A skizofrén betegekkel együtt élő családokban az agresszió is jelen van az esetek 80 %-ban. Sajnos nálunk is előfordult, de mivel én szinte minden esetnél jelen voltam, így nem tudott elhatalmasodni. Mi egészséges emberek sem tudunk abba beletörődni mindig, hogy észérveinket nem fogadja el egy skizofrén. Attila apja is bele esett ebbe a csapdába néhányszor. Mikor a gyógyszerszedés, vagy a munka volt a fő téma, bizony a vitatkozásuk kiabálásig, lökdösődésig fajult. De erős fellépésemnek köszönhetően ezeket a vitákat rövidre zártam. Nem azért, mert Attilának adtam igazat. A volt páromnak volt igaza minden esetben. De ilyen felpörgetett állapotban amiben mindketten kerültek, már nem lehetett folytatni a vitát. Fennállt az a veszély, hogy verekedésig fajulhat a helyzet, és ez a megoldás tőlem nagyon távol áll és abszolút értelmetlen.
Akikkel beszélgettem eddig, szinte mindenki arról panaszkodott, hogy a betegük nagyon csúnyán beszélt velük egy-egy vita során. Nem egyszer lekurvázta a saját anyját, rá csapta az ajtót mikor folytatni akarta a vitát stb. Én azt hiszem -de megint csak a magam nevében beszélhetek- ezeket a vitákat, ha idáig fajul abba kell hagyni. Mikor mindenki megnyugszik tiszta fejjel vissza lehet térni a témára, hátha a beteg is befogadóbb lesz a beszélgetésre. Az én alapelvem az, ha valamiben nem egyezik a véleményünk, akkor beszélgetéseinkben felsorakoztatom az észérveket, a bizonyítékokat és mégis vita alakulna ki, azt csak egy bizonyos határig engedem.
Mikor látom Attilán, hogy egyre jobban felpörög, ideges lesz, egyszerűen lezárom a vitát azzal, hogy elfáradtam, majd folytatjuk máskor. Otthagyom, bemegyek a szobámba vagy 1 órát, ki sem dugom a fejem. Mikor kijövök, kedvesen megkérdezem éhes e vagy hasonló, hogy lássa nincs harag és teljesen semleges témáról kezdek beszélgetni vele. Ez több dolog miatt is jó. Az egyik: nem fajulhat el kettőnk kapcsolata. A másik: a betegnek sem jó utólag, hogy csúnyán beszél azzal, aki közel áll hozzá. Egyébként is labiris, ingadozó hangulata depresszióba csaphat át, a feszültséget fel kell oldani. A harmadik: a bizalmi kérdés, amire nagy szükségünk van. Mindig éreznie kell, hogy a viták ellenére is mellette állunk, szeretjük és elfogadjuk öt.
Ha ezek a bizalmi és érzelmi dolgok megmaradnak, később könnyebb a kommunikáció. Ha a vitás helyzetek miatt elveszlik a bizalom, nagyon nehéz lesz folytatni az otthoni terápiákat. Természetesen mikor visszatérünk egy-egy témára lehet szóba hozni, (hisz nem hülye gyerekről van szó), hogy sértegetni nem hagyjuk magunkat még tőle sem. El fogja fogadnia, mert szüksége van a beszélgetésekre, abszolút magányos életükben mi vagyunk az egyetlenek, akivel társas kapcsolatot tartanak fenn. Mindenkinek meg kell érteni: nem azért mondja a trágár jelzőket, mert úgy is gondolja. A tehetetlenség, a düh, a logikus érvelés hiánya, a gondolatainak kifejezésképtelensége ami kiváltja belőlük, nem tudják kontroll alatt tartani magukat a vita hevében.
Ez sajnos egészséges embereknél is előfordul. Ha egy idegen teszi velem én simán otthagyom, és nem állok szóba vele többé. Van aki szájba vágja az illetőt, mert másképp reagál. Ám itt egy beteg emberről van szó, tehát ne vegyük a szívünkre túlságosan. Ne hagyjuk, de ne csináljunk belőle drámát, és főleg a legközelebbi esetnél ne hagyjuk idáig fajulni. Még előtte hagyjuk abba a vitatkozást.
Az agresszió nem csak a családon belül van jelen, hanem az utcákon, orvosnál, közösségi helyeken is. Ha mellette vagyunk közbeléphetünk, de ha nem az veszélyes is lehet. Úgy intézzük a dolgainkat az elején, hogy amíg nem realizálódik az állapota, mindenképpen kísérjük mindenhová. Ez persze nem mindig megoldható, nálunk is előfordult, nem engedte, hogy vele menjünk. De van mobil, ilyenkor nyugodtan óránként vagy akár félóránként valamilyen indokkal hívjuk fel. Kérdezzünk rá, minden oké-e. Ez több okból is jó. Az egyik: érzik aggódunk értük, tartoznak valahová. A másik: a hangjuk mindent elárul, tudni fogjuk, ha nincs rendben valami.
Nagyon nehéz kérdések ezek, és nagy szükség van arra, hogy a hozzátartozó megfelelő módon kezelje az ilyen helyzeteket. Itt egyszer már egy kedves kommentelő feltételezte rólam, hogy kimagaslóan teljesítenék egy intelligencia teszten. Ki kell ábrándítanom, igazi szöszi vagyok. Átlag eredményt hoztam ki magamból, szerintem nem ezen múlik, hanem valami nagyon „hétköznapi” dolgon, úgy hívják: szeretet.