A riportban elhangzott, Attila álma a 2020-as nyári olimpiára való kijutás.
Beszélgettem erről egy szakmabelivel azóta. Szerinte Attilának ez a riportban utolsónak elhangzó mondata jelezte: a betegség még jelen van. Vitába keveredtünk, mert szerintem meg pont az ellenkezője igaz. Minden embernek szüksége van álmokra. A cél épít, kitartást és értelmet ad a hétköznapoknak, harcossá teszi a jellemet. A gyerek a mesékből, a felnőtt az életből merít magának fantáziálni valót. A gyerek azt képzeli, ha felnő ő hercegnő lesz vagy királylány, zseniális hős, de legalább egy szakadt atlétában világot megmentő Brúsz Vilisz. A felnőtt természetes módon önmagát teszi főszereplővé az álmában. Nekem is vannak álmaim, ahogy nektek és minden felnőtt embernek vannak. Az egyetlen ami megkülönbözteti ezeket az álmokat az a megvalósítás lehetősége. Mert van ami abszolút lehetetlen, és ami szinte az. Utóbbiban ott lapít a lehetőség minimális százaléka. Nem lettem agyfürkész az utóbbi napokban, de józan paraszti ésszel ezt gondolom.
Kifejtem bővebben: a szakember indokai a következők voltak:
1. Attila 2020-ban 37 éves lesz.
2. Nem játszik nagy egyesületben, vagyis nem az élvonalbeli játékosokkal készülhet.
3. Gyógyszeres kezelés alatt áll, így hiába gyors és pontos a csuklója, a többi végtag mozgása merevebb a többi versenyzőénél.
Meghallgattam, elfogadtam ezeket, de...De.De.De. Amik ellene szólnak, azok éppen mellette is szólhatnak.
1. Klampár Tibor visszatérése 38 éves korában bebizonyította, van esély ebben a korban is jó eredményeket elérni.
2. Attila minden nap edz. A szombat vasárnap sem kivétel. Vagyis nem a fotelban ülve, csipszet rágcsálva szövögeti az álmait.
3. A kicsit merev mozgás akár előnyére is vállhat. Meglepheti a ritmikus mozgáshoz szokott ellenfelet, kiszámíthatatlanná téve a játékot.
Mielőtt bárki lehurrog, hogy a szememben a fiam egy Klampár szintű játékos leszögezem, nem az. Még nem. De talán nem is lesz soha. Attila is tudja, szinte lehetetlen a célt elérni amit kitűzött maga elé. Viszont van benne erő és hit, kitartás és szorgalom. Szinte biztos, hogy nem fog sikerülni, és álom marad. De ha most ez az ábránd hajtja őt előre, akkor vágyakozzon! Minden versenyzőre, élsportolóra jellemző a fanatizmus, amit ne keverjünk össze a mániával, a két dolognak semmi köze egymáshoz. De nézzük meg a sztár sportolókat, a klasszisokat, mennyi mindenről mondanak le életükben egy kimagasló eredmény eléréséhez? Fanatizmus, a tökéletesség igénye nélkül nem volnának képesek ezeket teljesíteni.
Én büszke vagyok a fiamra, mert nem mindennapi célt tűzött ki maga elé. Büszke vagyok, rá mert látom, mindent elkövet a megvalósítása érdekében. Ezért nem engedem senkinek, hogy az álmát elvegye!
