Errol szol, hogy van IQ es van EQ :)
A blogod meg orvostanhallgatoknak is segitsegere lenne... emberkozelbe hozni a tankonyvi "valosagot".

Csak gratulalni tudok a megoldasaidhoz es a bloghoz, turelmet, kitartast kivanni.

Ez nem csak skizofréneknél fordul elő.

Így van, a düh az alapvető emberi indulat egészséges embereknél is, mégis nehézségbe ütközünk, amikor szembe kerülünk vele.
Az indulatok kifejezése gondot okozhat sok embernél. Mások dühös megnyilvánulásával szemben pedig, sokszor tehetetlenek vagyunk.
Az erőszakmentes kommunikáció lényege, hogy vegyük észre, értsük meg a dühös indulatok valódi okát, és forduljunk az illető felé együttérzéssel. Ezt persze könnyebb leírni, mint cselekedni. Nekem sem sikerűl néha, de valahogy Attilámnál mindig be tudom tartani.

ha engem félóránként felhívnának, valószínűleg nekem is dührohamaim lennének

@roboman67: Mert egészséges vagy:)))))) amúgy meg csak megfelelő indok kell, hogy ne legyen átlátszó a történet:))))

@fényeske: nem minden skizo ideges természetű, rólam például annyit jegyzett meg Bánki M. Csaba a nagykállói pszichiátrián, hogy "halk szavú, csendes". igen, én is "olyan" vagyok, pontosan most lesz 4 éve, 5-ször voltam "bent", és én általában akkor is csendben vagyok, ha közben más világokban járok. ezzel csak azt akartam mondani, hogy különböző temperamentumuk van az ilyeneknek is mint mi. Én 4 év után lettem jobban, mostanában szoktam már el szoktam beszélgetni az emberekkel IRL, élőben is. 4 évig tartott feldolgozni, hát Istenem. Jó gyógyszer kell, amiben megbízik az ember, ha nagyon elszállna az agya (én már tudom magamról, hogy mikor), és kevés mellékhatása van. Ennyi a titok. Lehet, hogy mindenkinek más az a szer, én nem tudom. Nekem most az abilify van, és szinte teljesen normális vagyok :) Az sem igaz, hogy a skizofrén sub elvesz az ember személyiségéből. Nekem megvolt a 3, és jobban vagyok, mint valaha. Na jó, ez túlzás "valaha" voltam már jobban, úgy értem jobban vagyok, mint a betegségem óta bármikor. Szép napot! :)

@roboman67: Örülök neked, és annak is amit írtál. persze hogy nem mindegyik "ideges" természetű, írtam is sokszor csak a magam nevében beszélhetek, ahány ember annyi féle, én azokhoz szóltam akiknél jelen van az agresszió is, sajnos vannak bőven ilyenek is. Hogy mennyire rombol a betegség az is változó, mint minden ebben a betegségben. Kívánom, hogy nagyon szép és tartalmas életed legyen, minden esélyed meg van rá. Neked is Szép napot!

@roboman67:
Ha lehet szeretnék többet megtudni a betegségedről. Az én fiam sajnos azok közé tartozik aki agressziv és követelőző.Ezeket a tüneteket a gyógyszer,- a risperdál depo injekció-még felerősitette. Sokaknak beválik már hosszu évek óta az injekció, nálunk pedig idegességet, nyugtalanságot dühkitörést okozott. Csakhogy az orvosok ezt nem akarják belátni. A beteg , a fiam aki eddig eljött az orvoshoz,most elzárkózik. Nálad ez hogyan zajlott? Volt olyan gyógyszer ami nemhogy hasznáét, de ártott? Ezt amit irtál még nem ismerem. Mióta szeded?
Nagyon jó hallani, hogy vannak akiknek sikerül gyógyulni.

@amri51: A Risperdal depo egy nagy sz.., inkább nőknek való gyógyszer, már csak azért is, mert impotenciát okoz. A tablettás változata, a Ripedon sem sokkal jobb. Szedtem már haloperidolt, ami főleg ilyen csöveseknek, meg cigányoknak való (ezt egy pszichiáternőtől hallottam, aki maga is skizofrén, risperdalt szed), szedtem seroquelt-ketileptet, ez amellett, hogy tompit, elvonási tüneteket okoz a leállítása. Az abilify, amit most szedek decembertől, nem szedál, ez a legmodernebb "szer" (vagyis gyógyszer) a "piacon", kb 2-3 hónap alatt "beáll", de addig van egy kis csökkent alvásigény, amitől nem kell úgy megijedni. Én akit ismerek, és jó állapotban van, mindenki abilifyt szed. Magánpszichiáterrel szerintem megbeszélhető a dolog, és sokaktól hallottam, hogy nem kell befeküdni sem az átállításhoz. A depo injekció szerintem nagyon rossz, nem csak a hatása miatt, hanem az állandó szúrkálás meg az állandó kontrol miatt is. De a legtöbbet az idő segít, meg hogy az időben lefoglalja magát az ember. Egy idő múlva (évek) a beteg elfogadja, hogy ő ilyen, az orvos meg nem jó, ha nem látja be, hogy a risperdál valakinek nem jó, el kell menni másikhoz. De megértem, hogy a fiad nem akar pszichiátert látni, én is minél kevesebbet.

Ja, az én betegségem hanghallásokból meg téveszmékből áll, és subokban jön rám, de azt hiszem, ez általános. Én nem betegségként élem meg, hanem állapotként. Az köztudott, hogy az ilyen betegek agyában általában semmiféle eltérés nem mutatható ki a normálistól. Nekem minden gyógyszer árt, az abilify is, de kevés a mellékhatása, ezért hajlandó vagyok beszedni. A hallucinációk meg egy idő után nem lesznek olyan ijesztőek, az ember képes szétválogatni, hogy mikor sérült egy kicsit a gondolkodása, és mikor nem. Ha feszült, én meg ajánlom a nyugtatót, bár sok orvos nem hajlandó írni, de ha kell, akkor kell. Komolyan mondom, hogy többet használ sokszor, mint az antipszichotikum. Csak ezt sem hajlandó sok orvos "belátni", ahogy mondtad. A legtöbbet szerintem a "negatív tünetek" ártanak, amiknek jó része gyógyszermellékhatás, meg depresszió, amit az orvosok szintén nem hajlandóak belátni, mint oly sok mindent. Szerintem nekem is a Risperdal volt a legaljasabb szer, mert észrevétlenül tett tönkre, egyébként úgy hallottam, hogy a Risperdalt nem szokták évekig adni, általában viszonylag hamar lecserélik valami másra. Egyedül a zyprexáról nem tudok sokat (a barátnőm szedi, de ő is húzza a száját miatta), meg az invegáról. A Leponex meg szóba se jöjjön, mert az a legnagyobb tortúra, ahogy láttam. Hát nagyjából ennyi. Nekem most már úgy is jó, ha "beteg" vagyok (halluzok), meg úgy is, ha nem. Majd lehet, még írok. Nekem is 4 év kínszenvedés volt, mig jobban lettem. Egy társ sokat segít. Barátok, ilyesmi. Rendszeres elfolaltság.

