HTML

Skizotéria

Anya és fia küzdelme a skizofréniával. Megtörtént esetet feldolgozó webnapló. Fényeske kéziratát posztokba szedi Záporka, úriparaszt és Fabius.

Friss topikok

  • maria.janos: Igen én is kíváncsi vagyok mi van Veled nagyon nagyon. (2014.08.30. 21:48) A skizofrénia szakértők országa
  • maria.janos: Él még a Fábiusz által írt blog???? (2014.08.30. 18:26) Kiegészítés
  • fényeske: Köszönöm, hogy olvastad és persze hogy irhatsz: fenyesagi@freemail.hu (2012.06.09. 19:19) Életjel
  • fényeske: Szia cica! A hasonlat nagyon jó és találó. A tévhit abból ered, hogy valóban ott van a kiváltó ok... (2011.12.16. 19:30) Skizofrénia-újratöltve
  • anyósnyelv: Tényleg elment nem egy, hanem három barátom, az elmúlt években, s nem tudtam közbelépni! Egyszer l... (2011.11.29. 23:36) Társas magány

A feladásról

Fabius 2010.09.21. 18:27

Miután több hete levelezek több hozzátartozóval is, megérett bennem, hogy megírom ezt a posztot.
 
A blog a skizofréniáról szól, nem egy influenzáról, nem egy vírusról, amit 1-2 hét és ki lehet feküdni, vagy antibiotikummal lehet kezelni.
Én őszintén írtam le a fokozatokat. 1-1 lépcső megtétele volt mikor évekig is tartott. Amit Ti pár nap alatt elolvastok az 9 év története.
 
 
Az egyik levélíró szerint Attilám a tévé felvétel alatt zavartan viselkedett, nem beszélt folyamatosan, és ebből úgy gondolja nincs is olyan jól, mint ahogy leírom.
Nos én is zavart voltam, pofánkban 3 nagy reflektor, plusz a kamera, plusz a riporter engem is zavarba hozott, pedig kösz én jól vagyok.
Attilám előtt le a kalappal, hogy bevállalta minden ellenérzése ellenére ezt a riportot az én kedvemért, hogy megmutassa magát, és hogy hitelesebb legyen másoknak a példája.
Igen, zavarban volt, kereste a szavakat, de azért látszódott hogy mennyire képben van.
 
Akik ismerik a bátyja, a menyecském, Fabiusék, megerősíthetik az itt leírtakat.
Kommunikál, éles logikával véleményt alkot, úgy él, mint bárki más.
Valamit azért tudomásul kell venni mindenkinek: sosem lesz olyan a gyerekük, mint volt a betegség előtt! De könyörgöm a szakállas nagy fiam sem lesz már az a göndörfürtös babaarcú két éves, akit mindenki megcsodált! Ettől függetlenül én azért én imádom mindkettejüket.
 
A szeretet nem a külsőségekben rejlik a gyerekeink iránt, az egy megmagyarázhatatlan genetikai kód, ami belülről fakad, és végig kíséri egész életünket.
Azt megértem, ha valaki kételkedik, ha fél, ha bizonytalan, ha kétségbeesett, ha dühös a világra, ez mind érthető. A feladás az egyetlen, amit soha nem fogok megérteni! Az számomra elfogadhatatlan!
 
Fabius kiegészítése:
 
Kéretlenül, de beleszólok, mert nem bírom megállni szó nélkül. Az itt olvasgatók egy alapvető hibát vétenek: elkönyvelik szentírásnak az olvasottakat. Pedig ez a blog nem a Skizofrénia Gyógyításának Nagykönyve, mert olyan nem létezik. Néhányan elhiszitek, hogy az olvasottakat alkalmazva majd egy-két hét, és megváltozik minden. Kihagyjátok azt a kilenc évet a számításból, amit Fényeskéék is végig harcoltak Attilával. Nekik sem ment egyik napról a másikra, ahogy náluk sem jött be minden terápia, amit kipróbáltak. A skizofrénia egyénre szabott betegség, a blogon megosztott tapasztalat pedig maximum iránymutatás, tipp, amit elovasva talán érteni lehet a folyamatot, és megpróbálni azokat a módszereket, ami Fényeskééknek bejött.
 
Az egyetlen ami közös lehet mindannyiótokban, az a kitartás, amivel a betegség kezeléséhez, a betegetek állapotának javulásához álltok.
 
