték el ezt a szintet amit Ti is. A jogosítvány kérdése is ehhez alkalmazkodik. Attilámnak is van, nem vették el tőle, sőt mikor meg kellett hosszabítani, mert lejárt az orvosi az orvos minden további vizsgálat vagy ellenőrzés nélkül meghosszabította volna igaz nem hosszú időre évenként kellett volna mennie. Ezt továbbra sem tartom helyesnek, sőt egy még nem teljesen kész betegnél egyenesen életveszélyesnek ítélem az okokat tudjuk. Ha egy beteg olyan szintre jut mint a Te beteged is, akkor érvényesítani tudja a jogait, és természetesen jogosítvány is jár neki ezt senki nem vitatja. Nálunk is téma a vezetés és nem mondtunk le róla, sőt fábius segítségével autót is akar majd vásárolni arra spórol majd a fizetéséből, de előbb el kell eljönnie annak az időnek mikor megszünnik a bizonytalansága, a koncentráció is teljesen rendben lesz stb. és akkor vezethet újra.
Igen ebben igazad van rossz volt a fogalmazás elnézést érte, de nekem természetes volt, hogy a beteg skizofrénekre gondoltam és nem azokra aki a gyógyszer szedés mellet ugyanolyan egészségesen tudnak élni, létezni mint mindenki más.

Karikázó 2010.01.29. 12:24:24

@fényeske: Köszönöm. Ennyit szerettem volna, hogy emeljük ki, hogy a statisztikák szerint is vannak, akik különböző idő elteltével, gyógyszerek mellett _valóban_ teljes életet élhetnek, sőt, nemcsak a statisztikák szerint, én legalább egyet ismerek :) Sok mindentől függ persze, hogy ezt mennyi idő alatt, és kik érik el.
(Egyébként nem véletlenül "ugrottam" erre a korábbi mondatodra, sajnos a háziorvosunk is felvetette, hogy neki "be kéne vonatnia" a jogosítványát. Szerencsére nem tette meg, de ezek miatt védekezésre voltam kénytelen berendezkedni.)
Őszintén szólva egy skizofrén beteg, aki szedi a gyógyszereit, ha tényleg jól van, kevésbé veszélyes, mint aki nem az. Ha objektíven nézzük, nem tudom, mikor válhatok egyszer csak pszichotikusssá, míg a testvéremmel kapcsolatban biztos, hogy nem válhat azzá a gyógyszerek jóvoltából

fényeske 2010.01.29. 13:02:50

@Karikázó: Kösz megnéztem és bizony ez van:((((
Találtam viszont egy régi ismerősünket ott, érdemes meghallgatni, sajátos stílusban de mondja a frankot:))))

www.videoklinika.hu/video/csernus_skizofrenia_kezeles

Karikázó 2010.01.29. 13:08:07

@fényeske: Nézőpont kérdése, szerintem a belinkelt statisztika pozitívan is értékelhető. A skizofrénia egy démonizált, és egyértelműen gyógyíthatatlannak bélyegzett betegség. Ehhez képest ez a statisztika azt írja pl., hogy a betegek negyede tíz éven belül _meggyógyul_, másik 25% sokkal jobban lesz és képes önálló életet élni. Ez már a betegek fele. És a hozzátartozók nagyon sokat tehetnek azért, hogy az ő betegük ebbe a 50%-ba tartozzon. Ettől függetlenül mi is átéltük, mennyire magunkra vagyunk hagyva a helyzettel

fényeske 2010.01.29. 13:47:06

@Karikázó: Valóban nézőpont kérdése. Gyógyíthatatlan sajnos a mai állás szerint, a betegek negyede vagy 25%-a olyan szintre kerülhet mint Ti is vagytok, ezt hívják "gyógyulásnak". Aztán van 25% aki pl: a nem rendszeres gyógyszer szedés miatt, vagy a nem megfelelő gyógyszer miatt, időnként visszaesik de különben, képes önálló életre is, és jobban is van a többinél de ez azért messze nem az igazi cél. Én mégis optimista vagyok ezen a statisztikán tudunk Te is, Én is, változtatni a saját eszközeinkkel, evvel a blogal is, ha csak egyen is segített, az is nőveli a statisztikát nem?, de azért maradjunk a földön ez fontos a tisztánlátáshoz.