@roboman67:
Én nem mernék senkinek semmilyen gyógyszert ajánlani, ez a része is személy függő, ami neked használ másnak rombolhat vagy fordítva. Az a pszichiáter aki az orvosságot etnikai kérdésben látja az adja vissza a diplomáját.
@amri51: Sajnos nem itt fogod a válaszaidat megtalálni, szakember segítségét kérjed ha az egyik nem hajlandó változtatni a te meglátásaidat nem hajlandó figyelembe venni keres másikat, de ne az itt olvasottak alapján próbáld megtalálni a megfelelő gyógyszert.

na, egen, ez csak egy vélemény, de én sokszor többet adok a betegek szavára, mint a szakemberekére. a pszihiáterek nagyon mellé tudnak nyúlni, de a betegek nem annyira, mivel a saját bőrüket viszik vásárra nap mint nap ezzel a gyógyerezéssel. egy pszichiáter még sosem volt skizofrén (tisztelet a kivételnek). aztán olyan is ritkán szokott lenni, hogy valakit ráraknak egy gyógyszerre, és az hip-hop képes a normális életvitelre. igaz, hogy a hallucinációk megszűnnek, de kezdődnek a negatív tünetek. a gyógyszerezés (beállítása) meg sokszor évekig tartó folyamat eredménye, végigpróbálgatják a betegen az összeset, van vagy 22 féle. aztán van olyan, hogy jó szakember, meg bizalom a beteg és az orvos között, de én ezt csak hírből ismerem, sajnos. általában pénz beszél, és akkor van kompromisszum, ha meg nem, akkor leszarnak, és rádtukmálnak valami szemét gyógyszert, aztán vagy szeded, vagy nem. azt meg kevesen tudják, hogy nem kötelező sem a gyógyszer, sem a kontroll. semmi sem kötelező.

én azt a pszichiáternőt tisztelem (ámde nem szeretem), hogy a betegsége ellenére is praktizáló orvos, és az etnikai alapon nem(csak) ő látja a helyzetet, ez a pszichiátriai protokol, ami nincs leírva, de létező valami. nekem volt ukrán cigány kezelőorvosom is, azt bírtam a legjobban, de velem már személyesen a főigazgató foglalkozik, olyan hülye vagyok. végül is, vele tudtam a legtöbb mindenről elbeszélgetni, ez is fontos, mert van olyan pszichiáter, akinek meg én nem fogadom el sem a diplomáját, sem a búráját, és nem vagyok hajlandó neki "bekapni", akármit is ír.

ez a legyintés fordítva is igaz, még magánpszichiáterek sem foglalkoznak szívesen skizofrénekkel, kemény diónak tartják őket, vagyis nehéz esetnek. én még szívesen elmennék egy pszichológushoz, ott még nem voltam. a nyugtatót meg komolyan gondoltam, ha valaki szorong, meg feszült (az állapota miatt), még a háziorvos is felírja. az is igaz, hogy nem velem kell jóban lenni, én nem tudok senkinek írni (gyógyszert), meg van ilyen pszichoterápiás beszélgetés is, hát attól se lehet csodákat várni.

szóval sajnos ez van, hogy mindent ki kell próbálni, ami segíthet (alternatív gyógymódokat is) aztán egyszer csak hátha javul valami. hinni, reménykedni, és tenni, tevékenykedni, ilyenek, ez nem csak a betegekre vonatkozik. van olyan, aki 8 év után lett jobban, sosem szabad feladni. azt kell mondanom, hogy mindenképpen kell szakember, bármennyire rossz is ezt kimondani, de én inkább úgy képzelem a jövőben, mint ahogy van az embernek ügyvédje, meg könyvelője, van egy pszichiátere is, istenem. de ezt a gyógyszeres ember, meg gyógyító sámánszerepet elvitatnám tőlük.

A gyógyszerek hatásait leírni egyénekre szabottan, tapasztalatot cserélni hasznos. De szemre ész nélkül gyógyszerezést választani meglehetősen kétélű dolog. A skizofrénia nem egy megfázás, amire Maripent szedünk mert az mindenkinek használ.

@amri51: ha nálatok a depo nem vált be, nyugodtan ki lehet verni a balhét az orvosnál. El kell mondani a tapasztalataidat, a szerinted okozott jelenségeket. Lehet kérni más terápiát. Vagy el kell az orvost küldeni melegebb éghajlatra, és keresni olyat, aki hajlandó érdemben figyelembe venni a hozzátartozó véleményét, számításba venni a gyógyszer okozta tényleges tüneteket.

valami ilyesmit akartam írni én is, de úgy látszik túlírtam magamat. "kell", én ilyen szavakat nem mondhatok, én csak egy beteg vagyok a sok közül. és igen, ez nem egy megfázás, ráadásul ha jól tudom a tünetegyüttesnek is huszonvalahány fajtáját különböztetik meg az okosak. én skizofrén nem egyenlő a másik skizofrénnel, mindegyik egy bonyolult világ. többszörös személyiség, képzelt barátnők, hanghallások, téveszmék, mind megy bele a kalapba. mert a többszörös személyiséget is skizofréniának kezelik, hiába nem egyenlő azzal. (vajon) igazam van?

