HTML

Skizotéria

Anya és fia küzdelme a skizofréniával. Megtörtént esetet feldolgozó webnapló. Fényeske kéziratát posztokba szedi Záporka, úriparaszt és Fabius.

Friss topikok

  • maria.janos: Igen én is kíváncsi vagyok mi van Veled nagyon nagyon. (2014.08.30. 21:48) A skizofrénia szakértők országa
  • maria.janos: Él még a Fábiusz által írt blog???? (2014.08.30. 18:26) Kiegészítés
  • fényeske: Köszönöm, hogy olvastad és persze hogy irhatsz: fenyesagi@freemail.hu (2012.06.09. 19:19) Életjel
  • fényeske: Szia cica! A hasonlat nagyon jó és találó. A tévhit abból ered, hogy valóban ott van a kiváltó ok... (2011.12.16. 19:30) Skizofrénia-újratöltve
  • anyósnyelv: Tényleg elment nem egy, hanem három barátom, az elmúlt években, s nem tudtam közbelépni! Egyszer l... (2011.11.29. 23:36) Társas magány

A kitartás jutalma

Fabius 2010.11.02. 12:53

Fél év levelezés, leszidások, javaslatok, és Tünde kitartása meghozta jutalmát. Olvassátok és örüljünk vele együtt. Azok kevesek közé tartozik akiknek talán sikerült sikeresen szembeszállni ezzel a betegséggel. Emberi gyarlóság, de büszke vagyok arra, hogy a blog és én segitséget tudtunk ebben neki adni.

----------Eredeti üzenet----------
Dátum: 2010. október 29., péntek, 11:24:07
Feladó: "Gyergyief Tünde"
Tárgy: Tündi
Címzett: fenyesagi

 

 
Szia Ági!
 
Rég írtunk már egymásnak. Sokat juttok eszembe és sokszor emlegetlek téged. Amikor ismerősökkel beszélgetek Győző betegségéről, akkor mindig téged említelek, hogy mennyi erőt és segítséget kaptam tőled. Olyankor dióhéjban elmesélem a ti történeteteket.
Hogy vagytok? Minden rendben van Attilával?
Nekem nincs sok új mondanivalóm, ezért nem is írok mostanában. Győző egy teljesen "normálisan" viselkedő fiú lett. Iskolába jár, itthon mindenben segít amiben kérjük őt. Találtunk neki gyakorlati helyet, így nemsokára 1 héten egyszer reggeltől estig dolgozni fog három fiatallal, mert azt mondja csak pár évvel lehetnek nála idősebben azok akikkel fog dolgozni. Ha megállja a helyét akkor majd mehet suli után is délutánonként dolgozni, sőt a szerelőjük majd elviszi magával a későbbiekben, hogy lássa a gyakorlatban a dolgokat. Bízom benne megszeretik őt és így is lesz.
Ha itt majd megállja a helyét, akkor ennél többre most nem is vágyhatok, hisz tanul és dolgozik.
Megértettem amit írtál a lányokkal és barátokkal kapcsolatban, így semmit nem erőltetünk, hagyjuk élni az életét így, aztán majd talán alakulnak a dolgok.
A gyógyszert a mai napig minden nap meg kell tőle kérdezni bevette-e és nagyon ritkán van olyan válasz, hogy igen. Általában elfelejti, tehát minden reggel és este megkérdezzük tőle.
Szóval mi jól vagyunk, azt hiszem pár hónap után ennél többet nem is akarhatok, hisz már ez nagy eredmény amire jutottunk.
Ha van egy kis időd írjál mi van veletek.
 
Ezerszer puszillak. Tündi

Címkék: skizofrénia mindennapok szülői felelősség

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://skizoteria.blog.hu/api/trackback/id/tr182415867

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vorg a Halhatatlan Báró 2010.11.02. 22:29:31

Ezt nagy örömmel olvastam :)
További jóságokat!

Tündérkee 2010.11.03. 04:04:46

Ági!

