Rég jelentkeztem ami azt jelenti ugye, hogy remekül vagyunk.
Attilámnak dolgozott az idő, 6 hónapja már, hogy a munkahelyen van, és most már lassan és kitartóan kiharcolta a státuszát. Persze ehhez kellett, hogy megfogadja Fabius és jó magam tanácsát, kommunikálni kell, hogy megismerjék. Kellett a hihetetlen erkölcsi morálja, és a kitartása, a nem feladás képessége. Már senki nem tarja kivülállónak, dicsérik eszét, értelmes hozzászólásait olyan dolgokhoz, amiről mások nem tudnak annyit, mint Ő.
A szívem repes mikor a fönököm dicséri, lám nekem volt igazam.
Sok hozzátartozó megtalál az iwiwen tanácsot kérni. Amiben tudok segítek, tehát a blog elérte amit szerettünk volna. A skizofrén betegek tünetei lehetnek nagyon eltérőek, de kísértetiesen hasonlóak is. Az egyik ilyen esetet a szülő engedélyével, rövidített formában megosztom veletek.
Az anyuka leveléből idézek:
"Fiam 21 éves és májusban derült ki, hogy egyszerű skizofréniája van.
Amit te az RTL klubban elmeséltél, annak szinte minden szava olyan volt, mintha a fiamról beszélnél. De amikor elkezdtem olvasni a blogodat, akkor jöttem rá mi mennyire szerencsés emberek vagyunk, mert közel sem olyan súlyos fiam állapota mint Attiláé volt.
Győző nagyon jó tanuló volt.
Győző egy otthonülő gyerek volt, nagyon érdekelte az informatika, nagyon sokat olvasott, művelt volt és IQ - ja magas.. Nehezen lehetett vele kommunikálni, de mi úgy gondoltuk " jó " gyerek, csak olyan magának való. Soha nem volt olyan nyitott mint társai.
Egyszer csak 17 éves kora körül kezdett romlani a suliban, gondok voltak vele. Győző leromlott, majd eltanácsolták abból a jó hírű gimnáziumból. Próbálkoztunk máshol, de azt is abba hagyta. Aztán jött az esti, kifizettük a tandíjat és amikor 18 éves kora előtt pár hónappal haza jött és kiderült, hogy elköltötte a tandíjra szánt pénzt, akkor apukája megadta neki élete első pofonját. Döbbenet volt a reakciója ennek a " jó " gyereknek. Köpött a földre és mindenféle patkánynak elmondott minket, ordibálás, stb. Teljesen kifordult önmagából, rá sem lehetett ismerni. Én azt mondtam ezt nem tűrjük, mehetsz amerre látsz.
Ő elment anyukámhoz. És hagytuk elmenni. 2,5 évig nála volt.
Most nyáron hoztuk haza. Ő nem jelentkezett soha amíg anyukámnál volt, nem érdekelte mi van velünk, pedig nagy szeretetben neveltük fel. De én rendszeresen hívtam őt, hogy érezze bármi történt, szeretjük. De észre vettük eltűnt belőle minden érzelem, sivár lett a lelki világa. Anyukámnál gondok voltak vele. Utólag kiderült , hogy Győző a füvezést kipróbálta és használta, és volt amikor ivott és mellette rivotrilt szedett. Élete alvásból és tévé nézésből állt, nem ment el dolgozni. Jóformán egész nap aludt, olyan volt mint egy depressziós.
Kb. egy éve Győző barátai hívták lányomat, hogy Győzőt látják az utcán, magában beszél, mutogat, nagyon furcsán viselkedik és ijesztően néz ki. Látták csikkeket szedegetni. Anyukám is mondta, hogy magában nevet és valami nincs rendben vele. Tavaly nyáron elmentünk a gyerekekkel vidámparkba és ott láttuk, hogy nagy a baj, mert valóban magában beszélt, merevek voltak a szemei, ijesztő volt. De amikor szóltunk hozzá, akkor normálisan válaszolt. Tudtuk hogy van valami, de nem tudtuk mi.