chi 2010.01.30. 00:25:25

Elismeréssel olvasom ezt a blogot, és örülök, hogy van, aki elég bátor ahhoz, hogy egy ilyen rettegett betegséget, mint a skizofrénia, felvállal a saját életéhez kapcsolva, és segít az embereknek képet kapni erről a betegségről. :-) (Egy dolog, amiben talán a tisztánlátás ellen hat, ami itt olvasható: a többszörös személyiség, illetve a disszoviatív személyiségzavar egészen más kórkép, hiába hívja a köznyelv tudathasadásnak a skizofréniát...)

fényeske 2010.01.30. 06:29:44

@chi: "Hasadt lélek" hivatalosan leforditva. Ha az oldalfalra kukkantasz ott vannak linkek, és megtalálható mindkét betegség leírása hivatalos formában is. Lesz még szó a két betegség személyiségzavarának lényegbeli különbségéről,(azért most nem fejtem ki bővebben,)pl. a következő beírásomba is, ami a gyógyszer szedéssel foglalkozik. Nincs összekeverve. Nem Te vagy egyedül aki úgy gondolja keverem a kettőt, már sokan írtak be a kommentekbe, de nem keverem tisztában vagyok avval melyik mit takar. Lassan ott tartunk, hogy még az orvosok sem szívesen beszélnek arról, hogy a skizofréniát is kísérik ilyen tünetek, nehogy összekeverjék a disszociatív személyiség zavarral. A tisztánlátáshoz viszont hozzátartozik, hogy igenis vannak ilyen tünetek is és hogy mért nem lehet összekeverni arról szó lesz majd a bejegyzésembe, de ott van kökeményen a skizofrénia tünetei között is, nem mindenkinél de sok esetnél, ezért beszélni kell erről is.

instantmama 2010.01.30. 16:43:23

íme egy ismerősöm beszámolója saját betegségéről és felépüléséről. Jó olvasást!
www.nyitnikek.hu/upload/File/elmetanc4.htm

fényeske 2010.01.30. 19:02:39

@száncsábarbi: Végig olvastam, időnként mosolyogva az öniróniáján időnként borzongva az életét. Nem mindenben értek vele egyet, a végéről beszélek mikor a kritikáit foglalja össze, de ahogy felnőtt ahogy élt és ahogy egyedül maradt megértem őt. Mindegy végül is hogy jött helyre, vagy hogy egyáltalán teljesen helyre jött e, a lényeg, hogy ő jól érzi magát, és megtalált a saját útját. Az út amelyen járunk nagyon szerteágazó, rövidebb, hosszabb kitérőkkel, de mindegyik beteg egyfelé halad az elfogadható minőségi élet felé, neki sikerült és kívánom hogy sok-sok betegnek sikerüljön ez.

szadna 2010.01.30. 21:54:32

Szia;Sziasztok.Nemrég kezdtem el olvasni a blogot.Persze volt mit bepótolni.:)Nagyon tetszik és igényes.A lényeg a lényeg sokat gondolkodtam milyen és mekkora mértékű szeretet kell ahhoz,hogy valaki mint Fényeske helyt tudjon állni.Persze jöhetnénk itt azzal,hogy anyai szeretet a világon a leghatalmasabb.Lássuk be rentgeteg olyan"anya" van aki elhagyja az amúgy egészséges gyönyörű gyerekét.Ezt a legkönnyebb.Megfutamodni a problémák elől.És igy utólag elnézést kérek hogy én most nem Attila betegségével foglalkozom a kommentben.Szóval Fényeske amit te ezekben az években kiálltál és véghez vittél az fantasztikus.Bizonyitottad hogy mikor az ember úgy érzi már nincs jártányi ereje sem akkor is összeszedett voltál,helyt tudtál állni.Minden vágyad elébe helyezted Attila boldogságát,gyógyulását.Ehhez kivánok kitarást továbbra is.Remélem az orvosi vizsgálatok pozitív eredményt hoznak.Hozzáteszem nagyon rendes a munkáltató,hogy felajánlotta ezt a lehetőséget.Ritka manapság.Szóval gratulálok a bloghoz és mindenhez amit véghez vittél.Remélem a következő céges bulin találkozunk.:)

