Mikor kórházba kerül a betegünk, és felállítják a diagnózist, sokkot kap minden értelmes családtag. Én sem voltam kivétel ez alól. Nem mindenki egyformán tudja feldolgozni, és nem egyenlő idő alatt, de túl kell lépni azon, hogy ezt kaptuk a sorstól. Mindent el kell követni, hogy utána járjunk a betegségnek magának, gyógyulási folyamatoknak, esélyeknek.
Ha szerencsénk van már a kórházban megkapjuk a felvilágosítást a jövőben való tennivalókról, és hogy mi vár ránk. A legtöbb esetben az orvosok sajnos a tüzet oltják, és nem gondolnak a jövőre. Túl sok a beteg, a kórházi ellátásra összpontosítanak, és csak ha kérdés merül fel a hozzátartozóban, akkor jön válasz. Akkor sem mindig minden lehetőségről. Én relatív későn tudtam meg a terápiás lehetőségeket, a körülmények miatt én is az intenzív tünetek kezelésére koncentráltam és a net sem volt ennyire elterjedt azokban az időkben mikor mi kezdtük.
Aztán ahogy haladtunk előre az időben, és Attila gyógyszerezése is megoldottá vált ( amit magam logikája szerint segítettem elő, de utólag olvasva róla az irodalmat nem cselekedtem rosszul), így előtérbe került a kérdés: milyen terápia kéne? Sok kérdésben nem jutottam előbbre.
Az orvosát, aki a gyógyszert is felírta megkérdeztem, mit javasol? Ki tud küldeni hetente egyszer egy szakembert a problémák kezelésére -mondta, de nem biztos, hogy Attila elfogadja.
Innen-onnan találtam pár lehetőséget és lelkesen kezdtem Attilát rábeszélni, de olyan tiltakozásba ütköztem, amit nem tudtam átlépni. Az akkor ismert és általam megtalált intézményekkel beszéltem, ahol elmondták mindegyiknél az egyik feltétel, hogy a beteggel menjek először oda. Kész voltam, Attilát képtelenség volt oda csalogatnom. Kaptam tanácsot, hogy mit olvassak el és alkalmazzam azokat én magam. Ezt tettem, és örömmel mondhatom, aki ugyanilyen cipőben jár, hogy nem tud elmenni a betegével, nyugodtan próbálkozzon nem ördöngösség.
Ma már könnyebb ez a kérdés is, tippnek azért itt van 3 link, lehet olvasgatni, érdeklődni:
http://www.ebredesek.hu/
A terápiák lényege:
- Odafordulás, figyelem, elfogadás, önmagába forduló beteg számára jótékony hatású, elősegíti a szociális viselkedést.
- Kontroll és visszajelzések, felügyelet, a közösségi normák betartása javul, ha a beteg nem vonul vissza, nem lép ki a társas kötöttségekből.
- Csoporthoz tartozás, csoportazonosulás, norma- és értékek megértések, társas szerepek.
- Az önkép és az azonosság (identitás) fejlődése, viselkedés módok tanulása.
- Önfeltárási, érzelemkifejezési, megküzdési, feszültségfeloldó, konfliktuskezelő stb. technikák észrevétlen tanulása és begyakorlása.
- Beérés, életminőség javulása, lelki teherbíró-képesség, belső erőforrások, tartalékok felhasználása.
Többféle módszer között választhatnak azok, akiknek a betegei hajlandóak részt venni a terápiákon: táncterápia, zeneterápia, kutyás vagy lovas terápia, úszás terápia. Művészeteken keresztül: vers, írás, rajzolás, színjátszás ez mind-mind a terápiák része lehet. Persze ezeket csak akkor tudják alkalmazni, ha beteg is hajlandó rá. Nálunk ezekről szó sem lehetett sajnos.
A mai állás szerint, az orvostudomány elindult egy irányzat felé, ami az emberközeli gyógyítás és terápiás kezeléseket az otthonunkba végzik, ennek fő megtestesítője Dr. Harangozó Judith. Sajnos én is csak mostanában akadtam rá a blog miatt, ha tudtam volna erről a lehetőségről éltem volna vele. Mindenki figyelmébe ajánlom: hallgassátok meg ezt az interjút, és ha tehetitek lépjenek kapcsolatba vele, ha nem jutottatok még előrébb.
Ha kis városban lakunk és semmi nincs a közelben, vagy a beteg senkivel nem akar kommunikálni rajtunk kívül akkor jön a végső terv, magunknak kell a terápiákat alkalmazni.
Ez több szempontból előnyös: mindennap foglalkozhatunk a beteggel, a kapcsolat kialakítása, ami kell a terápiához, ideális esetben már megvan. Fontos, hogy tudjuk: ha mi akarjuk a terápiás beszélgetéseket megcsinálni alapfeltételeknek kell megfelelnünk:
- a betegünk feltételek nélküli elfogadása
- hitelességünk
- áttekinthetők és érthetők legyünk
- empátia képessége
- az empátiásan megértett élmények, magyarázatának, kifejezésének képessége
(sosem nevetjük ki, vagy háborodunk fel, és sosem botránkozzunk meg, a ő logikája szerint fogadjuk el azt amit elmesél nekünk)
Az otthonunkban gyakorlatilag a terápiát a párbeszédek sokasága képezi. A kommunikáció, a betegünkre irányuló figyelem, érzelmi elfogadás, az önismerethez és a problémák megértéséhez kapott új fogalom és szemlélet rendszerén keresztül eljutunk lassan a beteg megnövekedett önbizalmához, és probléma megoldási kedvéhez majd a legvégén saját tartalék erőforrásainak igénybevételéhez.
Ebben soha ne az domináljon, hogy mi mit szeretnénk, vagy akarunk! Mindig a beteg mit szeretne a fő kérdés, hallgassuk meg, kérdezzük, hogy szeretné elérni, beszéljük meg van e realitása, mit tesz ennek érdekében, és segítsünk neki, ha elakad vagy tévúton jár. Nem olyan nehéz, mint ahogy hallatszik elsőre. Van amikor mi is elakadunk, nyugodtan fejezzük be a témát azzal, hogy utánajárunk. Hisz a hitelesség nagyon fontos, de térjünk vissza rá minél előbb mikor már megtudtuk a megfelelő információt.
Ennyi az egésznek a lényege. De mint minden alkalommal, most is hangsúlyozom: ezek a terápiák nem általános érvényűek, nem minden betegre alkalmazhatóak. Viszont egy próbát talán megérnek. Nekünk bejött.