Büszke is lehetsz magadra. Minden szülő nevében csak hálát és köszönetet mondhatok. Te azt írtad, hogy ha csak egy embernek segítesz....
Hát segítettél. Segítettél megérteni a betegség "lényegét", segítettél elfogadtatni a helyzetet, sőt még abban is tanácsot adtál mire kell figyelni, hogy egy beteg családtag mellett mennyire fontos az apukára is figyelni, hisz a férfiak nehezebben "emésztik" meg ezt a helyzetet. Mindenre felhívtad a figyelmünket ami fontos.
Tegnap beszéltem férjemmel arról, hogy mennyit jelentettek a leveleid és mennyivel jobb a helyzetünk, hogy egy "tapasztalt" ember segített elfogadtatni velünk a helyzetet. Férjem ugyanígy gondolja és már ő is látja mennyit jelent nekünk, hogy nem vagyunk tudatlanok a betegséggel kapcsolatban, hanem általatok sokkal tájékozottabbak lettünk. Ez nagyon fontos. Így már nem félünk annyira az "ismeretlentől". Sokkal de sokkal könnyebb elfogadni a helyzetet.
Nem állítom, hogy minden rendben, hisz látom fiam társas kapcsolata nem úgy alakul mint a többi vele egykorú fiatalé. De te elfogadtattad velünk azt, hogy ha ő így jól érzi magát, neki ez jó, akkor ne eröltessünk semmit. Hány fiatal van aki nem beteg és mégsem megy a társas kapcsolat neki!!!
Látom fiamon azokat az apró jeleket, amikből tudom hogy beteg. De ezt más nem látja. Tanul, remélhetőleg hamarosan dolgozik és szeretetben él a családjával. Most ez a fontos. Mindenhez idő kell. Mi nagy lépéseket tettünk néhány hónap alatt. Itt most megállunk és várjuk mit hoz a jövő.
De egy a fontos. Álljunk a gyerekünk mellé, támogassuk és segítsük őt mindenben. És ami nagyon fontos: értsük meg, hogy az ő világa bár "normálisan" él, mégis egy kicsit más világ. Ha ezt sikerül elfogadni, akkor nagy lépést tettünk előre.
És hát a legfontosabb: a hatalmas szeretet amit gyerekünk iránt érzünk, azt ezerszer jobban éreztetni kell, mint egy egészséges gyereknél.
Ahogy Ági mondta a riportban: a gyógyszer csak egy kis rész, a család, a szülők szeretete a nagyobb rész ami a gyógyuláshoz kell.
Köszönjük!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Puszil Tündérkee

fényeske 2010.11.03. 20:46:51

Köszönöm aranyos vagy, de ennek a történetnek a kis hőse Te vagy. Én csak az utat mutattam meg, de Te végig mentél rajta. Igen várnak még ránk feladatok nem vitás, de van időnk és az idő már mi segítőnk, a rém meg le van.....tojva:)))

Szumóné 2010.11.04. 15:51:21

Tündi, gratulálok az eredményekhez, további kitartást kívánok az elkövetkezendő időszakhoz!

Fényeske, Ti hogy vagytok? Van újság? Remélem, csak azért nem írsz, mert minden rendben, Attila dolgozik és megy minden a maga útján! :-)

fényeske 2010.11.04. 17:47:05

Igen, minden a legnagyobb rendben. Attis melózik, jól érzi magát a munkahelyen, most már teljesen beilleszkedett, és a munkatársai kedvelik és elismerik, sportol bár,ezt egy kicsit lazábban kezeli mióta dolgozik, de csinálja. Mondogatja első a munka:))))) A rém nálunk is KO-val kiütve:)))))

harmonymarta · http://harmonymarta.freeblog.hu 2010.11.14. 12:47:11

Kedves Fényeske! Örülök a sikereiteknek. Én harmony vagyok a bura.hu-ról a paranoid skizofréniás lány. Rég nem jártam itt, de most lementettem az egész blogodat és végig fogom olvasni. Én nekem sajnos még nem sikerült kimásznom a "csávából", 4 hét kórházi kezelés után írok most neked/nektek! A skizofréniások jóval másabbak mint egy "átlagember". De ezt te is tudod. Azért írok most, nem rossz szándékból fogom írni amit írok de, nekem azt mondták és úgy is érzem, hogy ebből a betegségből nem lehet meggyógyulni. Ha egyáltalán betegségnek kell nevezni ezt. Tudod mi vhogy látjuk hogyan vana világ és ebbe őrülünk bele kicsit időnként. Ezt nem lehet kikapcsolni, vagy elfeledni esetleg rövidebb periódusokra. Nagyon nehéz ezzel és ezzel a látásmóddal együttélni. Attilának nem könnyű a dolga, de a hozzátartozóké - megkockáztatom - még nehezebb. Én beteg vagyok, vagyis nem betegként tekintek magamra, de paranoid skizofréniát diagnosztizáltak nálam 10 éve. Ezt meg is érzem hogy mit jelent. Én inkább most csak azt szeretném kivánni nektek, hogy ne adjátok fel soha, és mindig bízzatok a jóban! Mg a legkilátástalanabb helyzetekben is. Ebből nem lehet "meggyógyulni", max elfedni a tüneteket. De az már haladás. És örülök hogy jól/jobban vagytok! Kitartást Mindenhez!
Üdvözlettel:harmony

indigoportal.hu/harmonynet
ez a személyes weblapom, ismét írni fogom a naplómat szerintem ha sikerül.

fényeske 2010.11.14. 21:47:04

Szia Márti. Igen tudom hogy gyógyíthatatlan, de mint ahogy olvasni is fogod megfelelő és adagú gyógyszerrel és odafigyeléssel,maximálisan megfelelő életminőséget lehet elérni. Az hogy közben mások vagytok és maradtok azt meg el kell fogadni, itt megjegyzem ez a másság nekem sokszor jobban tetszik mint sok egészséges társunk élet szemlélete vagy értékrendje.
...