@roboman67:

Félig. A disszociatív személyiségzavar valóban nem egyenlő a skizofréniával. De a skizofrének gyakori tünete a képzelt többszörös személyiség is. A vékony határvonal valahol ott van, hogy a hasadt személyiségeket minden esetben máshogy hívják, míg a skizofrének egy személyhez kötnek többféle viselkedésformát. A kezelésük is hasonló, de orvos legyen a talpán, aki elsőre eltalálja a helyes diagnózist és terápiát.

"én skizofrén nem egyenlő a másik skizofrénnel"

Ez pont így van. Ez a betegség az, ahol a legkevésbé lehet általánosítani. Ami neked használ, az másnak árt(hat), pont az végtelen számú variációs lehetőségek miatt. Mindenkinek más az eredeti személyisége ahonnan a betegség elindult. Egészségesen sem egyformán reagálunk a külső ingerekre, ezért a betegség lefolyása és a gyógyulás is egyénfüggő.
Jó és támogatandó ötlet leírni, kinek mi használt, milyen terápia, gyógyszer az amitől jobban lett. Minden történet kapaszkodó és ötlettár lehet. De gyógyszerekkel kísérletezni orvosi felügyelet nélkül egyszerű felelőtlenség.

Ahogy az orvosok részéről is az, ha nem veszik figyelembe a hozzátartozó (esetleg a beteg) visszajelzését az alkalmazott terápiáról.

@roboman67: Sok mindenben igazad van, és rendkívülien értelmes emberke vagy.
Én egészséges ember vagyok, de elárulok neked valamit, én sem találkoztam olyan psziciáterrel akinek minden szavát elhittem volna.
Több olyannal találkoztam, aki ebben vagy abban nem tévedett de a többiben igen vagy fordítva.
Meghallgattam őket, és mindegyikből kiszedtem azt, amit használni tudtam a többi meg elment a fülem mellett. Az orvosokkal az a legfőbb baj, hogy sémákban gondolkodnak, már pedig ez a betegség ezt nem engedi. Tünet együttesek hasonlóak, így hasonlóan kezeljük a betegeket, meghallgatni a hozzátartozót vagy ne adj isten magát a beteget az komoly fejtörést jelenthet a továbbiakban nekik, így egyszerűbb nem venni róla tudomást.
Nem szabad feladni, keresni kell olyat, aki hajlandó velünk dolgozni, mert ezt a betegséget, csak együtt lehet legyőzni.
Ebből cigánykérdést csinálni szerintem baromi ostobaság, ember mindenki, aggyal és annak jól vagy rosszul működő variánsaival, mindegy hogy cigány, zsidó, vagy bármi a betegség nem válogat ilyen szempontból.
Az más kérdés hogy a lefolyását, vagy a gyógyulási arányokat, már befolyásolhatja hogy ki honnan jött és milyen intelligenciával indult.

„hinni, reménykedni, és tenni, tevékenykedni,”

evvel mindent elmondtál, igen ezek lényeges elemek a leglényegesebbek.

@fényeske:
Sajnos hiába kérem a szakemberek segitségét. Nem segitenek. A fiam nem hajlandó eljönni velem az orvoshoz, mert a risperdál depo injekcióval nagyon rossz tapasztalata volt. Akkor évekig eljött 2 hetente, de hiába szóltam az orvosnak, hogy nem javul az állapota, csak eröltette. Mert ő szerintük akkor legalább bennük van a gyógyszer. Szóval nagyon sablonosan gondolkoznak és nem veszik figyelembe a hozzátartozó véleményét. AZ a válasz, hogy ha nem használ, mást nem tudunk tenni.Nem tudunk minden beteget meggyógyitani.Nagyon nehéz tapasztalt, jó orvost kifogni.Ha találsz egyet, akkor az elmegy /meghal/ . Ilyen is volt már. Nem tudom ismertétek e az Arató Mihály professzort. No ő olyan volt, akit mindig fel lehetett hivni. Volt neki Fülén Siófoktól 10 km-re egy rechabilitációs háza. Oda szivesen ment a fiam. Sajnos már nincs. Ez ami most folyik vidéken pszichiátria gyanánt ez semmi. Te is mondtad, hogy nektek felajánlották a segitséget otthon egy héten egyszer. Hát nálunk még ez sincs. Egy 20000 fős városnak heti kétszer öt órában rendel egy pszichiáter.
A magánorvoshoz sem jön már velem. Azok is állandóan változnak, mire a beteg egyet megszokna, már másik van. Igen barátok kellenének és elfoglaltság.Csakhát ugye ehhez kellene egy optimális gyógyszer beállitás, ahogy a Te fiadnál sikerült.Igen minden egyes beteg nagyon más, cask ahhoz, hogy az ember kicsit jobban megértse őket tanul minden egyes beteg sorsából. Ha valaki már ideág eljutott, hogy igy tudjon a betegségéről irni,ahogy roboman67 és ilyen tisztán látja a saját helyzetét az már gyógyulás. Ha egyszer mi is eljutunk idáig az már nagyon jó lesz. Egyszer már mi is voltunk ilyen jó állapotban, de ahhoz nagyon sok mindennek klappolni kell.

@Fabius:
Sajnos most már hiába kap más gyógyszert nem akarja bevenni. Ezért kellene kórházi kezelés, ahol rendesen beálliják az adagot.Már többször jeleztem hogy nem jó a risperdál, akkor bement a kórházba és tovább adták a risperdált és mellé még rengeteg nyugtatót.És akkor beszélni sem tudott. Mert azzal nyomták el azt a tünetet amit a risprdál okozott. De ezt, hogy ezeket a tüneteket ez a depo okozta, még a mai napig sem ismerik el. Igy amikor hazajött inni kezdett rá és még borzasztóbb lett. Mig azt mondtam, hogy nem megyünk tovább injekcióra. Most itt tartunk.próbálj ellenkezni velük. Magamra hagytak. Illetve egy doktornő, aki helyettesitett ő nem, de ő csak helyettesitett. Azt mondta többet nem tehet, forduljak a kezelőorvosához. Ő pedig időpontot adott és azt mondta, hogy hozzam el a fiam akkorra.Ő még nem is találkozott a fiammal, mivel mindig más orvos van.

