Fél év levelezés, leszidások, javaslatok, és Tünde kitartása meghozta jutalmát. Olvassátok és örüljünk vele együtt. Azok kevesek közé tartozik akiknek talán sikerült sikeresen szembeszállni ezzel a betegséggel. Emberi gyarlóság, de büszke vagyok arra, hogy a blog és én segitséget tudtunk ebben neki adni.
----------Eredeti üzenet----------
----------Eredeti üzenet----------
Dátum: | 2010. október 29., péntek, 11:24:07 |
Feladó: | "Gyergyief Tünde" |
Tárgy: | Tündi |
Címzett: | fenyesagi |
Szia Ági!
Rég írtunk már egymásnak. Sokat juttok eszembe és sokszor emlegetlek téged. Amikor ismerősökkel beszélgetek Győző betegségéről, akkor mindig téged említelek, hogy mennyi erőt és segítséget kaptam tőled. Olyankor dióhéjban elmesélem a ti történeteteket.
Hogy vagytok? Minden rendben van Attilával?
Nekem nincs sok új mondanivalóm, ezért nem is írok mostanában. Győző egy teljesen "normálisan" viselkedő fiú lett. Iskolába jár, itthon mindenben segít amiben kérjük őt. Találtunk neki gyakorlati helyet, így nemsokára 1 héten egyszer reggeltől estig dolgozni fog három fiatallal, mert azt mondja csak pár évvel lehetnek nála idősebben azok akikkel fog dolgozni. Ha megállja a helyét akkor majd mehet suli után is délutánonként dolgozni, sőt a szerelőjük majd elviszi magával a későbbiekben, hogy lássa a gyakorlatban a dolgokat. Bízom benne megszeretik őt és így is lesz.
Ha itt majd megállja a helyét, akkor ennél többre most nem is vágyhatok, hisz tanul és dolgozik.
Megértettem amit írtál a lányokkal és barátokkal kapcsolatban, így semmit nem erőltetünk, hagyjuk élni az életét így, aztán majd talán alakulnak a dolgok.
A gyógyszert a mai napig minden nap meg kell tőle kérdezni bevette-e és nagyon ritkán van olyan válasz, hogy igen. Általában elfelejti, tehát minden reggel és este megkérdezzük tőle.
Szóval mi jól vagyunk, azt hiszem pár hónap után ennél többet nem is akarhatok, hisz már ez nagy eredmény amire jutottunk.
Ha van egy kis időd írjál mi van veletek.
Ezerszer puszillak. Tündi