fényeske 2010.01.31. 06:33:54

@szadna: "Remélem a következő céges bulin találkozunk.:)"

Bárki is vagy, kollega, vagy ismerős aki ott szokott lenni, köszönöm és úgy legyen!:)))))

fiokosszekreny 2010.01.31. 18:54:02

@száncsábarbi: Nagyon érdekes és jó írás volt, én is végigolvastam, nem bírtam abbahagyni. Borzasztó lehet egy ilyen betegséggel egyedül szembenézni, szinte hihetetlen, hogy egyedül csinálta végig, és hogy ilyen jól sikerült neki. Próbáltam keresni tőle videót, mert azt írta, több interjút is adott, de sajnos nem találtam. Mindenesetre, bár nem értek a témához, szerintem nagyon jó kezdeményezés a csoport terápia, főleg azoknak, akik egyedül néznek szembe a betegséggel.

@fényeske: Szerintem a végén azért írta azt, hogy a családon belüli kezelés nem jó, mert nála az otthoni légkör miatt alakulhatott ki a skizofrénia. Ebben az esetben a családon belüli megoldás lehet, hogy tényleg nem hatékony, bár valószínűleg ilyenkor a család nem is akar segíteni, mint ahogy Józsefnél is elzárkóztak tőle.

fényeske 2010.01.31. 20:14:00

@fiokosszekreny: Én nem hiszem, hogy az otthon légköre lett volna felelős a betegség ki alakulásának, inkább csak rá erősített, persze elítélem a családját, de kifejezetten a skizofréniáért nem okolnám őket. Az más kérdés, hogy az alkoholizmusáért viszont igen és az se semmi.
A csoportos terápiák nagyon jók, már ha beteg hajlandó részt venni ilyeneken, az alkoholisták inkább együtt müködőbbek ebben a kérdésben mint a skizofrénok,lesz majd ezekről is szó egy későbbi beírásomban. Amin a srác keresztül ment az szörnyű és ahogy elfogadta a betegségét az fantasztikus de valami azért itt motoszkál a fejembe. Hogy tud emlékezni ilyen kristály tisztán mindenre, mindenesetre egy kivételes tehetséggel ellátott fiú lehet.

instantmama 2010.01.31. 20:45:27

@fiokosszekreny: Szerintem a családdal kapcsolatban arról ír, hogy ha a család a beteg helyett vállalja felelősséget a gyógyulásért, az önmagában nem vezet sehova. Az persze nagyon jó és szükséges, ha segítenek neki, támogatják, de helyette nem tudnak felépülni, bármennyire szeretnének. Nekem személy szerint nagyon tetszik, hogy spirituális szempontból közelíti meg a problémát, ez a pszichés betegségekkel kapcsolatos szemléletben úttörő és elég szakadár dolog. Lásd Feldmár pl. Én ismerem és szeretem Józsit, és tényleg van mit tanulni tőle. Már párszor megtettem :)

fényeske 2010.01.31. 21:14:37

@száncsábarbi: Igen én is ezt értelmeztem belőle, erre írtam azt, hogy Ö megtalálta a saját útját. Spirituális dolgokra nagyon kevesen alkalmasak, persze hogy lehet ez is egy út, már aki hisz benne, ez nem az én világom, de még Attilámé sem. Hogy a család a beteg helyett vállalja a felelősséget a gyógyulásért ez egy badarság ne haragudj meg, ez egy belebeszélt valami, amit én nem értek. Nem vállalok felelősséget a gyógyulásért nem is tehetem, én egy dologért vállalom a felelősséget és az az, hogy nem hagyom cserbe és amíg szüksége van rám addig segítek neki, utána meg elengedem élje majd önállóan az életet.

