A történet a következő: Mind ahogy a nagy könyvben meg van írva a gyerekkel 18 éves koráig semmi gond nem volt, aztán robbant a bomba. Kórházak, orvosok, összetört élet, iskola abbahagyva, jelen, jövő rémálommá vált. Aztán lassan két év alatt realizálodott minden, a gyerek szedte a gyógyszereit, munkába állt és bár magának való lett, de az alapok rendben voltak. Anyukának ráment a házassága, elváltak a szülők, és anyuka másik kapcsolat után nézett. Lekötötte saját kis élete, ami még nem lenne baj, de a gyereket a válás és a magány(egy szem gyerek) nagyon megviselte, elkezdett inni. A gyógyszert ugyan szedte de a hónapok alatt az egyre növekvő alkohol kezdte hatástalanitani, és a gondok kiújultak. Anyuka ekkor talált rám, elöször levelek, telefonok, aztán találkoztunk. Ötleteket adtam neki a jelekből következtetve, egyértelművé tettem, hogy a párkapcsolat keresést most függessze fel, vagy friss kapcsolatát avassa be a körülményekbe. A fiának nagy szüksége van most megint rá. Ehelyett anyuka elment 2 hétre Egyiptomba, azzal a jelszóval a fia szedi a gyógyszert, dolgozik,  nagy baj nem lehet. A fia ezalatt végleg abba hagyta a gyógyszer szedését és még mielőtt az anyuka hazaért volna öngyilkos lett. Lehet nem is öngyilkosság volt, hanem valami kényszerképzett ami ahhoz vezetett, hogy ugorjon a hetedik emeletről. Erre nem tudom a választ, és arra sem, mi történt volna, ha nem utazik el.  De egy valamit tudok: a jelekre figyelni kell, mert semmi nincs véletlenűl még ennél a betegségnél sem, és figyelni kell, mert itt maga az élet a tét.  Remélem sok ilyen esetről nem fogok hallani, inkább Tündi féle történeteket szeretem, meg a magamét, de sajnos mi vagyunk a kevesebben.