HTML

Skizotéria

Anya és fia küzdelme a skizofréniával. Megtörtént esetet feldolgozó webnapló. Fényeske kéziratát posztokba szedi Záporka, úriparaszt és Fabius.

Friss topikok

  • maria.janos: Igen én is kíváncsi vagyok mi van Veled nagyon nagyon. (2014.08.30. 21:48) A skizofrénia szakértők országa
  • maria.janos: Él még a Fábiusz által írt blog???? (2014.08.30. 18:26) Kiegészítés
  • fényeske: Köszönöm, hogy olvastad és persze hogy irhatsz: fenyesagi@freemail.hu (2012.06.09. 19:19) Életjel
  • fényeske: Szia cica! A hasonlat nagyon jó és találó. A tévhit abból ered, hogy valóban ott van a kiváltó ok... (2011.12.16. 19:30) Skizofrénia-újratöltve
  • anyósnyelv: Tényleg elment nem egy, hanem három barátom, az elmúlt években, s nem tudtam közbelépni! Egyszer l... (2011.11.29. 23:36) Társas magány

A gyógyszerezésről

Fabius 2010.02.01. 10:20

A skizofrén betegek 100%-nak biztosan megvan a gyógyszere ami használ, hiszen ma már 30 féle készítménnyel gyógyítják ezt a betegséget. Csak meg kell találni egyénre szabottan azt, ami tényleg hat. A legnagyobb probléma, hogy a betegek 70% sosem jut el a rendszeres gyógyszerszedésig. A maradék 30%-nál is van, ahol már maradandó sérülést szenvedett az elme, így a gyógyulási ráta meglehetősen kicsi. Egészen kis százalékban próbálkoznak alternatív gyógymódokkal, elenyésző számban sikeresen. Megvizsgálva ezeket a betegeket kiderül, náluk többségében nem genetikai oka van a skizofréniának, hanem egyéb kiváltó okai (drog, stressz, stb) voltak.

A betegség biológiai oka miatt a túlnyomó többségnek gyógyszeres kezelésre van szüksége a Rém kordában tartásához. Minket egészségeseket úgy lehet rávenni a gyógyszer bevételére, ha fáj valamink, rosszul vagyunk, és a tablettától jobban leszünk. A skizofréneknél ilyen nincs. Bennek nincs betegség tudat, ők nem érzik magukat rosszul, nem kapnak jelzést a szervezetüktől, nincs fájdalom, rosszullét, ami meggyőzné őket állításunk helyességéről. Ezért bármennyire is rosszul hangzik, a betegségtudatot kell előidézni valamilyen módon bennük.

Legjobb, ha már a kórházi kezelés alatt elkezdjük. Beszélgessünk velük arról, hol vannak pontosan, miért vannak ott, és mit kell tenniük annak érdekében, ne váljanak visszajáró, ne adj isten bentlakó beteggé. Nézzünk utána a vizsgálatoknak, magyarázzuk el pontosan, melyikre miért van szükség. Csodát és megértést ne várjunk, a betegünk minden erejével tiltakozni és lázadni fog. Viszont a kórházat csak beállított gyógyszerezéssel hagyhatja el. Nekünk azt KELL elérni, hogy ez így is maradjon. Fokozottan figyeljünk rá minden bevételnél, ne elégedjünk meg egy "bevettem"-el, győződjünk meg róla, valóban megtörtént-e. Szinte biztos, hogy eltelik pár hét, és nem fogja szedni, pont a fent említettek miatt. Minden nap visszatérő téma kell legyen, bármennyire unja és elege van. Hozzunk fel valós példákat, cukorbetegeket, akik inzulin nélkül nem létezhetnek, magas várnyomással küzdőket, akiknek szintén életük végéig gyógyszerezniük kell. Ha van a családban ilyen, akkor lehetőség szerint beszélgessen erről a skizofrénnel, mondja el, teljesen természetes, hogy vannak emberek, akiknek gyógyszerezniük kell, nem a skizofrénia ez egyetlen betegség, amivel ez vele jár.