fényeske 2010.01.31. 21:23:10

@száncsábarbi: Még elfelejtettem pár szót az emlegetett Feldmárral kapcsolatban. Egyetlenegy esetet nem tud bizonyíthatóan felmutatni aki meg gyógyult volna a spritituális, születés előtti élet feltárásával és elemzésével. A gyógyszereket méregnek tartja, és a skizofréniát kiváltságnak. Ez az út nem volt és nem is lesz soha az én utam semmilyen témában, de ha valaki mint a Te Józsi barátot ettől "gyógyult" meg én örülök, mert hit benne és az sok mindenre képes, de nem merném senkinek ajánlani ezt az üttörőt.

keknyuul 2010.02.01. 10:22:31

Lehet más a statisztika

"A skizofrénia súlyos elmebetegség, amit a valósághoz fűződő kapcsolat elvesztése (pszichózis), hallucinációk, téveszmék (téves vélekedések), kóros gondolkodás, a munkaképesség és a társadalmi beilleszkedés felbomlása jellemez.
Az anhedónia az öröm átélésének csökkent képességére utal; a beteg kevés érdeklődést mutat korábbi tevékenységei iránt és több időt tölt haszontalan dolgokkal. Az aszocialitás a mások iránti érdeklődés csökkenésére utal. A negatív tünetek gyakran társulnak általános indítékszegénységgel, a szándékok és célok elvesztésével.

A differenciálatlan skizofréniában gyakran az összes csoport tünetei megtalálhatóak: téveszmék és hallucinációk, gondolkodás zavarok és bizarr viselkedés, és a hiány vagy negatív tünetek.

Gyógyszeres kezelés nélkül a skizofréniás epizódot átélők 70-80%-ánál visszaesés következik be 12 hónapon belül, és újabb skizofréniás epizódon mennek keresztül. A gyógyszer folyamatos szedése a visszaesési arányt kb. 30%-ra csökkentheti."

ezek szerint a visszaesési arány
még gyógyszerszedés mellett is 30%?

"Hosszabb távon a skizofrénia prognózisa változó. Általában a betegek egyharmada tartósan jelentős javulást mutat, egyharmaduknál elérhető ugyan némi javulás, de az visszaesésekkel és maradandó rendellenességekkel társul, a fennmaradó egyharmad pedig súlyosan és tartósan cselekvésképtelen marad."

(Szóval összesen 2/3 aki nem javulhat?)

"Jó prognózist jelenthet a betegség hirtelen kezdete, az idősebb kor a betegség jelentkezésekor, a betegség előtti készségek és adottságok jó színvonala, és a paranoid vagy hiánytünetek nélküli alcsoporthoz tartozás.
Rossz prognózisra utal a betegség fiatalkori jelentkezése, rossz közösségi és hivatásbeli teljesítmény a betegség előtt, a skizofrénia előfordulása a családban, és a hebefréniás vagy hiánytünetes alcsoportba tartozás."

(eddig az idézet az informed website-ról)

