HTML

Skizotéria

Anya és fia küzdelme a skizofréniával. Megtörtént esetet feldolgozó webnapló. Fényeske kéziratát posztokba szedi Záporka, úriparaszt és Fabius.

Friss topikok

  • maria.janos: Igen én is kíváncsi vagyok mi van Veled nagyon nagyon. (2014.08.30. 21:48) A skizofrénia szakértők országa
  • maria.janos: Él még a Fábiusz által írt blog???? (2014.08.30. 18:26) Kiegészítés
  • fényeske: Köszönöm, hogy olvastad és persze hogy irhatsz: fenyesagi@freemail.hu (2012.06.09. 19:19) Életjel
  • fényeske: Szia cica! A hasonlat nagyon jó és találó. A tévhit abból ered, hogy valóban ott van a kiváltó ok... (2011.12.16. 19:30) Skizofrénia-újratöltve
  • anyósnyelv: Tényleg elment nem egy, hanem három barátom, az elmúlt években, s nem tudtam közbelépni! Egyszer l... (2011.11.29. 23:36) Társas magány

Életjel

Fabius 2011.05.28. 01:51

Sziasztok!
 
Rég nem írtam. A blog él - bár mostanában inkább privát életet -hisz nagyon sokan megkerestek az olvasása után. Van akinek tudok/tudtam tanácsot adni, és olyan is akad, aki nem fogadta el. Aki megkeres annak a telefonom éjjel nappal a rendelkezésére áll, hátha egy olyan szituációba kerül, ahol tanácstalan, és ha többen dugjuk össze a fejünket akkor találunk megoldást.
 
Sajnos van olyan eset, mint a legutóbbi is, ahol érthetetlenül állok én is, és csak annyit tanácsolhatok: beszélje meg az orvossal. Én soha egy pillanatra sem kerültem olyan helyzetbe, hogy féljek a fiamtól. Soha egyetlen mozdulat erejéig sem emelte fel a kezét rám, bár voltak veszekedéseink az elején. Nekem is meg kellett tanulnom a helyzetek kezelését, de a félelem soha nem volt jelen bennem. Szinte mindenki azt kéri, ne publikáljam az ő esetét, én ezt nagyon sajnálom. Mert mindegyikből lehet tanulni vagy következtetéseket levonni, akik itt olvasnak azoknak pedig néha jól egy-egy gyakorlati tanács.
 
Általánosságban elmondható, hogy az általam megismert minden esetben kivétel nélkül jelen volt a füves cigi használata. Én is meg vagyok döbbenve rajta, és nem tudom, az orvosok vajon tudják-e, mennyire gyakori ez mostanában. Ha tudják mért nincs publikáció, felhívás? Hiszek én a véletlenben, de csak korlátozott mértékig.
 
Az utolsó esetnél 3 éve, a fiú 17 éves korában kezdődtek a problémák. Az anyuka nem gondolt komolyabb bajra, viszont a fiú a nagymamájához került akkor vidékre. Az elmúlt 3 év alatt sok-sok jel és személyiségzavar utalt arra valami baj van, de voltak csendes időszakok is. Valahogy az orvos kimaradt egész mostanáig, amikor a fiúból gyakorlatilag kitört egy olyan agresszió, ami felett már nem lehet szemet hunyni. Orvos, kórház, diagnózis, az anyuka megkeresett, és minden sajnálatom ellenére nem tudtam segíteni neki. A félelem, amit érez a fia iránt számomra elképzelhetetlen.
 
Persze adtam neki tanácsot, én mit tennék, és a telefonon is elérhető vagyok, de amikor elmondtam mi az, ami rá vár, az azt hiszem halálra rémítette. Nem akartam, de muszáj voltam őszintén felvázolni a helyzetet, hisz ha valóban olvasta a blogot már amúgy is tudta nem lesz egyszerű.
 
Attilámmal minden rendben van, dolgozik, beilleszkedett, sportol, látszólag minden heppi. De senki ne gondolja, hogy hátradőlve élvezhetem a helyzetünket. Igaz már minőségi életet él, a rém azonban ott lapít valamelyik eldugott sötét sarokban, és néha apró jelét adja létezésének. Tudom, érzem minden porcikámban, hogy csak kicsit bizonyuljak gyengének és átveszi az irányítást! Miből gondolom ezt?
 