A legfontosabb ilyenkor a figyelem. Ezért hangsúlyoztam az együttélés fontosságát. Azt a hozzátartozó veszi észre legkönnyebben, ha a beteg a sok szöveg ellenére mégsem szedi a gyógyszert. A gyógyszerezetlen beteg kezd megváltozni, ahogy a szer ürül ki a szervezetéből. Mindenki másképp, de a változás megfigyelhető, követhető kivétel nélkül minden betegnél. Erre kell figyelni, és gyanakodni kell. Van pár napunk a megelőzésre, de nem sok, használjuk ki. Hangulatingadozás minden betegnél megfigyelhető, akkor támadjunk mikor depisebb, szomorúbb a hangulata. Mondjuk el nekik, ez is a betegség miatt van, ha szedné a gyógyszer pár hónap alatt elmúlnának ezek a hangulatok.

Nagyobb kihagyás után már a személyiségzavarok is megjelennek a betegeknél. Nem összekeverendő a sokat emlegetett disszociatív személyiségzavarral. Én úgy látom a fő különbség, hogy a skizofrén mindig ugyanaz a személyiség marad pl mindig Attilának hívják, csak a tulajdonságai változnak. Ízlés, mozgás, egyes személyiség jegyek, érdeklődési kör, stb. A disszociatív személyiségzavarnál minden esetben a személyiségek neve is, írása, minden lényeges tulajdonsága, még a magáról alakított énképe, pl hajszín is változik. Nem akartam belemenni a vitákba, mikor ez szóba került, mert egy kicsit mindenkinek igaza volt.

Szóval mikor a gyengébb személyiség dominál, akkor használjuk ki az alkalmat. Nyugodtan éljünk vissza a bizalmával, szemernyi kétségünk ne legyen, az érdekében tesszük. Használjuk fel amit elmondott magáról, beszéljünk neki a hallott hangoktól való félelméről, arról, hogy tudjuk ezt sosem fogja bevallani, de ha szedi a gyógyszer ez is megszűnik ismét. Ez a legnehezebb része a dolognak. Napi több órán át is akár a meggyőzéssel foglalkozni. Legyünk vele tisztában, hogy legtöbbször még ez is kevés lesz, és ismét kórház lesz a vége. De ne törődjünk bele! Ha pár nap alatt nem kezdi el újra rendszeresen szedni a szert, akkor orvost kell szerezni bármi áron! Emlékezzetek a mi esetünkre. Nekem rendőrrel kellett Attilát ilyen esetben kórházba vinnem. Ha ott akkor feladom, mert " nem vagyok képes ezt megtenni a fiammal", akkor ma nincs miről írni ezt a blogot.

Ha beletörődünk abba, hogy éppen nem ön és közveszélyes, mert elfáradtunk, kikészültünk mi magunk is, csak a saját és a beteg dolgát nehezítjük mégjobban. Kétségeink ne legyenek, ha nem szedi kórház lesz belőle újra és újra, talán állandóra is. Felhívom a figyelmet az ilyenkor elkövetett -szerintem- legnagyobb hibára. Ne adjunk nekik gyógyszer dugiban. Ha ideig-óráig meg is tudjuk oldani, akkor sem a saját érdekében szedi, a javulást nem a gyógyszernek tudja be, és ezen túl sem lesz hajlandó bevenni. Sőt, mivel szerinte magától javul az állapota, még inkább tiltakozni fog ellene.

Minden egyes visszaesés, amit az orvosok poetikusan csak epizódnak hívnak, ront az elme állapotán. Minél többször esik vissza, annál kevesebb az esély az újból szintre hozásra. Ha a döntéseinkben kizárólag a beteg érdekeit nézzük nem lesz lelkiismeret furdalásunk, vagy ha mégis, akkor elmúlik idővel. Én milliószor elmondtam Attilának: szeretem, bárhogy is alakuljon a sorsunk. De ez a szeretet felhatalmaz arra, hogy azt tegyem ami neki a legjobb! Nem nyugszom amíg rendbe nem jön, amíg azt nem látom, tud boldogan és félelem nélkül élni.