//Ráadásul amit a gyógyszerek mellékhatásairól leírnak, az olyan borzalmas, hogy az átlagon felüli intelligenciájú beteg, amikor jobban lesz, többet hallani sem akar ilyen gyógyszeres kezelésről. És méghozzá az is nyilvánvaló, hogy a betegek egy harmadának segít, ideig-óráig, a betegséget nem lehet meggyógyítani, csak egyes tüneteket enyhíteni, de még ezt is csak csekély valószínűséggel, súlyos más tüneteket okozva...//

keknyuul 2010.02.01. 10:34:50

Szóval én csak azt nem tudom, hogy a negatív tüneteket mutató, egész nap sötét szobában, fekvő, de amúgy jó étvágyú és logikusan gondolkodó,
- kivéve ami a saját betegségét illeti, mert ő nem beteg hanem, kiirtották a családját és műanyag embereket tettek a helyükre, tönkretették az agyát, elhasználták a személyazonosságát és azóta is nyugtatókkal tömik, - beteget,
aki nem hajlandó felöltözni, kimenni a házból, dolgozni, bevásárolni, emberekkel nem kommunikál, de mindennap fürdik és hajat mos, főz, süt, mosogat,
hogyan lehet rávenni a gyógyszerszedésre, és arra, hogy orvosi segítséget kérjen.
Hívjak mentőt, rendőrt? Nem vagyok a hozzátartozója.

fényeske 2010.02.01. 15:29:28

@keknyuul: Nos közel áll a valósághoz amiket írtál, de azért nem ennyire sötét a helyzet szerintem. Ma már vannak új generációs gyógyszerek aminek a mellékhatásai is nagyon kevesek, természetesen minden gyógyszernek van valamilyen szinten rövid és hosszú távú mellékhatása ezt mindenki tudja. Meg kell találni azt a variációt ami a legkevésbé gátolja a beteget bármiben.
A második beírásodhoz azt fűzném hozzá, hol a hozzátartozója az illetőnek, hisz te nem vagy az, így sajnos segíteni sem hiszem hogy tudsz rajta.
Ami a logikus gondolkodását illeti, minden szavad amit beírtál az ellenkezőjét támasztja alá, minden csak nem logikus ahogy él és gondolkodik. Sajnálom mert egyedűl semmi esélye, neked semmi jogalapod nincs arra, hogy elvitesd mentővel vagy rendőrséggel, nem tudom mi a megoldás ilyen esetben, talán a körzeti doktorja ha van ilyen és egyáltalán tud róla.

keknyuul 2010.02.02. 09:30:24

@fényeske: A mentős-rendőrös próbálkozás (a hozzátartozók részéről)nem vezetett eredményre. Amikor az imádott nagyszüleit baltával kergette ki a nyaralójukból, mondván, hogy az az ő háza, itt semmi keresnivalójuk, és ők nem az igaziak, hanem csak műanyag fejű másolatok, akkor végigcsinálták ezt, a mentő nem vitte el, mert az orvossal úriemberként tárgyalt,- neki ugyan semmi baja - a rendőr hivatalból feljelentést tett, ebből két bírósági tárgyalás lett, majd egy orvosszakértői vizsgálat, ezeken a közreműködésemmel megjelent, ahol elbeszélgetett a doktorral, majd kapott egy hivatalos szakvéleményt, idézem: "Nem elmebeteg, nem gyengeelméjű, nincs tudatzavara,nem szenved szellemi leépülésben,.... személyiségzavarban szenved, psychopatia paranoid és schizoid jegyekkel)...stb", és a bíróság elejtette a vádat, mivel ő azt vallotta, hogy soha nem bántaná a nagyszüleit, és a nagymamája egy "hazudós öreg hölgy".
A szakértői véleményezés kizárólag a beteg kommunikációján alapul, ami eléggé megkérdőjelezhető, szerintem. (Bár az ottani orvosnak a bíróság nyilván megküldte a kórházi (zárt osztályi)zárójelentést.) Ott azzal kezdte, hogy az orvost kifaggatta, hogy mire való ez a vizsgálat és egyáltalán mit akarnak megállapítani, úgy adta elő magát, hogy ő egy ilyen, kissé link fiatal, most épp nem tanul és nem dolgozik, de kitűnően érettségizett, amúgy rendszergazdaként dolgozott, vállalkozása volt és két nyelvből van nyelvvvizsgája (igaz), a téveszméiről nem esett szó, és az sem derült ki, hogy évek óta fekszik a sötétben és senkivel nem tart kapcsolatot. (Amúgy ezt a nagymama levélben megírta és ezt a szakértő olvasta is.) Az egész procedúrának az lett volna a célja, hogy gyógyítsák meg, akár akarata ellenére is. Nem ez történt, de a vele még kapcsolatban álló egyetlen emberben is megrendült a bizalma. Amúgy meg olvastam a bírósági eljárást a kényszergyógykezeltek kórházi felvételével és ápolásával kapcsolatban. Senkit nem tartanak akarata ellenére a kórházban. És egy egészséges fiatalt azért nem visz el a rendőr/mentő, mert sötétben fekszik és nézi a tévét. Körzeti orvos? Ugyanmár. Nem fogja őt felkeresni.