Például a gyógyszerből.
 
Eltelt közel 10 év a betegség kezdete óta. Attilám tudja, ő skizofrén erről már hajlandó is beszélni. De azt, hogy most rendben van, azt nem a gyógyszernek tudja be, hanem csodának. Szó szerint azt gondolja, vannak emberek, akik csodával határos modón meggyógyulnak egy gyógyíthatatlan betegségből, és magát is ilyennek tartja. A gyógyszert azért szedi, mert nem akar újra kórházba kerülni, a pszichiáterektől meg retteg, mint a tűztől. Ez nem elfogadható, hisz ha én már nem leszek hogyan tovább? Muszáj megértetnem vele, hogy a gyógyszernek köszönheti, hogy rendben van. Sok-sok beszélgetés, időnként finomabb vita után még ma is falakba ütközöm. Nem adom fel, mert nem tehetem.
 
A grimaszok kísérik az életét, a munkatársaink már megszokták. De például idegennek nézik sokszor a buszon, mikor utazunk, erre meg nincs racionális magyarázat. Szóltam az orvosának, de azt mondta kísérő tünet, örüljek hogy "csak" ennyi. Nem barátkozik, nincsenek lányok, képtelen vagyok rábeszélni, hogy regisztráljon egy társkeresőre, mindig legyint, majd, jön a válasz. Szóval itt tartunk 10 év után, ezért senki ne mondja, hogy könnyű dolgom van már. Talán könnyebb, mint azoknak akik most kezdik harcukat a skizofréniával, de megharcoltunk ezért a kis könnyebbségért az elmúlt hosszú és kemény évek alatt.
 
 

Címkék: skizofrénia mindennapok nyilvánosság szülői felelősség

28 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://skizoteria.blog.hu/api/trackback/id/tr512937921

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vorg a Halhatatlan Báró 2011.05.28. 17:22:28

Örülök, hogy rendben vagytok. Már amennyire lehet. Lenyűgöz a kitartásod! További erőt kívánok nektek és szép életet!

Memorials 2011.05.28. 22:07:00

De jó, hogy írtál :)
Milyen nagyon jó lenne,ha mindenki így állna ehhez a betegséghez, ill. a gyerekéhez. És az is nagyon jó lett volna, ha anno, mikor a mi rémünk előjött, már itt lettél volna és én is itt... bár azt hiszem, nem tudtam volna gyerekfejjel túl sokat tenni. Elmondhatatlanul sajnálom, hogy apukámmal ez történt, hogy ilyen betegsége lett és hogy meghalt! :(
Annyira jó viszont azt olvasni, hogy Ti ügyesen küzdötök vele, jól oldod meg a dolgokat és a fiad ÉL! Igazi életet él! Persze, tudom, a rém a sötét sarokban... igen. Én mindig abban reménykedtem - és a reményt nem adtam fel - hogy egyszer kitalálnak egy olyan gyógyszert vagy módszert, ami tökéletesen gyógyítja majd a skizofréniát! Bár így lenne!
További kitartást nektek :)

stginny 2011.06.02. 11:39:29

Kedves Ági!

Szeretném felvenni Veled a kapcsolatot, mert úgy érzem megakadtunk a testvérem ügyében. Régebben is olvastam már a blogod és megdöbbentő, hogy mennyi párhuzam van Attila és a tesóm története között...

Válaszodat megköszönve,
Ginny

fényeske 2011.06.02. 21:47:29

@stginny: Kedves Ginny levelezési címem továbbra is:
fenyesagi@freemail.hu
Írd meg a telefonszámod és hogy mikor hívhatlak.
Üdvözlettel
Ági

harmonymarta · http://harmonymarta.freeblog.hu 2011.08.22. 21:36:44

Kedves fényeske!