Lehetőleg mindig legyünk a beteg mellett, akár otthon, a kár kórházban van. Tudnia kell számíthat ránk és nem maradt magára. A munka sem lehet kifogás, ezekben a kórházakban állandó látogatási lehetőség van. A betegnek nem heti két alkalomnyi sütire meg üdítőre van szüksége, hanem állandó személyes jelenlétre. Ez a folyamat elhúzódhat. Nagyon. Nekünk két évbe tellett, mire több alkalom kórház után végre hajlandó volt szedni a gyógyszert önmagáért. De ismerek olyan esetet, ahol a szülők nyolc évig küzdöttek ezzel, mire sikerült elérniük. Ők sem adták fel, az ő betegük is rendben van ma már. Lehetetlen megjósolni kinél mennyi időbe telik ez. Függ a betegtől, a környezettől, az orvosoktól, a szülők szemfülességétől és kitartásától. Nem tudom késő-e azoknak újra kezdeni, akik már feladták a harcot valamiért. De azt igen, csak biztatni tudok mindenkit, bírálják felül ezt a döntésüket. Rosszabb nem lesz, ezt nyugodt szívvel kijelenthetem. De az esetleges megváltásért harcolni kell. Szerintem megéri.

Címkék: skizofrénia mindennapok szülői felelősség gyógyszerezés

6 komment · 2 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://skizoteria.blog.hu/api/trackback/id/tr861718954

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Skizofrénia, vagy multiplex személyiség 2012.02.09. 14:12:12

Magyar pszichiáter beszél a különbségekről Egyrészt szkeptikus, másrészt összekeveri az idegen kéz szindrómát a multiplex személyiséggel, de az alapvető dolgokkal legalább tisztában van...

Trackback: Mi a különbség a skizofrénia és a disszociatív identitás között? 2012.02.03. 16:37:30

   Gyakran tapasztalom, hogy az emberek összekeverik ezt a két fogalmat, szóval megpróbálok rendet tenni ebben a témában. Még mielőtt valaki megkérdezné: igen! Engem is néztek már skizofrénnek nyolc, vagy kilenc évvel ezelőtt, még az akkori, instabil á...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

keknyuul 2010.02.06. 07:31:33

Ez nagyon reménykeltő. Megtudhatnám,kik azok, akik nyolc évig próbálkoztak? És hogyan? Mi még csak az ötödik évnél tartunk. Beleegyeznének, hogy írjak nekik? Én sem adtam még fel... És szívesen megosztanám szakemberrel is, de mostanában nem olvasnak minket, sajnos.

fényeske 2010.02.06. 12:22:41

@keknyuul: Akik 8 év után értek el a sikert, sajnos nem ismerem az elérhetőségüket. A rendelőbe találkoztam velük, mikor épp gyógyszert írattak Ők is fel, és akkor mesélték el a kálváriájukat.Lehet nem olvasnak szakemberek minket, de ott vannak a linkek ahova fordulni lehet, és ott szakemberek segítségét lehet kérni, főleg a terápiás részben bemásolt linkeket ajánlom figyelmedbe. Kitartást, és megoldást kívánok tiszta szívemből nektek.

Tündérkee 2010.09.26. 01:40:56

Nekünk szerencsénk van a gyógyszer szedésével, mert fiam tudomásul veszi, hogy szedni kell. Egy pillanatig nem vonta kétségbe, hogy szedni kell. Elmondtam neki, hogy ha nem szedi akkor rosszabbodik az állapota és nem szeretnénk úgy látni ahogy néhánszor láttuk mielőtt kiderült, hogy ez a betegsége. Elmondtuk neki azt is, hogy minél többször nem szedi a gyógyszert és visszaesik, annál súlyosabb állapotba kerül. És itt mondok megint köszönetet Fényecskének, hisz az ő blogjából nagyon sok mindent megtanultam és a neki írt levelek válaszaiból is sok segítséget kaptam és sok erőt merítettem. Így sokkal több dologra oda tudok figyelni, mert már van előttem egy példa arra, hogy mikre kell figyelni, mik a fontos dolgok ezeknél a betegeknél. Iszonyatosan sokat segít egy beteg hozzátartozójának más esete, példája, tapasztalata.
Szóval az én fiam minden ellenállás nélkül bezsedi a gyógyszert. Na de ez még kevés. Már hosszú hónapok óta szedi, de a mai napig minden reggel és este meg kell kérdezni tőle, hogy bevetted? A válasz az esetek nagy részében az, hogy "jaj elfelejtettem". És tudom nem azért, mert nem akarja szedni, hisz olyan mint egy szófogadó kisgyerek, csinálja amit kérünk. Hanem mert nincs betegség tudata. Sokszor felmerül bennem a kérdés mi lesz ha mi nem leszünk? Ki szól neki, hogy szedje be a gyógyszert? Persze ezen kár rágódni, hisz remélhetőleg mi még sokáig mellette lehetünk és ki tudja mit hoz a jövő. Talán lehet csökkenteni az adagot majd egyszer és marad a reggele bevétel és talán azt kevésbé felejti majd el. Nem tudom. De azt tudom nagyon fontos szedni. 9 éves kisfiamat is arra tanítom, hogy ő is figyeljen testvére gyógyszer szedésére, hisz úgy néz ki hamarosan lesznek olyan napok amikor ketten kell reggel útnak indulniuk iskolába. És bizony akkor neki is tudnia kell, hogy rákérdez nagyfiamra, hogy beszedte-e a gyógyszert. Semmi de semmi ellenállás nincs benne, egyszerűen nem jut eszébe. Ezért is nagyon fontos a család odafigyelése.