fényeske 2010.02.02. 10:12:51

@keknyuul: Hát nagyon nehéz eset, úgy értelmezem, hogy csak a nagymama aki mellette áll, és ez bizony nem idős embernek való teher. Én csak tippet tudok adni mit tennék, hátha segít. A nagymama helyében felkeresném a körzeti doktort vagy azt az orvost akinél volt a kórházba, utána járnék a gyámság alá helyezésnek, ebben az esetben nem lehet mást tenni, nagyon elmérgesedett már a helyzet, ha gyámság alatt áll akkor elvitetheti a mentőkkel a kórházba ha van beutalója. Nem tudom miből él, ki tartja el? Vannak e szomszédok vagy tanuk a nagymama igazolására, ezek lényeges kérdések lesznek a gyámsági kérelemnél.
Szerintem nézzétek meg ezt a linket és próbáljatok segítséget kérni innen:

www.ebredesek.hu/

vagy jogi kérdésekben az oldalfalon van egy elérhetőség.

Megértem az elkeseredéseteket, és nem tudom, hogy egyáltalán lehet e valamit tenni ebben az esetben, de ha igen akkor sem lesz egy fáklyásmenet sajnos.((((

keknyuul 2010.02.04. 08:45:35

@fényeske: Köszönöm, elolvastam, sok újat tanultam, de látom nem érted a problémánkat. A gyámság alá helyezés azoknál a személyeknél érdekes, akiknek van tulajdonuk, ami felett esetleg nem kéne, hogy meggondolatlanul rendelkezzenek. Itt szó sincs ilyesmiről. Amellett a korlátozott cselekvőképességű személyeknek is van önrendelkezési joga, ha megkérdik, hogy hol akar élni pl. és kivel. Nem lehet elvitetni mint egy zsák krumplit (ahogy ezt már egy másik hozzászóló is írta).

"Hogyan kerülhet be a páciens a pszichiátriai osztályra?
- Önkéntesen: (ez nem érdekes)
- Akarata ellenére:
a.) sürgősségi kezelés szükséges veszélyeztető állapot esetén
Ha az orvos úgy ítéli meg a vizsgálat során, hogy a páciens pszichés állapota vagy szenvedélybetegsége miatt magára vagy másokra olyan veszélyt jelent, ami azonnali kezelést igényel, beszállíttatja a beteget.

b.) Bíróság rendeli el a kötelező gyógykezelést:
Ha a páciens pszichés zavara* vagy szenvedélybetegsége miatt veszélyezteti a saját vagy mások életét*, de sürgősségi gyógykezelése nem indokolt és a kezeléshez önkéntesen nem járul hozzá. Ilyen esetben a beteg szakorvosa kezdeményezheti a bíróságnál a kötelező kezelés elrendelését."

a) esetben az orvos miből állapítja meg, hogy sürgős kezelést igényel?
b) esetben a bíróság minek az alapján dönt?

*Mit jelent ez pontosan?