Örülök, hogy még él ez a blog, bár rég jártam itt, most visszaemlékeztem, hogy van egy ilyen és gondoltam feljövök. Nem tudom emlékszel e még rám, harmony névvel írogattam a bura.hu fórumára. Én egy paranoid skizofréniás lány vagyok, annyi idős mint a fiad, és pont akkor lettem beteg mint ő. Szerintem hasonló dolgokat élek meg, mint ő, bár én nem tudok dolgozni sajnos. Abban biztos vagyok hogy ez a betegség mind nagyon nehéz a betegnek és mind a hozzátartozónak. Nekem sok vitám van itthon a gyógyszerbevétel miatt. Igen, nem hiszem hogy beteg vagyok, és nem érzem azt hogy gyógyszerre van szükségem. a családom mást gondol. Én őket is meg tudom érteni, viszont olyan mintha ők engem nem értenének meg. Számukra csak az a lényeg, hogy bennem legyen a gyógyszer, de hogy közben mennyire kínlódok azzal nem foglalkoznak. Ezek a gyógyszerek, elég sokat ártanak, és kínlódom tőlük. Fogalmam sincs miket tesznek bele, milyen "hatóanyagokat" de azt érzem hogy nem jó. A családom azt mondja ha abbahagyom visszaesek. De ha meg nem hagyom abba, akkor semmi reményem hogy valaha is meggyógyulok. Így csak folyamatos szenvedés van. Én érzem magam elég erősnek ahhoz, hogy önerőből meggyógyuljak. Viszont az tény hogy a gyógyszerektől soha nem fogok. Én nem hiszek "gyógyíthatatlan betegségben". Ha beteg is vagyok, én hiszem meg tudok gyógyulni. Nem akarom végigszenvedni az életem. Sajnos nem hozhatok önálló döntést semmiben. Főleg a gyógyszer kérdésben nem. Mindig ez a téma itthon, mert ha szedem szenvedek és panaszkodok (nem akarok de már sokszor nem bírom a szenvedést - fizikálisan kicsinálnak a szerek), ha nem szedem a családom aggódja halálra magát - bár szerintem fölöslegesen. Soha nem estem úgy vissza hogy azt érezzem, hogy rosszabb vagy hogy visszaestem. De a családom azt mondta akkor hogy visszaestem. És ők többen vannak. Nem mondhatok ellent, bár próbáltam. Én nem hiszek a gyógyszerekben - eddig csak szenvedést okoztak. Én azt nem vonom kétségbe hogy a családomnak ugyanolyan nehéz mint nekem.... de mégsem lehet egy embert örök szenvedésre itélni. Nem bíznak abban hogy meg tudok gyógyulni... úgy érzem hitetlenek. Csak az érdekli őket hogy a szer belém kerüljön valahogy. Ugyanakkor rosszat tesznek nekem, csak nem érzik nem látják. Szenvedésre itélnek. De ezt senki nem teheti meg. Sajnálom hogy itt is panaszkodom... szeretném ha az emberek észrevennék hogy a világban nem a jóindulat van túlsúlyban.... az orvosok pedig nem gyógyítanak. Pénzért felírnak valamit, ami leszedál minket. Így csúnyán szólva "le vagyunk tudva" nincs baj velünk. De ugyankkor nagyon szenvedünk - én legalábbis. Ezek a gyógyszerek mérgek. De ez nem paranoia, én érzem magamban hogy nagyon rossz és szenvedek tőlük. A választási lehetőségeim tehát: szenvedés vagy szenvedés. Szeretném ha változnának a dolgok, a világ. Én nem érzem magam hülyének, csak azért mert másképp látok mindent mint a többi ember. Úgy érzem látom a valóságot, és a többség meg nem vesz róla tudomást. Minket ezekkel a szerekkel lenyomnak egy szint alá. Ha segítene a gyógyszer, vagy nem okozna ennyi kínlódást, szenvedést, nekem egy szavam sem lenne. Ki ne szeretne békében boldogságban élni? Én csak élni szeretnék... bár tudom a családomnak is nehéz... nem tudom mi lenne a megoldás, hogy mindenkinek jó legyen.

