Mivel Attila takarítói "karrierje" olyan véget ért, amilyet, elkezdtem én keresni számára ismét munkalehetőséget mindenfelé. Kis idő múlva sikerrel jártam, kiböktem egy hirdetést, a Posta adatrögzítőket keres. Kivágtam az írást, és reménykedtem, Attilának lesz kedve hozzá. Végre valami rendes helyen dolgozna, hasznát venné az elvégzett számítógépes tanfolyamnak. Otthon említettem mit találtam, ő pedig majd én megoldom felkiáltással elvette a cetlit.

Nem mondom, hogy nem izgultam mire megyek haza másnap délután....De Attila viszonylag lelkesen várt, azonnal sorolta mi kell az álláshoz, erkölcsi, anyja neve öt példányban bla-bla. Összeszedtük a papírokat és jelentkeztünk. Felvették szerencsére, és állandó éjszakásként kezdett dolgozni, mint kódoló. Az első napokban kicsit elkeseredve járt haza. -Nem fog menni! -hajtogatta -teljesítményben dolgozunk, leütésekre fizetnek, és én lassú vagyok a többiekhez képest! Én biztattam, kértem adjon elég időt magának a betanuláshoz, és akkor meglátja, menni fog.

Ez bejött. Nem adta fel, és kis idő múlva már azzal jött haza, hogy a legjobban teljesítők közé került! Elégedett volt egy kicsit, sikerélmény érte, én pedig megnyugodtam valamennyire. Azt pontosan tudtam, eredményt csak akkor érhetek el Attilánál, ha reálisan vagyok képes látni mire képes, és mire nem. Erre a munkára képes, jó helyen van, megtanítottak neki egy folyamatot, ahol nem kell döntéseket hoznia, csak elvégezni amit mondanak neki. Közel egy évet dolgozott itt, viszonylag jól is keresett. De mint mindenhol a mai világban, itt is elkezdtek gyülekezni a sötét fellegek, ezúttal Attilától függetlenül.

Mielőtt lejárt volna a próbaidő, itt is sutyorogtak elbocsátásokról. Nem hittem el, ilyen van. De aztán kiderült, a Postánál sem postai alkalmazottként szerepeltek, hanem egy munkaerő kölcsönző alvállalkozó közvetítette ki mindannyiukat, bizony, mind az ötven kollégáját. Aztán egy szépnek nem nevezhető napon felmondtak mindannyiuknak. De, ekkor megértük azt, amire nem számítottunk, és a tapasztalatok alapján a legvadabb álmomban sem merészkedtem odáig, hogy egyáltalán vízionáljak magamnak hasonlót.

Néhány embert átvett a "következő munkaerő közvetítő" cég. Attilámat pedig marasztalták, hiszen valóban az egyik legjobb, leghatékonyabb munkaerő vált belőle. Újabb három hónapos szerződést kötöttek, és gyakorlatilag új név alatt minden maradt a régiben. Aztán ezek a három hónapos periódusok ismétlődtek. A lejáratkor kirúgás, új nevű közvetítőn keresztül új arcok jöttek, csak az a néhány valóban jól dolgozó ember maradhatott, akik egyike az én beteg fiam volt. Néha nem tudtam eldönteni, sírjak vagy röhögjek az egészen. Egyrészt jó dolog volt, hogy ennyire megbecsülték a gyereket. Másrészt viszont ez a mutyi minden negyedévben...Nem akarok én itt politizálni, de mégis túlzás, hogy egy állami cégnél ilyenek megeshetnek mindenki orra előtt. Az állam mint tulajdonos vak és süket, mert ez a tilitoli a munkásokkal eléggé megérhette valakinek. A saját bőrünkön tapasztaltuk, milyen álszent is az állami szféra valójában.

A vége az lett, hogy költözés miatt felszámolták az egész kódoló üzemet. Átköltöztek Törökbálintra, az összes dolgozót kirúgták. Attilának ezúttal is felajánlották a lehetőséget, tartson velük, és járjon ki Törökbálintra dolgozni. De ezt már nem vállalta be a távolság miatt. Gyakorlatilag utolsóként jött el, a költözés napjáig dolgozott itt.

Minden hibájával együtt ez a munkahely nagyon jót tett neki. Rájött, nem csak alja munkára képes. Dicsérték sűrűn, megbecsülték, és a sikerélmények hatására visszatért az örökre elveszettnek hitt önbizalma. Minden összevetve pozitívan szálltunk ki az egészből. Meggyőződésem, a jövőre nézve meghatározó volt ez az időszak a mentális egészségére. Leginkább saját maga előtt bizonyított saját magának.

Újabb munkakereső időszak következett, mikor egy napon az én munkahelyemen szóba került az egészségkárosodást szenvedett személyek munkahelyi integrációjáról szóló 2007. évi LXXXIV. törvény. Nem ragozom, akit érdekel mi ez, ITT megnézheti. Lényeg az, a főnököm fölvetette, a mi cégünknél miért ne Attila legyen akit integrálhatnánk? Igaz, folyamodni kell, nyilvánítsák Attilát megváltozott munkaképességűnek. Ezen vagyunk most, 18-án megy Attilám a bizottság elé.

De nem csak a munkának köszönhető Attilám jelenlegi állapota. Hanem nagyban hozzájárult ehhez a sport is. Ezzel folytatjuk a következő posztban.