Mi számít veszélyeztetésnek? HA nem vesz részt a társadalmilag elvárt létfenntartó és kognitív tevékenységekben? Na ezt mondja meg valaki! Aki egész nap meztelenül fekszik egy sötét szobában, az veszélyezteti magát? (Nem, mert ebbe még senki nem halt bele.) HA nem hagyja, hogy a kínzó téveseszméktől megszabadítsák, az veszélyeztetés? Elutasítom a kezelést, ehhez jogom van. Önrendelkezés rulez! (Ha tüdőrákom van, de nem kezeltetem magam, azzal veszélyeztetem az életemet? Nyilván. De ezért nem visznek senkit mentővel, rendőrrel kórházba. Tudomásom szerint.)
Ha a hozzátartozóival és gondozóival közömbös, netán ellenséges az annak számít? (Nem, mert nem halnak bele, legföljebb neurotikusak, depressziósak, csalódottak, stb. lesznek – pszichoszomatikus betegségeik is lehetnek hosszú távon, de igaz, ők kezeltethetik is magukat, mert „normálisak”.)
HA bizonyos fajta tevékenységekben (de csak segítséggel és csak olyanokban, amik maradéktalan élvezetet okoznak – kerüli a stresszt a maga módján - ) azért részt vesz, és örömmel emlékszik vissza ezekre, akkor helyesen tesszük-e, ha elősegítjük ezt?

NA ezek az én kérdéseim, de látom, nem nagyon olvassák a szakemberek (sem) a blogot mostanában.

fényeske 2010.02.04. 10:21:18

@keknyuul: Borzasztóan nehéz kérdések elismerem, és én is csak hangosan gondolkozni tudok. A gyámság nem csak az anyagi javak védelmére van kitalálva, hanem a személy védelmére is, jelen esetben a beteg személyének védelmében, hisz ilyen állapotban önveszélyes is lehet, vagy kihasználhatják stb.
A közveszélyességet szerintem meg lehet állapítani, hisz baltával kergette a rokonait, azért ez elég agresszív megnyilvánulás, ez nem ellenséges magatartás hanem mások életére veszélyes magatartás, kettő között van különbség. Mindenképp szakembert kell megkérdezni, orvost, jogászt, hogy mit lehet tenni egy ilyen helyzetben, ha így marad a helyzet, egy valami biztos a jövőt megjósolni nem lehet és tragédia is lehet a vége((((

Tündérkee 2010.09.26. 01:17:22

@Karikázó:
Szerintem Fényecske nem általánosít, hanem az ő tapasztalatát meséli el. És ez nagyon jó. Az én fiam egyszerű skizofréniás beteg. Közel sem voltak olyan komoly problémák vele mint Attilával. Mégis magunkra ismertem az RTL-es videóban. Nekem nagyon fontos, hogy elmondja az ő tapasztalatait. Természetesen nem húzom rá az ő történetét az én fiamra, hisz látom a különbséget. De bizony nagyon jó olvasni a velük történteket, mert sokat tanul az ember belőle és jobban odafigyel ezekre a dolgokra. Pl. fiamat meg kell tanítani vezetni, bár jogsija nincs, de mi egy erdő mellett lakunk, ahonnan a főútig kocsival kell kimenni egy földúton. Képtelenek vagyunk kihordani a gyerekeket és mi is dolgozni járni, ez nem megoldható, kell az ő segítsége. De bizony Fényecske írásai után sokkal de sokkal jobban átgondoltam ezt a dolgot, sokkal jobban oda figyelek arra hogyan tanítom és sokkal óvatosabban járok el vele. Ügyenesen vezet és muszáj lesz önálló lenni. De Fényecskének köszönhetően sokkal óvatosabbak vagyunk, jobban odafigyelünk mindenre mielőtt kimondjuk a döntést, hogy most már ezen a kis úton önállóan is engedjük vezetni.
Minden amit Fényecske leírt nagyon sokat jelent,mert az ember a beteg gyerekénél ezekre a dolgokra sokkal jobban odafigyel. Én nem éreztem, hogy az ő történetét minden skizofrén betegre rá lehet húzni, ő kimondottan az ő tapasztalatait írta meg.
...