egyébként írok naplót is:
harmonymarta.freeblog.hu

Köszönöm hogy olvashatom ezt a blogot is amit te írsz fényeske, így jobban megértem a családom, bár sokszor lázadok, mert nagyon sokat szenvedek. De hasznos ez a blog és köszönet érte! És kitartást és remélem egyszer meggyógyulnak az "ilyen betegek" mint Attila vagy én.

fényeske 2011.08.24. 18:16:26

Szia Márti!
Persze hogy emlékszem rád, olvasgatlak is időnként.
Jó párszor írtam ennél a betegségnél mindent személyre szólóan kell kezelni, a családod a lehető legjobbat akarja neked ezt elhiheted. Az orvosok szerint gyógyszer nélkül nem megy egy "normális" állapot elérése. Biztos vannak más alternativák de az én fiamnál bevált a gyógyszer, így nem kisérletezek. Igaz az is, évek kellettek hozzá, míg a megfelelő gyógyszert és annak adagolását eltaláltuk. Téged olvasva nem igazán vagy jól, sőt a gyógyszer vagy annak adagolása sem a megfelelő, mert ha az lenne nem okozna olyan komoly gondokat mint amit írsz. Viszont így sem maradhat mert saját bevallásod szerint is szenvedsz, és dolgozni sem tudsz. Márpedig a cél az lenne, hogy dolgozz, örülj vagyis élj.Beszéljetek az orvossal, mondd el neki a gyógyszerrel kapcsolatos gondodat kérd meg, olyat adjon ami nem szedál le ennyire mert ezt nem viseled el, ha nem mükődik veled együtt kérj egy másik orvost,kitartást kívánok kislány neked és a családodnak.

roadsurfer 2011.09.20. 17:11:22

kedves fenyeske

Ajánlanék a figyelmébe egy könyvet cime: Ronald David Laing:Az élmény poilitikája, Az édenkert madara, van tőle magyarul vagy 5db könyv ami a pszihiátriával foglakozik. 69-es könyv.Ebben leirja a skizofrénia természets gyógyulását röviden, aminek annyi a lényeg, hogy hagyni kell a sziveT meggyógyulni- mint hasadt lélek vagy sziv aminek csak magától be kell gyógyulnia.Ez inkább a betegben végbemenő folyamat,nem ő találta ki,röviden leirja.Arról is ir, hogy ezt nem kell betegségnek tekinteni, azaz nem patologikus az amit skizofréniának mondanak, igy teljes mértékben meglehet gyogyulni a betegségből, persze azt is leirja hogy még egy rendezett, gazdag halucinativ élmény sem hozza vissza a társadalomba,pl. lsd.M.Dosztojevszkijv(pl. Goldjakin ur az erről szól), igen jó könyvei vannak a lélekkel kapcsolatban.Lehet a társadlamat nézni ami tehet róla és talán érdemes is kiállni egy rosszul működö társadalomból.

fényeske 2011.09.21. 18:34:03

Szia roadsurfer!
Köszönöm a hozzászólásodat megtisztelsz, látom ez az első blog és az első hozzászólás amit írtál, ez megtisztelő:))
Amiről írsz az is egy álláspont, és mindenkinek szíve joga mit tesz magáévá. Én sok mindent olvastam és sok mindent láttam és tapasztaltam, és én (ez az egyéni véleményem) nem hiszek abban, hogy csak úgy magától rendben jön, ha ez igaz lenne nem lenne annyi skizofrén.(((( Skizofrénok (mondhatom ma már) sokaságát ismertem meg, és egyetlen egy nem gyógyúlt meg magától sajnos.
A könyvet kiváncsíságból el fogom olvasni, köszönöm hogy felhívtad a figyelmemet rá.