Attilával szombaton találkoztam utoljára, és a pár hetes találkozó óta is megfigyelhető további javulás. A munkahely és a közösség abszolút jót tesz neki. Nyitott a munkatársak felé, beszélget velük, egyre jobban kezeli a kapcsolatokat. Visszatért a humora, minden témát átlát és szarkasztikus megjegyzésekkel fűszerez, amin jókat röhögtünk. Nem bizonytalan, nem akadozik a kommunikációja, nem is hasonlít akár csak az egy évvel ezelőtti önmagára.
 
A riport pedig...na igen, az nem volt egyszerű menet. Nyugodtan mondhatom, mindannyian be voltunk szarva tőle. Mi a kérdésektől, Attila a szerepléstől, a tévések meg Sanyától és tőlem, mert kétséget nem hagytunk: ha valami nem tetszik, séta van. Ehhez képest jól sikerült, ami nagyban köszönhető a stáb hozzáállásának. Ritka korrekt társaság voltak, hagyták Attilának is feldolgozni az izgalmat. Azt az izgalmat és igen, előítéletet is, amit mi is tápláltunk egy tévészereplés iránt. Ezért ezt így nézzétek.
 
A blogot meg úgy olvassátok, hogy legyetek tisztában vele: a gyógyulás hosszú, idegőrlő folyamat, amit nem a polcról fogtok levenni, a betegetek nem fog két hét alatt megváltozni, mert csodák nincsenek. Sajnos. De a szeretet és az odafigyelés-elfogadás hónapok-évek alatt meghozhatja azt, amit gyógyulásnak hívunk.
 
Ehhez kívánok kitartást mindenkinek!
 

Címkék: terápia skizofrénia mindennapok szülői felelősség elkövetett hibák

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://skizoteria.blog.hu/api/trackback/id/tr452313097

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gramercy 2010.10.19. 23:45:29

felig elolvastam a blogot, a tobbit majd holnap

egy mastol lopott angol szo jut az szembe: DEEPITY

Tyúki 2011.03.08. 12:41:43

Sziasztok!
Véletlenül találtam rá erre a blogra,és szeretnék tanácsot kérni tőletek.Az én 20 éves nagyfiammal szintén ilyen problémák vannak.Magában nevetgél,és néha annyira durva tud lenni.2 éve kezdődött a kálvária.Olyan érzésem volt, hogy ez a gyerek megbolondult. Albérletben laktam. Engem megütött, a bérlőtársával, aki 10 éve a barátja volt ,összeverekedett. Kihívtam a mentőket,bevittük a kórházba, de semmi nam történt, mert meg sem várta a pszihológust,hanem elment. Lekerült vidékre édesanyámhoz, ahol úgy tűnt jól érzi magát. Beiratkozott egy esti iskolába,ahol a 10.osztályt elég szép eredménnyel befejezte. de tavaly ősszel megint kezdődött valami állapot romlás. Mindenkiben rosszat lát, nem tud tullépni dolgokon. Én Pesten lakom albérletben, és elment vásárolni. Olyan játékokat, apróságokat vett, melyek egy 10 éves gyereknek valók.Én azt mondtam neki, hogy inkább egy szép könyvet kellett volna vennie.Erre úgy berágott, hogy lekurvázott, és közölte takarodjak ki az életéből.Ha nincs ott a haverom, szerintem újból meg is üt. Én néha félek tőle.Sokat beszélgetünk arról,hogy szakemberhez kellenne fordulni,de nem tudom merre induljak el,hogy ne érjen kudarc bennünket, mert akkor Martin soha nem jön el velem sehova. Kérlek benneteket adjatok tanácsot!
Üdvözlettel. Tyuki

fényeske 2011.03.09. 18:00:47

@Tyúki: Nem tudok neked sajnos tanácsot adni, figyelmesen elolvastalak, ha a fiad skizofréniában szenved azt nem fogod tudni kezelni heti egyszeri találkozások alkalmával, ahhoz mindennapi szoros jelenlét kell. Ti sajnos nem vagytok olyan viszonyban, hogy segíteni tudj, ahhoz előbb az igazi szülő gyerek kapcsolatot kell kellene kialakítani, ami azt hiszem már késő, de ez az én véleményem csupán. Talán egyet tehetsz megkeresed azt a személyt aki közel áll hozzá, és az ő segítségével orvoshoz juttatjátok
...