Egészségügyis vagyok és egy egészségügyis barátnőm segítségét kértem. Eljutottam egy telefonszámig , aki Baran Brigitta egyetemi docens volt, akihez a Semmelweis utcai pszichiátriai ambulanciára kaptam időpontot. Nehezen, de Győzőt rávettük jöjjön el. Nem akart eljönni, azt mondta neki semmi baja, nem fogja hagyni hogy diliházba tegyük.
De végül rávettük őt. Ott elmondtuk, hogy nem dolgozik, anyukámon él, látják őt az utcán magában beszélni, ápolatlan, igénytelen, egész nap alszik, szinte minden érzelem kihalt belőle, esténként órákat mászkál az utcán, akár esőben és hóban, csurom vizesen jön haza.
Doktornő beszélgetett Győzővel, de Győző úgy gondolta semmi baja. Doktornő egy tesztet csinált volna, de Győző nem ment ebbe bele. Fel lettünk világosítva, hogy a magyar törvények szerint semmire nem lehet egy nagykorú embert kötelezni ha ő nem akarja. Amíg nem csinál olyat ami miatt rá kell hívni a mentőt, addig tehetetlenek vagyunk és nem kötelezhetjük semmire. Ebben maradtunk.
Pár hét múlva sikerült Győzőt rávenni a tesztre, elmentünk. Az eredménye nem utalt életveszélyes pszichiátriai betegségre, de voltak benne negatív dolgok. A doktornő felajánlott egy korházi vizsgálatot, de Győző elutasította. Doktornő leírta mit tapasztal Győzőn, érzelem szegény mimika, sztereotípiák ismételgetése, elkent beszéd, érzések hiánya, stb...
Mi nem akartuk ennyibe hagyni, családsegítőbe mentünk, próbáltunk beszélni Győzővel.
Tavasszal megfenyegettük, hogy vagy elmegy kivizsgálásra vagy anyukám kirúgja és haza sem jöhet. Nagy nehezen vállalta a vizsgálatot. Bent volt 2 hétig és a szimplex skizofréniát állapították meg. Kapott Amitrexet, amit 200- tól 800 -as dózisig emeltek és azt kell szednie azóta is. A gyógyszer szedése mellett kezdtek eltűnni azok a dolgok, amik ijesztőek voltak benne. Nyáron talált munkát, de mikor anyukám nem volt pár hétig otthon, akkor nem szedte a gyógyszert és teljesen visszaesett. Nem ment dolgozni, csak aludt és nem vette fel velünk a kapcsolatot telefonon ha hívtuk.
Ekkor döbbentünk rá, hogy ő valóban beteg és a családja mellett a helye, haza kell véglegesen hoznunk. Neki állandó felügyelet kell, kontroll, figyelni kell beveszi-e a gyógyszert.
Utólag bánom, hogy ennyi idő el lett vesztegetve!
Te említetted az önvádat. Hát ez is megvolt. Sírtam hónapokat és ettük magunkat hol rontottuk el. Az orvosa azt mondta egy percig se vádoljuk magunkat, hisz senki nem tehet erről a betegségről. A korházban a drog tesztjei negatívak voltak, bár régebben szívott füvet, de már tavaly az ambuláns vizsgálaton is negatív volt a teszt. Nem tudjuk a drog hozta-e ki a betegséget, vagy kijött volna mindenképp. Örök kétségek...
Most már itthon van 2 hónapja és kezdjük a közös életet újra. Jó gyerek, mindent megcsinál amit kérünk, a gyógyszert szedi. Ellenőrizni persze kell, figyelmeztetni, mert elfelejti sokszor beszedni.
Szeretne dolgozni, de sajnos semmi munkát nem találunk neki. Mondtam szakmát kellene tanulni, mert 3 befejezett középiskolával, érettségi nélkül esélytelen elhelyezkedni . Tanulni nem akar, de nem is érzem, hogy a feje alkalmas még a tanulásra ennyi alvással és semmittevéssel eltöltött év után. Sokat beszélgetünk vele , hogy ez nem megy, hogy egész nap alszik és tévét néz. Kell valami cél, elfoglaltság. Feledékeny, sok mindent amit mondok neki már másnap elfelejti.