roadsurfer 2011.09.22. 11:34:51

fenyeske
Attól hogy te még nem találkoztál az nem azt jelenti,csak abba gondolj bele hogy a 10 százaléka akinek van munkája és azok jelentős részének vannak tüneteim, igen kevesen lehetnek azok meggyógyultak teljesen, de ennyi embernél is igen nagy csoport, ezért mert Te még nem találkoztál egyel sem az nem azt jelenti hogy nincs is.Meggyógyultak pedig vannak, és magától elmúlik, nincs köze se gyógyszerhez, inkább a személyhez és a környezetéhez, mennyire képesek ezt kezelni.Igy ilyen butaságot ne mondj és terjessz.Persze megfelelő kezelés mellett többen lennének, de attól hogy beveszel egy pirulát még nem fogsz meggyógyulni, mig ha a tapasztalati tudja használni, megtanulhat ezzel élni és felépülni belőle.Hallucinációk is elmúlhatnak, azért az lsd-nek igen jó a hatása.Nem sokan meditálhatnak és jógázhatnak egyebek.Gyógyzser nem oldja meg a problémákat, nem tanulsz tőle semmit, a tapasztalatokból a legkevésbé.Aztán ott annak a sulyos mellékhatások amik sokkal sulyosabbak mint a betegség tünetei ha pl. az epilepsziára, vagy tardiv diszkinéziára gondolunk, és igen nagy számba okozzák ezt a gyógyszerek, nem segit ,csak még rosszabb állapotba segitik ezzel.Annak lehet örülni hogy ninncsenek nektekilyen mellékhatásai,de mig az lsd-be nem lehet belehallni ezekbe a gyógyszerekbe, és a skizofréniába sem, halált okozhat, ami elég undoritó.Feküdjél le ugy esténként, hogy nem tudhatot holnap fel kelsz a a gyógyszeertől- zyprexa.A gyógyulás létezik attól hogy te nem akarsz róla tudomást venni, ezek tények és fikció.Igy ha a fiad gyógyultnak érzi magát az teljesen elképzelhető, mert a skizofrénia magától elmulhat.Nektek ahogy olvaslak jó családi háteretek van és pénzetek is van, egy jó terapeuta sokat segithet.Nem fogyaszt alkoholt, dolgozik,sportol, ez igen keveseknél van meg.HA nem szedi a gyógyszert sem lesz tőle baja(ha nincsnek tünetei), persze ettől még visszatérhet, de annyira, sőt egyáltalán nem durva a ti esetetek.Ami nagyon rossz dolog ha valakkibe akaratlanul belenyomjék a gyógyszereket, nem segit csak árt.A család fontosabb, munkahely, iskola,barátok.Ezeken egy gyógyszer sem tud segiteni.Ha vennél neki egy lakást, persze anyagi helyzetetket nem tudom az önállóság talán segiteni neki.Szerintem annyira nem szükséges ez a blog, sztem a gyerekednek sem használ.Nincsenek benne annyira durva dolgok,meg amivel lehetne segiteni, szerencsére.Nagliában a 60-as években csak 60ezer beteg volt, ha most(kb 60milliós országot) figyelembe vesszük akkor a mai statisztikai adatok mellett a, mivel a társadalom 1%-át érinti, akkor ez már 600ezer, ennyire jók a gyógyszerek és mekkora a társadalom felelősége ezért.Aztán ebben az állapotban is ellehet létezni, csak ész meg a megfelelő környezet kell hozzá és nem kell ezt betegségnek hivni, meg lehet tanulni vele élni.A lotusz-programot ajánlom figyelmedbe ahol gyógyszermentesen lehet bent lakni skizofréneknek, egy önellátó házban ha rosszul vannak, persze pénzbe kerül,de a gyógyszeres kezeléshez képest semmi.Mindent jót a továbbiakban.

fényeske 2011.09.23. 20:41:09

Nos ez a Te véleményed, maradjunk is ennyiben. Én sem az LSD sem a bentlakások önálló házaknak nem vagyok a híve. Attila szerető családtagokkal él, nem betegek közt dolgozik és sportol, és ö sincs betegként kezelve. Tisztában van az állapotával mint ahogy a cukorbeteg is is, de nem mindennapi téma nálunk.Nem vagyok gazdag nem tudom miből gondoltad, így lakást sem tudok venni neki, van külön szobája, jól megvagyunk együtt, és pénz helyett az odafigyelésem, és a szeretetem amit nyújthatok neki.
Azt hiszem mi ketten nem vagyunk egy hullámhosszon, de ez nem baj, más utat választanál mint én, sok út van az én utam ez és nem térek le róla. Még egyszer köszönöm a figyelmedet, ami azért elgondolkodtatott.