@amri51: Tudom, hogy nagyon nehéz a dolgod:(((( átnézted a linkeket? Nem találtál ott semmit?
Írod volt már magánorvos is, mi lenne ha olyat keresnél aki kimegy házhoz?
Nem tudom hol élsz ha nem titok írd meg nekem, és keresünk valamit a közeledbe, de mindenképp vedd fel a kapcsolatot ( akár netten keresztül is) a megadott linkekkel.

@roboman67:
Köszönöm, hogy őszintén leirtad a dolgokat. Én is szoktam olvasni a bura blogot, ahol a betegek irják le a véleményüket a gyógyszerekről. Az én fiam ott tart, hogy ő ilyet el se olvasna, mert ő teljesen elutasitja, hogy ő neki valami baja van, Mindig azt mondja, hogy én jól vagyok, te vagy a beteg, menj te pszichiáterhez és te szedd a gyóygszert. Egyáltalán nincsen tisztában, hogy ahogy ő gondolkodik az eltér a normálistól. Nem vesz figyelembe alapvető dolgokat, hogy pl. a fütés pénzbe kerül,nem lehet felcsavarni 28 fokra. Vagy a villanyt, tv-t le kell kapcsolni ha nem használja az ember. Az autót is csak ugy gondolja, hogy hajtani kell, de karbantartani, stb. nem. A tisztálkodással is alapvető gondok vannak. A dohányzással szintén. Ha szól az ember valamiért akkor azt mindja miért bántom. Pedig csak normálisan szertnénk élni. De neki más a normális. Csak azt nem lehet elviselni.

@amri51: Körülnéztem felétek, mik a lehetőségek.
Hívd fel a 82/501-318 számot, keresd Dr. Boldizsár Ferencet. Tudnod kell, ez Kaposvár, de legközelebb normális gondozó csak náluk van. Egy telefont és egy beszélgetést szerintem megér. Mondd el neki nyugodtan mik a tapasztalatok a depóval, meg azt is, valami más terápia kellene.

A higiéniás bajokra, alkoholra találsz itt leírást, ha visszalapozol egy kicsit.

@amri51: Nyugi, velem is vannak még gondok, de ilyen problémák nem csak a pszichotikusokkal, vagy skizofrénekkel vannak, teljesen normális embereknek is lehetnek ilyen gondjaik. Viszont a fordítottja is lehetséges: ismerek rend- és tisztaságmániás skizofrént is. Ezt a hozzászólást akár rólam is írhattad volna, én is utálom a rendet, meg a takarítást (otthon, a munkahelyen nem), viszont takarékoskodni, meg pénzt beosztani nagyjából tudok, a dohányzást csökkentettem, de én is éltem meg hasonló időszakot, sőt rosszabbat is. A higiéniával meg jelenleg jobban állok, mint egészséges koromban. A bura fórumon pedig pozitív hozzáállást tapasztalok mostanában a betegek részéről, tényleg érdemes olvasni. Risperdál depora inni, hát nem tudom... kicsit meredek. Én úgy csináltam, hogy teljesen leálltam a gyógyszerről, és tudtam, hogy előbb-utóbb valamilyen oknál fogva úgyis bekerülök a kórházba, és adnak valami normálisabbat. Így lett. Bár én egyre több olyat hallok, hogy nem kötelező a kórházi befekvés, ambulánsan is meg lehet oldani a gyógyszerátállítást. Hát ha másban nem is fejlődött a pszichiátria, ez már valami haladás-féle.

@roboman67: Csak gratulálni tudok a fejlődéshez. Meg a belátáshoz. De hogy jut el egy beteg odáig, hogy tudatosan keresse a gyógyszert, ami javít az állapotán? "A kórházban ki tudja mit nyomtak belém, és azóta is tart a hatása--- azóta nem tudok normálisan élni, gondolkodni"
így érzi ő és erről nem lehet lebeszélni.
(az igazság az, hogy 2004-ben volt kórházban 2 hétig)és most 2010 van. Gyógyszereket azóta sem szed, viszont tényleg úgy él mint egy zombi. Eszik, alszik, dohányzik a sötét szobában. És nincs senkije, kivéve én,és a nagyszülei, de egy idő óta már "lecserélhető, gumiarcú ügynökök, hasonmások" vagyunk. Mitől lett jobban az, aki 8 év után?

@keknyuul: valóban igaz, hogy a kórházban mindenféle szemetet beadnak az embernek néha, de nem hiszem, hogy 6 évig tart a hatása. "lecserélhető, gumiarcú ügynökök, hasonmások", milyen ügynökök? pesze, lehet, hogy klónoztak már mindenkit, csak nem vettük észre, adott a technológia ma már mindenre. világméretű hipnózis műholdon keresztül, a tévében kódolt üzenetek (ez utóbbi tényleg van, bár gondolom a reklámszakemberek ezt jobban tudják), az ember attól van jobban, hogy erőszakot tesz magán, és eljár társaságba, előbb betegek közé, aztán mindenhová, kifog egy modernebb gyógyszert, és minimális mértékben, de szedni kezdi. eleinte nagyon nehéz, de ha eljár valahova, megismeri ott az embereket (mert úgyis megismeri, ha akarja, ha nem, nem működik a teljes elhülyülés, szerencsére, akármennyire is dementia praecoxnak próbálják egyesek beállítani ezt a betegséget). A kórház, a stigma tényleg odavágja az embert rendesen, esélytelennek látja a jövőjét. Én is úgy vettem észre, hogy a negatív tünetek, ha vannak, gyógyszer nélkül is megvannak, azért olyan, mint egy "zombi". én is olyan voltam, ha szedtem a gyógyszert, ha nem, valahogy olyan testképzavaros meg fáradt. szerintem jó állapotú betegek közé kell menni először, és aztán meg ki a jó levegőre, a szabad világba. Nem tudom, mitől lett jobban az, aki 8 év után. Egy pszichiáter nekem azt mondta, hogy ez a betegség magától eltűnik egy idő után, általában olyan 50 éves korára az embernek. De ez mondjuk így egy kicsit durva. Nekem például jót tett, hogy spirituális dolgokkal kezdtem foglalkozni, mágia, ilyesmi, természetfeletti dolgok. Sok jó könyv van. És ezek a dolgok általában működnek. A mágia. Nem fekete és fehér, hanem csak van a szavakban. Kimondva, vagy leírva őket, mindegy. Bár az ilyen hurráoptimista könyvektől én is hányok, amiket apám rakosgat kinyitva az asztalomra. Próbálkozni kell mindennel, nincs varázsszer, gondolom az abilify sem az, csak véletlenül találtak rá az orvosok, hogy nekem az való, hozzám az illik. Persze én sem mindig szedem be a terápiás adagot, sajnálom. De egy minimálisat igen, és így nincs az, hogy jaj, mikor jön rám a roham. Engem nagyon érdekelnek a hallucinációk, téveszmék, mindig is érdekeltek, és ha át kell élnem őket, hát átélem. Lehet, hogy ez van nekem megírva. Viszont tudok józan fejjel is gondolkodni. Az egyik munkatársam azt mondta, annál jobban vagyunk, minél többfelé tudunk figyelni. És nekünk néha nagyon sokfelé kell :)

