Sokan várjátok a megváltozott munkaképesség iránti kérelmünk elbírálásának eredményét. Jelentem megkaptuk a státuszt, 43%-ra értékelték, járulékot nem kap (nem is kértünk) de maga a státusz volt számunkra a lényeg. Nem hagyott nyugodni a dolog, ezért ma bementem érdeklődni, és ezúttal nem hagytam lerázni magam. Addig nyüzsögtem amíg bele nem néztek a rendszerbe, és ki nem derült: megkaptuk, már iktatva is van. Gyakorlatra lefordítva még a héten postán is megjön hivatalosan. Attilám így hétfőn munkába állhat nálunk, szeretettel várja a cégnél mindenki. Biztos vagyok benne, hogy egy állandó munkahely, ahol jó a légkör és megbecsülik, ha jól dolgozik nagy előrelépés lesz neki. Meg egy kis anyagi könnyebbség a családnak.

Azért az örömködés mellett csak sikerült rágódni valót is találni magamnak megint. Ugyan minket már nem érint, de tételezzük fel: mi van akkor, ha egy Attila szintjén lévő beteg egyedül van, család nélkül? Megkapja a státuszt járulék nélkül, és dolgozhat vele. Az ugye világos, egy ilyen papírral munkát vállaló jóval kevesebb órabérért dolgozik majd, mint egészséges társai. Szinte biztosan minimálbére lesz, amire jön a rezsije, kajája, gyógyszere, netán valami terápia költsége, stb. Hogyan lesz képes megélni egyedül? A rehabilitációs járulékot erre találták ki, hogy az átmeneti szakaszban segítsen. A betegek néhány százalékánál reális esély van a teljes munkaképesség megszerzésére néhány év alatt. A járulékfizetés időtartamát meghatározták három évben, összegét 15 ezer forintban. Erre jön a megkeresett minimálbér, a kettőből együtt meg talán fenn tudja tartani magát. Felvetettem ezt a szakembereknek akikkel ma beszéltem, és igazat adtak. Aztán pedig kicsit megleptek a válasszal: nem rehabilitációs járulékot kell kérni, hanem végleges leszázalékolást. Ha megkapja, biztos a járulék élete végéig. Nyeltem egy nagyot és megkérdeztem: de nem azért találták ki a rehabilitációs programot, hogy ne kelljen mindenkit leszázalékoltatni, akinél nem indokolt? -Ilyen a rendszer! -felelte, én pedig újra gondolkodóba estem. Hogyan fogják ez megérteni vajon a betegek? Akiknek létrehoztak valamit ami jó, de igényelni nem azt kell, hanem amire nem jogosultak, mert az nyújt nagyobb biztonságot. Értem én, hogy szar, de utálom ha még büdös is.

Na ilyenkor örülök különösen, hogy mi ketten vagyunk és Sanyáék is támogatnak mindenben. Nem akarok belegondolni, Attilám szegény mire jutna ebben az átláthatatlan katyvaszban egyedül.