roadsurfer 2011.09.26. 15:26:00

Ez nem vélemény, hanem tény amit pszichiáterek állapitottak meg és le is irták, csak olvasni is tudnod kéne hozzá.Te hülye vagy és még fokozhatnám. Olvasgasd inkább a Bibliát ha nem hiszel a gyógyulásban.Nem tudom mi köze a cukorbetegséghez ehhez, mikor z patologikus ez meg nem.A rohadék felfeogásoddal meg takarodj szebb vidékre és ne tedd tönkre az életét.Ebben az esetben a pénz igen is megoldás.A Te itteni szeretetedből nem lesz vmi szép élete.

fényeske 2011.09.26. 17:42:52

Roadsurfer első beírásod óta érzem, hogy nem egy átlag érdeklődővel állok szemben, hanem valami mással, megpróbáltam erre felhívni a figyelmedet, de látom nem igazán sikerült. Ez a hangnem nem megfelelő sem a vitához, sem a vélemény különbségek megbeszéléséhez. Meg tehetném hogy kimoderáltatlak, szóltam is Fábiusnak, de talán itt kéne hagyni a bejegyzésedet mert magadat minősítetted, nem kisiskolás fokon. A további eszmecserét, viszont veled befejezettnek tekintem véglegesen.

Fabius 2011.09.26. 20:43:39

@roadsurfer:

Az ellenvéleményeket tapasztalatokat szívesen látjuk itt, de ezt a hangnemet senkitől nem tűröm. Visszaveszel és elnézést kérsz, vagy kibaszlak, mint a taknyot. Mert veled ellentétben én nem csak paraszt tudok lenni, hanem diktátor is.

Világos?

roadsurfer 2011.09.27. 14:34:03

A hátső fertájadból, jó?A debilitáshoz nem kell türelem.dude.
Játszanak.Megjátszák, hogy nem játszanak.

roadsurfer 2011.09.27. 14:35:09

A hátső fertájadból, jó?A debilitáshoz nem kell türelem.dude.
Játszanak.Megjátszák, hogy nem játszanak.

roadsurfer 2011.09.27. 14:46:48

Jártatok már pszihoterapeutánál? Ajánlott lenne nektek.

Fabius 2011.09.27. 14:51:11

@roadsurfer:

Úgy látom a szóból nem értesz. Kösz, hogy benéztél, többet ne fáradj.

CSENDES 2011.09.28. 16:14:43

Kedves Fabius!
Legjobb férfi-barátom (igazi nem nélküli kapcsolatban)került ilyen helyzetbe, ráadásul egy késői rohamban, csaknem ötven évesen ölte meg magát. Szurkolok érted, és persze a gyermekedért. Az én gyermekemnek csak "minimálisnak" mondható depressziója van, mégis folyamatosan aggódom. Volt olyan kolléganőm, akinek a gyermeke, a kőrházbezárások idején, illetve azt megelőzően is, már ön és közveszélyesnek nyilvánítottak (az általad említettek miatt), s mégsem érezte a védelmet az egészségügyi kezelés hiányában. Ez sajnos jelenleg is így van. Kitartást!

CSENDES 2011.09.28. 16:21:42

És, megtiszteltél!

harmonymarta · http://harmonymarta.freeblog.hu 2011.10.14. 20:33:01

Kedves Fényeske!