fényeske 2010.09.26. 09:02:13

Szia Tündi!
Nem kár rágódni azon, hogy mi lesz ha nem leszel, sőt gyakorlatilag az a végső cél, hogy önállóan, tudatosan, szedje a gyógyszert és élje az életét. A kisebbik gyereked még kicsi ehhez, szerintem, ilyen felellőséget ne rakj rá, persze nem baj ha tud róla és ismeri és tolerálja a bátyja a betegségét, de ne rajta múljon hogy mikor egyedül van vele szedi e vagy nem. Beszéljetek az orvossal, ne reggel kelljen szednie a gyógyszert hanem este lefekvés előtt. Tapasztalataim szerint azok a betegek akik este szedik kevésbé felejtik el, az alváshoz kötik, ráadásul a hatása is kevésbé "lehengerlő" mivel jobb esetben az intenzív hatást átalussza. A vezetésről annyit, azt mondod nem sok pénzetek van, akkor el kéne gondolkodni a biciklin, olcsóbb és biztonságosabb, ráadásul a sport is egyben megoldott.

Tündérkee 2010.09.27. 12:41:52

@fényeske: Nekünk reggel és este is szedni kell a gyógyszert, talán később el lehet hagyni az estit. Vannak napok amikor magától beszedi, biztosan sok idő kell, hogy tudatosuljon. Én évek óta szedek gyógyszert, de a mai napig előfordul, hogy elfelejtem. Egy fiatalnak meg közel sincs meg még egészséges fejjel sem ez a fajta tudatossága. Az nagy előny nálunk, hogy egyáltalán nem utasítja el a gyógyszert és ez a lényeg. A kisöccsére természetesen semmi terhet nem rakunk, de muszáj hogy ő is tisztában legyen testvére betegségével. És bizony a kis okos fejével sokszor ő szól rá dolgokért. Én úgy gondolom egy családnak össze kell tartani, mindenkinek tudnia kell, hogy számíthat a másikra és viszont. Egy ilyen esetben mint a miénk muszáj a kicsinek is tudnia mindenről, hisz ha néha ő szól a gyógyszerért, már akkor is jó. Ő ezt felelősség nélkül teszi, de mi úgy gondoljuk jó ha kialakul benne, hogy rá is számíthatunk és ez ad neki is egy kis magabiztosságot. Hisz dicsérjük őt milyen okos fiú és mennyire jó hogy segít nekünk. Ez nagyon jó dolog.

fényeske 2010.09.28. 04:40:46

Nekünk is kétszer kellett, de addig erőszakoskodtam a doktornál míg áttérhetünk csak az egyszeri estire. De Attilánál más volt, Őt győzködni kellett amire reggel nem volt idő, ráadásul nagyon letaglózta a hatás, az esti vállt, be mint tudjuk ez nagyon egyéni.
Kell és jó az összetartás, ebben teljesen egyetértek Veled,csak Ő még annyira gyerek 9 évével, hagy maradjon még sokáig az is.
...