A blogodban is olvastam mennyire fontos lenne az hogy elfoglaltságot adjunk az ilyen betegeknek. Győző már kezd rájönni, hogy nincs más út csak a tanulás. A képességeit tesztelem és úgy érzem okos mint régen. Sakkoztunk vele ahogy te tetted ( ezért jó olvasni a blogot ) és elvert engem is meg az öccsét is többször is.
A másik dolog, hogy írtad Attila napi két liter sört ivott és nagyon nehéz volt leszoktatni róla. Győző azt hiszem nikotinista, mert amikor anyukámnál volt, sokszor látták, hogy órákon keresztül a csikkeket szedegeti a földről. Szörnyű volt.
Most abban állapodtam meg vele, hogy heti 1 doboz cigit veszek neki. Volt hogy 2 - kor odaadtam és 6 - kor már elfogyott . Miután olvastam a te " leszoktatásodat ", hogy kevesebb sört vettél és írtad, hogy talán ez jobb a megvonásnál, én is kipróbáltam. Azt mondtam neki, hogy mostantól heti egy doboz cigit veszek, de napi 3 szálat kap. És ha be mer nyúlni a táskámba ezen felül cigiért, vagy könyörög érte, akkor odaadom az egész dobozzal, de többet nem veszek neki . És képzeld úgy néz ki korrekten tartja eddig .
2 hónapja itthon van, de munkát nem találunk, mindenhonnan csak elutasítást kapunk. Persze érettségi, szakma nélkül nem is lehet sokra számítani. Bejelentkeztem vele a munkaügyi központba, hátha ott valami szakképesítésre beiskolázzák majd. Találtam egy iskolát is, ahová még csatlakozhatna nappali szintű képzésre.
Nem tudjuk 21 évesen képes lesz-e újra a tanulásra.
A mostani állapotot szörnyű látni, nincsenek barátok, itthon van, eszik, alszik, tévét néz. Úgy érzem ha iskolába járna, akkor fiatalok között lenne, lenne célja, lenne elfoglaltsága.
Annyira nehéz dolog, hogy nem lehet tudni mi van a fejében, mit gondol dolgokról. Mondja és csinálja mint egy hűséges kis kutya azokat amiket kérünk tőle, vagy amit hallani szeretnénk. De nem tudom a valódi énje mit akar. Persze az is lehet, hogy egyszerűen csak az irányításra van szüksége, hogy megmondják az utat amin tovább menjen. Nem tudom.
Jelenleg ott tartunk, hogy azt mondta vállalja a 2 év nappali iskolát és csinálni fogja. Holnap megyünk bejelentkezni, de nem tudom ezzel jót teszek-e vele, képes lesz-e a tanulásra. Persze nem veszítünk semmit, legfeljebb abba hagyja. De talán sikerült ráébreszteni, hogy szakma nélkül csak segédmunkákat kaphat, de a környéken még azt sem. Nem lehet céltalanul élni, valamit csinálni kell. Hinnem kell benne, hogy valóban ráébredt erre és nem csak azért vállalja az iskolát, mert mi erőltetjük. Bár csak bele látnék a fejébe.
Olyan nehéz a döntés, nem tudom mivel teszek neki jót. Nem tudom ő mit akar és nem tudom mi lenne neki a legjobb.
Ne haragudj, hogy ennyit írtam, de az alap helyzetet ismerve fogsz tudni nekem tanácsot adni vagy segítséget nyújtani ha szükségem lesz rá.
És még egyszer köszönöm, hogy felvehetem veled a kapcsolatot."
Tündi
Senki ne törjön pálcát fölötte, hibákat mindannyian követünk el. Szereti a gyerekét, küzd érte, a jövő érdekli és csak ez számít! Kapcsolatban vagyok az édesanyával, és sok kérdésére tudtam válaszolni. Drukkoljunk neki is, mert szerintem jó úton haladnak.