Köszönöm a választ. Természetesen tudom hogy a családom a legjobbat akarja nekem. Szerencsére, most egy új gyógyszert kaptam, a Risperdal Consta injekció helyett, (Invegát), eddig ez a legjobb. Régen is kaptam ilyet, akkor is jó volt, csak akkor elvből hagytam abba a gyógyszerszedést. Most szedem rendesen és nincs gond, csak a memóriámmal vannak problémák, nehezen kommunikálok és nehezen kapcsol az agyam, hibákat vétek a beszédemben a mondatszerkezeteimben. Ez engem eléggé zavar, de még mindig ez a legjobb gyógyszer, mert legalább nem vagyok teljesen leszedálva. Remélem, hogy a fiad jól van, és olyan jó hogy egy ilyen szerető, megértő, törődő anyukája van mint Te. Én a nagymamámnál lakom, ő törődik velem, bár már nekem kéne vele, de sajnos nem tudok. Nálam a legrosszabb tünete a betegségnek a memóriazavar és az hogy olyan érzések vannak jelen egyszerre bennem, amik egymással ellentétesek. Ezért sokszor döntésképtelen vagyok még a legapróbb dolgokban is. Sokszor még segítség hatására sem tudok lépni semmilyen irányba, pl még sétálni sem tudok elmenni. Olyan szerencsés a fiad abból a szempontból, hogy képes dolgozni. Nekem az sem megy. Na de nem adom fel, szedem a gyógyszert, végre nem készít ki annyira ez a szer és ez már haladás. Én szerintem meg lehet(ne) amugy gyógyulni a skizofréniából, de ahhoz nagyon nagy akaraterő kellene. Nekem még mindig nincs (teljes) betegségtudatom, de azt belátom, hogy nem tudok pl olyan logikusan gondolkozni mint egy átlagos felnőtt ember. Ezt nagyon szégyellem. És nagyon szeretnék meggyógyulni.

harmonymarta · http://harmonymarta.freeblog.hu 2011.10.14. 20:45:52

Még szeretnék hozzászólni valamihez. A társkeresés témájához. Nekem sincs kapcsolatom, és tudom hogy Attilának sem... nem tudom hogy ő ezt mennyire tartja fontosnak, hogy legyen, de én nekem pl nem hiányzik egy kapcsolat. Úgy érzem, én a magányban tudok önmagam lenni, persze nem azt mondom, hogy gondolatban, a képzelet szintjén nem vágyom sokszor egy szerető társra, sőt nagyon sokat szenvedek emiatt, mármint hogy nincs egy olyan társam akivel szerelemben osztozhatom. De az az igazság, én ezt átgondoltam sokszor, és rájöttem, hogy képtelen lennék egy kapcsolatban élni. Szerintem Attila tudat alatt ugyanezt érzi. Legalábbis én így gondolom. Mi skizofrének eléggé magunkba zárkózó emberek vagyunk. Nehezen nyílunk meg és csakis annak akiben teljes mértékben megbízunk. A társkereső nem biztos hogy nagyon jó ötlet, persze az is egy lehetőség, de szerintem valahogy másképp kellene elkezdeni az ismerkedést. Tehát valahogy a közvetlen környezetben. Én megértem hogy Attila szkeptikus a társkeresőkkel kapcsolatban. Én voltam regisztrálva társkeresőre de az lett hogy nem válaszoltam annak aki írt, mert megijedtem mert találkozni akartak velem, és féltem a találkozótól, önbizalomhiány miatt. Szerintem Attilában is van önbizalomhiány. Azért én sok sikert kívánok, és kitartást! Jó lenne ha összejönne amit elterveztek, de szerintem nem biztos hogy a társkereső a megoldás. Inkább az hogy minél gyakrabban társaságba menni.... és azt megszokni.

fényeske 2011.10.18. 19:41:28

Szia Márti!
Remélem használ az új gyógyszer, ha már belátod nem tudsz dolgozni,és logikusan gondolkozni akkor az már egy bizonyos betegségtudat és nem kell magad szégyellni emiatt, nem tehetsz róla.Amiről tehetsz az az, hogy mindent elkövess hogy rendben légy, és akkor ha nem is meggyógyulni de tünet mentessé válhatsz.A párkeresésben igazat adok, nem lehet erőszakoskodni és nem is teszem csak egy ötlet volt. Azt hiszem Attilám pontosan azt gondolja amit Te is ebben a kérdésben. Nagyon nehéz kérdés, hisz csak az én társaságomba jár, nem nagyon szeret idegen helyekre menni, ahol netalán ismerkedni is lehetne, ebben sem lehet erőszakoskodni. Vannak jelek tudom hogy igényelné a sexet, a társat, de ki kell várni az időt mikor bátorsága is lesz hozzá.
Vigyázz magadra te lány és drukkolok neked.
Ági

harmonymarta · http://harmonymarta.freeblog.hu 2011.11.20. 15:34:35

Kedves Fényeske!