hallottam egy prédikációt, ami nagy hatással volt rám. már nem tudom, milyen pap beszélt a pax tévén, és elmondott egy történetet, azt hiszem valami nyulak közé keveredett sasról, és persze béna volt közöttük, és elkeseredésében eljutott arra a pontra, hogy megöli magát, és leugrott a szikláról, és elkezdett repülni. ennek csak annyi értelme van, hogy ha úgyis minden mindegy, miért ne higgyük el, hogy van Isten, és próbáljunk belefogni mindenféle dologba, rábizva magunkat. Én onnan kezdtem érteni, hogy van valami isten, vagy kozmikus szervező elv az emberek között, hogy 2 évig csak az utcán csavarogtam, és megfigyeltem az embereket, hogy mind tele van tervekkel, és tevékeny, én meg nem, én nem tartozok sehová, sem az Istenhez, sem az emberekhez, csak megfigyeltem őket, és ez segített, hogy nekem miért ne menne, miért ne dolgoznék, szeretnék, stb. Én sem tudok mindenkivel szót érteni, és néha egész bénának hatok, tudom, de a legnagyobb igazság, hogy sokmindent újra kell nekünk tanulni betegeknek, a sok depressziós meg pszichotikus epizód miatt. Újra kell tanulni a gesztusokat, a humort, meg az egész beszélgetést és kommunikációt (majdnem) elölről kezdeni a világgal. És ez nehéz. Uff.

@roboman67:Köszönöm. Én tudom, hogy nem hat a gyógyszer 6 éven át, persze, ezt a beteg képzeli. De azt is, hogy ő nem beteg, hanem áldozat, és álmában gázzal lefújják,(a nácik) ellopták a személyazonosságát, és nincs ruhája, amit felvegyen. És a családját eltüntették,kicserélték.És bárhova megy, minden meg van hamisítva.
Betegek közé nem megy, - mert sehova nem megy egy ideje.
Azelőtt mentünk, kirándulni,kenuzni,jó is volt. Beszélgetni azt tud, csak időnként elakad a lemez,és akkor jön az, hogy őt eltüntették, mwgbélyegezték, házi őrizetben tartják...stb. Nem fogja fel, hogy neki kellene valamit kezdeményezni. Ő csak szenved -és nem csak ő.

hát nem beteg, csak egy álomvilágban él, kíváncsi vagyok, milyen gyakran "akad el nála a lemez". én úgy tudom, ritka, hogy valaki ilyen hosszú ideig kezeletlen maradjon. biztos nagyon toleráns vagy, az én szüleim már rég bevitettek volna mentővel.

@roboman67: Nem toleráns, csak tehetetlen. Próbálkoztak,egyébként. Volt mentő, rendőr, volt bíróság, volt igazságügyi orvosszakértő. Nem értek el semmit, csak a bizalom veszett el. A mentő nem vitte be, a bíróság (öt hónappal az eset után) nem rendelte el a kényszergyógykezelést.
Bár nem tudom, mivel lehet kényszeríteni valakit, hogy gyógyuljon meg. Arra, hogy nyugodjon meg, már nem kell.

A lemez egyébként egy beszélgetés közben többször is elakad, és nem tudni mitől... aztán mitől lesz újra más. De nehéz úgy beszélgetni vele,hogy abból dialógus legyen... hogy arra is reagáljon,amit mondok neki.

Az ig.ügyi elme(?) szakértő, akivel 20 percet beszélgetett, -és utána egy hosszú levélben leírtam a tüneteit és a viselkedését, mert úgy gondoltam, ez is számít, -nem találta úgy, hogy szükséges volna beavatkozni (és a levélre sem válaszolt)

@roboman67: Talán ezért is vagy ilyen remek formában:))) Végig olvastam a blogod, kíváncsi voltam rád tanulságos volt számomra.
Attilával tegnap beszélgettünk rólad és érdekes dolgot mondott. Kérdeztem tőle neki nem hiányzik a halucináció vagy téveszme, hisz annyira másképp látta akkor a világot, mint én soha nem fogom, olyan élménybe volt része ami nekem sosem lesz és a válasza:

"akinek ez hiányzik az beteg ember, veszélyes dolog játszani az elmével"

@amri51: Felhívtad a számot amit fábius megadott? kíváncsi vagyok sikerült e valamit intézni?

nem tudom, hogy hiányzik-e, mondjuk úgy, hogy nekem a hangok nem akartak rosszat, és megszoktam a jelenlétüket, nem félek egy újabb subtól, de nem is vágyom rá mindenáron. inkább csak a kórházat utálom, a gyógyszerekkel való zsonglőrködést, ami egyébként csak annyiból áll, hogy beadnak valamit, és szemmel láthatóan nem bírja a szervezeted, beadnak valami mást. Igazából nem is az orvosok, akik a betegre figyelnek, hanem az ápolók (ahogy így észre vettem). az orvosoknak 1000 más dolguk van mindig. letudják a napi egy vizittel, aztán mennek rendelni, "írni" a gyógyszert. na meg az állandó konferenciák, meg konzíliumok. biztos nagyon megterhelő. sajnálom őket. és az is általánosan elfogadott tény a betegek között, hogy azzal a lóadag gyógyszerrel, amit a kórházi tartózkodás alatt szed az ember, a kinti világban szinte életképtelen. Lehet, hogy csak babona, de én alig ismerek olyan beteget, aki nem felezi a gyógyszerét, mármint az antipszichotikumot. És ezzel senkit nem akarok rábeszélni arra, hogy felezze, szedjen annyit, amivel jól érzi magát, de néhány pszichiáter hajthatatlan az ilyen kérdésekben, és marad a felezés.