Köszönöm a választ! Azt hiszem mindig a legelső lépések a legnehezebbek, így talán csak valahogy el kellene indulnom (pl ha elhatározom hogy elindulok boltba, vagy anyuékhoz, hogy ne gondoljam meg magam). Mondjuk egyedül sehová nem tudok elmenni, az orvos szerint ez a skizofrénia tünete, de én szerintem lehetséges hogy szociális fóbiám is van.
Attilának drukkolok, hogy összejöjjön egy szerelem, persze csak ha ő is szeretné. Nagyon helyes fiad van, biztos hogy találna magának párt, persze tudom, nem (csak) ezen múlik. Amikor látom, hogy milyen csodálatos és helyes emberek esnek betegségbe, úgy elkeseredek, hogy miért pont velük tol ki a sors. Akiknek pedig lenne esélyük!! De tényleg haladás az hogy Attila dolgozik, és remélem, hogy megtalálja, megtaláljátok mindketten a boldogságot, és a betegség egyszer már csak egy rossz emlék lesz. Engem azzal bíztatnak itthon, hogy már kutatják a gyógyszerét a betegségnek, és talán meg fogják találni a tuti gyógyszert. Hát bevallom, én ebben annyira nem bízom, de jó lenne.
Minden jót kívánok, szeretettel!
harmony (Márti)

anyósnyelv 2011.12.19. 11:54:13

Nagyon fáj a szívem... Azért csak a gyermekem, de mai napig nem írta meg miért vert rám többszázezer Ft adósságot - többet mit kifizethetnék, akár évek alatt. Kiviszik a lakást, amit majd harminc éve csak én fizetek. Mindent. Még a legutolsó műanyag lapátig. Kész vagyok. Volt kedvesem elment, ő skizofrén volt - klinikailag is... de egy nagy koponya. Nagyon kedveltem. Már nem mondom szerettem, mert az élet más útjait jártam, s voltam szerelmes, az az első nem az volt, csak azt hittem.

anyósnyelv 2011.12.19. 11:58:09

A lehető legszebb karácsonyt. Ma nagyon negatív voltam, majd javítok.

saraka 2012.06.03. 14:36:49

Sziasztok!
Kedves Fényeske, elolvastam az egész blogot. Megdöbbentő az egész, de ugyanakkor teljes mértékben tudok azonosulni vele, mert hasonló az életünk.
Nekem a testvérem szenved ebben a betegségben már 18 éve. Nála 25 éves korában kezdődött el ez a betegség. Akkor már túl volt a tanulási fázison, sőt már katonaságot is "letudta". Egyik napról a másikra sújtott le rá és a családunkra.

Tulajdonképp amiért írok az a gyógyszer kérdése. Vele soha nem volt semmi baj ezen a téren, mármint szó nélkül bevette az orvos által felírt gyógyszereket.
Azt mondhatom, hogy az utóbbi kb. 10-11 év alatt "jól" volt. Egyszer sem jött elő a "rém", de ehhez az kellett hogy szedje a gyógyszereit, illetve az is hogy az megfelelő legyen számára.
Most új gyógyszert kapott, amire nem reagált jól, és visszaesett. Rémületes volt az egész, újból átélni mindent, és ugyanakkor Ő is szenvedett....

Én azt gondolom, hogy minden körülmények között kell a gyógyszeres kezelés, mert különben újra fellángol a "rém". De a megfelelő, számára is jó készítménnyel tud élni (akár teljes életet is) minden ebben a betegségben szenvedő ember.

Kedves Fényeske! szeretnék írni Neked e-mailen is ha meg

saraka 2012.06.03. 14:39:14

@saraka: ...ha megengeded.
Köszönettel!

fényeske 2012.06.09. 19:19:10

Köszönöm, hogy olvastad és persze hogy irhatsz:
fenyesagi@freemail.hu
...
süti beállítások módosítása