@roboman67: Megint csak azt tudom válaszolni, sok mindenben igazad van, de a zsonglörködés oda vezet, hogy időnként kórház, vagy időnként sub. A cél pont az lenne ezek teljesen megszűnjenek. Azt persze nem tudom neked mennyi az a mennyiség ami kellene, de a felezés vagy a kihagyás nem vált be 100%-an, márpedig el lehet érni azt is, de ebbe én nem szólhatok bele, Te tudod csak egy észrevétel volt.

@fényeske:
Igen felhivtam, de már előzőleg is beszéltem dr Harangozó Judittal, aki ott a vezető. Ő mondta, hogy mindenhol kell legyen közösségi pszichiátria és velük vegyem fel a kapcsolatot. Én fel is vettem, de sajnos ezek az Intézmények még nem müködnek igazán ugy ahogy ott Ónáluk. Hozzájuk is nappali foglalkozásra el lehet menni, de a fiam most nincsen olyan állapotban. Neki jó orvosra és gyógyszerre van szüksége. Sajnos mivel ő nem megint ott tart, hogy nem beteg igy megint nehéz orvozhoz vinni. Párszor már voltunk igy, de sajnos ahogy mondtam mindig a risperdál depo injekciót adták neki. De sajnos az vezetett megint ebbe a helyzetbe. Mivel nem lehet kötelezni őket kezelésre,ezért Te is Tudod csak akkor vihető el, ha ön és közveszélyes. csak ugye mi tudjuk, hogy akkor már nagyon nehéz a kezelés.Nem tudom biztosan Te is meghallgattad Csernusnak az eszmefuttatását a skizofrén betegekről, de nagyon találó az az állapot amit mondott, hogy kettős könyvelésben vannak.Na ilyen állapotban van az én fiam most. Ha kihivom az ügyletet amikor lehetetlenül viselkedik és ivott, mire kijönnek ő ugy viselkedik, hogy nem tudja én miért hivtam ki őket és mivel látszólag nem látnak veszélyeztettséget és ő egyáltalán nem akar kórházba menni, azt mondják , hogy forduljak a kezelőorvosához. Azok pedig mostanában kéthetente változnak.Az én fiamnak az az egyik téveszméje, hogy neki nem kell semmit csinálnia, neki minden megjár, és nekem ezt elő kell teremtenem, mivel ő az apjától örökölt és az élete végéig kitart.Most ha valaki nem tudja, hogy beteg, azt gondolja, hogy családi vita van. Egyébként az édesapja 15 éve halt már meg, amikor ő 16 éves volt. Most pedig 30 éves és eddig még nem dolgozott. Valószinü, hogy akkor történt lelkileg vele valami, amit valami terápiával lehetne kezelni, nem tudom.

@fényeske:
Te tudsz olyan szichiátert aki kimegy házhoz, mert nálunk nincsen.Ez a baj. Pedig kint volt a háziorvos, a pszichiátriáról az asszisztensek és leirták a látottakat. A pszichiáter mégis ahhoz ragaszkodik, hogy hozzam be a fiam. Most febr.22-re adott időpontot. Addig irt ki gyógyszert.

@Fabius:
Köszönöm, felhivom a doktor urat. Szeretném megkérdezni, hogy mennyire ismered, mert az embert nagyon könnyen lerázzák, hogy mivel mi Dombóváriak vagyunk, forduljak a Szekszárdi kórházhoz.Mindenesetre köszönöm. Mindent megpróbálok.

@amri51: Egyáltalán nem ismerem, dunántúli ismerősök javasolták.
De hivatkozz nyugodtan arra, hogy egy skizofréniával foglalkozó blog szerkesztője őt ajánlotta, mint lehetséges segítséget. Ne hagyd magad lerázni. Kaposváron elég komoly pszichiátriai gondozó van.

Ha Szekszárdra küldenek, akkor Dr. Motika Dezsőt keresd a 74/ 501-612 számon. A helyzet ua, hivatkozz a blogra.

Ha tudsz beszélni bármelyikükkel, a tapasztalatokat várom. Érdekel, kit-mennyire érdemes ajánlani bárkinek.

@amri51: Ne hagyd magad lerázni!!
Sajnos annak idején nekem sem sikerült olyat találni aki házhoz jön, mikor rátaláltam Dr. Harangozó Juditra azért is örültem, mert ö ezt a vonalat képviseli, és gondoltam másoknak könnyebb lesz. Hívd fel újra, hogy amit ajánlott az ott nem működik, úgy ahogy kellene, de előbb próbáld meg a másik számot amit fábius megadott.

@amri51: Megértem a helyzetedet. Pont ez az, amikor tehetelenek vagyunk. Nálunk is ez történt (4 éve). Roboman írja, hogy őt a szülei már elvitették volna... De hogyan? és hova? Mi falun élünk. (A szakembernek is feltettem ezeket a kérdéseket, de azóta sem válaszolt.) Kérdés mit tud elérni a pszichiáter, aki házhoz jön, egy olyan betegnél, aki kimagaslóan értelmes, egyébként senkivel nem kommunikál, viszont évek óta építgeti magában a téveszméinek az ő számára logikus rendszerét. Szívesen hallanék erről, ha már valaki kipróbálta.

@keknyuul:
Sajnos csak akkor lehet az ő akarata ellenére kezeltetni, ha ön és közveszélyes. De nálunk is volt már, hogy a háziorvos adott beutalót, kijöttek a mentők, a rendőrök , elvitték, és másnap már itthon volt. Mire ott elrendelték volna a birósági szemlét, ő már ott sem volt. Tehát csak igy lehet, én már mindent végigjártam és most is tudom hogy be kellene állitani a gyógyszert rendesen, mert iszik a gyógyszerre. Sajnos valahogy itt Magyarországon nem müködik semmi. Csak akkor van segitség ha már vészhelyzet van. Pedig mennyivel olcsóbb is lenne az egészségügynek, ha előbb lépnének közbe. Nem tudom hogy a fiad gondnokság alatt van -e. De ez is csak akkor müködik, ha kizárógondnokság alatt áll. Akkor lehet helyette dönteni. De gondolom ez nálatok sem állna meg.
Hány éves a fiad, és mióta vannak ezek a tünetek? Igen, vidéken még sokkal nehezebb mint Budapesten.Csak igy lehet ahogy Roboman is leirta, ahogy a szülei is tették, mentővel és rendőrséggel elvitetni, ha veszélyes állapotban van. Ezt mondták nekem is.

@amri51: Kéknyul nem rokona a betegnek hanem barátja, Ö nem tehet semmit sajnos. Felhívtad a szekszárdi számot? Mit sikerült intézned?

@amri51: Most lesz 29 éves, 2004-ben volt a zárt osztályon 2 hétig, gyógyszert ott nyilván kapott, (neuroleptikumot, gondolom) de mióta onnan kikerült, semmit. Egyébként sem hajlandó szedni még algopyrint sem(igaz tegnap bevette a vitamint, meg szirupot amit hoztam neki, mert napok óta panaszkodott, hogy fáj a torka). És megtörténtek ezek a próbálkozások mind (a rendőr, mentő, bíróság, igazságügyi orvosszakértő), van szakvéleményünk, de sem a bíróság sem a szakemberek nem érezték szükségét, hogy segítsenek, sem kezelést, sem szoc. ellátást nem kap, tekintettel arra, hogy munka-, és életképtelen. Fekszik egyész nap egy sötét szobában, meztelenül. Nincs gondnokság alatt. Nem iszik, nem agresszív. A nagyszülei tartják el, de nem élnek vele. Két hete írtam egy szakembernek,- a volt kezelőorvosának - aki megígérte, hogy válaszol a kérdéseimre (ha tud), azóta is várom... Nyilván nem tud. Pedig én vegyész vagyok, és elvileg hiszek benne, hogy ami kárt egyik vegyület okoz az agyban, egy másik majd (talán) helyrehozza.
Azt írod, a fiad volt már jobb állapotban is. És vajon belátja, hogy akkor a kezelésektől volt jobban? Az már jó lenne. Nálunk fordítva van ugyanis.

@keknyuul:
Sajnos nem lát be semmit a fiam, azt sem, hogy baja lenne.
Pedig akkor volt jobban amikor rendszeresen jártunk orvoshoz és beszélgetések is voltak. Akkor leponexet szedett, ami viszont csak évek alatt hatott és ő is csak feküdt egész nap és nagyon meghizott. Ezért hagyta abba a szedését. Ugyhogy a gyógyszer beállitás is nagyon körültetintő kell hogy legyen, ami az orvosokkal nagyon nehéz, mert nem müködnek együtt sem a beteggel, sem a hozzátartozóval. Ő engem hibáztat mindenért és ugy gondolja, hogy nekem kötelességem számára mindent megadni.
Ebből nagyon sok konfliktus adódik naponta. A pénzt pillanatok alatt elszórja és iszik is. Évekig kapta a risperdált, először tablettában, majd injekcióban.A tablettától. Nem lett jobban a tablettától, ezért álltak át injekcióra. Előtte is nyugtalan, ideges volt. Sokat cigizett és sok kávét ivott. Amikor az injekciót kapta lassanként ez csak fokozódótt, dühkitörések kiséretében, de az orvosnak hiába jeleztem nem hitte el.A végén abbahagytuk az injekciót és akkor még borzasztóbb állapotba került,elvonási tünetei voltak több hónapig.
Mivel nem jár tovább orvoshoz, nem is foglalkoznak vele. De most sincsen rosszabbul, mint az injekcióval. De jól sincsen, tehát segitségre szorul.

@amri51: Jó dolog a párbeszéd, segít kiírni magunkból, de nem válaszoltál a kérdésemre, felhívtad azt a Szekszárdi számot? és mit mondtak ha igen.

@fényeske:
A szekszárdi szám a kórház főorvosa Motika főorvos ur. Őt ismerem jól. Ő az, aki annak ellenére állitotta be a risperdált, hogy mondtam neki, a fiamnak nem jó, sőt a tünetek erősödnek és agrressziv lesz. Az a baj, hogy mivel a fiam nem érzi betegnek magát, a kezelés pedig nem kötelező, hiába keresek akármilyen orvost, nem tudok lépni. És az sem csoda, ha ő elvesztette a bizalmát az orvosok iránt.

@amri51: Nem könnyű dolog, de én nem hagynám újra beszélnék az orvossal. Attilám leporexet szedett, és nagyon nehéz volt az orvosát meggyőzni, hogy nem jó valami, a végén ( lehet azért hogy végre békén hagyjam) változtatott. A fiamat sem hagynám békén, naponta szembesíteném vele, mért is gondolom, hogy beteg, megvonnák tőle minden pénzt, érezze, hogy nem természetes állapot semmit nem tenni csak vegetálni.
Csak ötleteket tudni adni, és fogalmam sincs Te mit is tehetnél, mivel hathatnál, de azt tudom nem törődnék bele soha.

@fényeske:
Köszönöm, hogy segiteni próbálsz.Én is igy gondolom, hogy nem adok neki semmi pénzt, ugyanis nála ez a fő kérdés minden nap. Mindent kikutat, kifötör és hiába mondom, hogy nincsen pénzem.Ugye a pénz arra kell, hogy igyon, mert igy gyógyitják magukat, csakhogy akkor jön a dühkitörés.Az autó kulcsot is elvettem tőle, most ela akrom adni, mert ilyen állapotban nem vezethet ugysem.De akkor is nekem jön, hogy adjam oda a pénzt. És tudod, az a szörnyü, hogy nincsen senki segitségem.Nagyon örülök, hogy Nektek sikerült kijönni belőle és én is nagyon fontosnak tartom, hogy van Attillának munkahelye, mert amikor az én fiam is már jobb állapotban volt, de nem tudott magával mit kezdeni, akkor kezdett el inni és visszaesni.

@amri51: Próbáld meg fordítani a logikádat. Kérj tőle Te pénzt, mondd neki adóságaid vannak amit feltétlen ki kell fizetned, ha nem segít neked nem lesz mit enned vagy valami hasonlót találj ki. Mondd neki szívesen adnál pénzt neki mert nagyon szereted, de egyszerűen nincs miből.

Az én fiam Amitrex 400 mg-os tablettát szed. Erről a gyógyszerről még senki nem írt, pedig jó lenne tudni, hogy másnak mik a tapasztalatai. Nekünk azt mondta a doki, hogy nagyon jól reagált a gyógyszerre, elmaradt minden mellékhatás (pl. izomremegés, görcsök). Soha semmi probléma nem volt.Fiam kicsit meghízott, de olvastam egy hozzászólásban, hogy ez másnál is előfordult. Azt nem tudom, hogy ennek a gyógyszer-e az oka.
Ahogy olvasom a hozzászólásokat rájövök mi nagyon szerencsések vagyunk, mert soha nem volt gond a gyógyszer szedésével. Fiam elfogadja azt, hogy beteg és kell szedni. Az más kérdés, hogy minden reggel és este meg kell kérdezni beszedte-e és bizony sokszor elfelejti.
Nekem reményre ad okot, hogy mi nem éltük át az ellenállást a gyógyszerszedéssel kapcsolatban, hogy rá tudtuk fiamat venni a korházi kivizsgálásra, mert éreztük valami baj van vele. És szerencsések vagyunk, mert rátaláltunk Fényecskére, aki nagyon sok erőt ad nekünk és mindenben segít ha kérdés merül fel.

A gyógyszerek nagyon egyénre szabodtak, mindenkinél más és más a mellékhatás és hatás is, ezért nehéz véleményt mondani. A burán olvastam erről a szerről, és nem volt különösebb negatív vélemény róla, a hízáson kívül. Majd mindegyik gyógyszernek ez a mellékhatása, mint általában minden idegre ható szernek. Ha nem okoz semmi más gondot, nem kell váltani, legfeljebb sportra kell rábeszélni a fiad. Ő nem dolgozik hanem iskolába jár, fontos lenne valamilyen mozgás, ami ellensúlyozza a hízást. Az egyik leglényegesebb csatát nem kellett megvívnod, nagyon jó hogy magától szedi és nem kell meggyőzni,vigyázzatok magatokra.

Tündérkének

én 2000 óta szedem az Amitrexet, változó mennyiségben. Meglepően jól reagáltam a szerre, nem is volt más oka, hogy 10 éve szedem. Ezalatt az idő alatt, még Japánba is eljutottam dolgozni, igaz, voltak benne nehéz időszakok, de megérte.Azelőtt 5 évvel, katatóniás állapotban feküdtem a füben a kertben három napig. Nem tudtam magamról hallucináltam, és üvöltöztem a családommal.
De nem bátoritok senkit álmodozásra. Ezek a szerek a szükséges ROSSZ, közül a kevésbé ,vagy inkább rosszak.
Mostmár 10 év távlatából meggyőződésem, tapasztalom ,hogy csakis a problémák megoldása javit az állapoton, és ez nem azt
jelenti, hogy folyton " vitatkozni és észérvelni " kell.
Az is kell, de a pszichiáterek elfelejtik azt a tényezőt, vagy nevezzük " momentumnak" , hogy valami, valami kiváltja a betegséget.
A legtöbbször a kapcsolati párkapcsolati serdülőkori, leválási probléma, vagy más esetben szerek használata.
A szülő ,aki maga könnyedén kezeli az érzelmeket, és mondjuk igy eléggé magas érzelmi intelligenciával bir, még nyugodtan nevelhet, egy érzelmileg gátolt vagy zavart gyereket, ezek a dolgok nem kiszámithatók. Lehet, most az érinett szülö megsértődik, e szavak láttán, de nem célom birálni, csak mint már " veterán" skizofrén sok mindenen átmentem. Volt, ami segitett,volt ,ami nem.
A szülöm, a lehető legrosszabb döntéseket hozta érdekemben, hiszen fogalmas se volt, mi a helyes. Empátia hiján pedig segiteni sem nem tudott, sem nem akart.
Ellenkező nemű szülö- gyerek kapcsolat esetén különösen nehéz, mert a problémák természeténél fogva nem nyilik meg, inkább mondja el egy barátnak, ismerősnek.
Na, de hogy ne eresszem bőlére.
Az Amitrex a szükséges rosszak közül az egyik legjobb.
Amit az orvosi lapokból kifelejtenek, hogy a gyógyszer tuladagolása is okozhat mellékhatásokat, oda kell figyelni, hogy az orvos ne emelgesse össze vissza a mennyiséget. Hosszutávú szedése rendesen átváltoztatja, a személyiséget, csökkenti a kreativitást, viszont céltudatosabbá tesz.
És azt is tudni illik, hogy a mellékhatások közé tartozik a dühkitörés is.
Az Amitrex egyetlen durva mellékhatása, hogy 4 szeresére emeli a prolaktin szinten ( terhességi hormon ) nem tudom, ez férfiaknál is előfordul -e.
csillaghold

én ezt a pár sort kiemelném, és szinkiemelővel áthúznám, hogy mindenki lássa :
min múlik? "hanem valami nagyon „hétköznapi” dolgon, úgy hívják: szeretet."

Sziasztok!

amint olvasom a gyógyszerekről leírt véleményeteket egy kicsit el vagyok keseredve, mert az én fiam esténként Leponexet szed,és egy injekciót már kapott két hete, de mag kell tudnom a nevét. Egyenlőre jól van, de mire kell figyelnem,mert csak úgy nem mondhatom a doktornőnek, hogy azt hallottam,hogy ezek a gyógyszerek,amit felírtak a tapasztalatok alapján nem jók.

@Tyúki: Ment a levél neked, pontosan leírtam mi az amire figyelned kell, de most még nagyon korai lenne váltani várj pár hetet. Ráadásul lehet nektek beválik a leporex. Ahány beteg annyiféle hatás, ne siess a döntéssel, várj és figyelj, és megírtam mikre figyelj. Viszont az injekcióról beszélj a doktorával, mond el neki amit tőlem hallottál, kérdezd meg a véleményét.
Ügyesen csinálod csak így tovább büszke vagyok rád, puszi Ági