Ezen is túl vagyunk. Sokat gondolkodtam rajta legyen-e egyáltalán ez a riport? Abban egyetértettem Attilával, nem vagyunk mi olyan érdekesek, hogy mutogatni kelljen, mint vándorcirkuszban a szakállas nőt. Nálunk sokkal jobban és még nehezebben küzdők is vannak az országban. De aztán úgy gondoltam, egy próbát igenis megér, hátha sikerül azt kihozni belőle amit szeretnénk a bloggal is: a figyelem felkeltését. Nem magunk, hanem a skizofrénia, a betegség, az életforma iránt.
Százszor átrágtam magamban, olvastam a kommenteket itt és a varánuszon, tudtam mennyien szurkoltok nekünk. Záporkával és Fabiussal is végig vettük az összes számba vehető lehetőséget, este mégis jókora feszültség volt bennem.Rossz előérzetem volt, hogy valami balul sül el, nem úgy és nem az jön le a nézőknek amit mondani akarok.
Ezért örültem neki, hogy a műsor bár rövid, de -szerintem- korrekt volt. Lényeges dolgokról kérdeztek, a bevágott filmből kiderülhetett, egy skizofrén beteg is képes minőségi életet élni. Ez pedig kezdetnek nem rossz. Az utánam következő orvos is meglepően jó és fontos dolgokat mondott, sajnálom, hogy az a rész nem letölthető az RTL oldaláról. Mikor kijöttem a kamerák elől, beszédbe elegyedtem a rendezővel. Persze járt már az agyam, -egyszer ez lesz a vesztem, bizisten- és igyekeztem bogarat ültetni a fülébe. Lehetne ezt a témát jól és hasznosan folytatni, ha lehetőség volna rá.
Felvázoltam ami eszembe jutott: heti egyszer, délután vagy este fél-egy órás magazinműsor szerű adásban foglalkozhatnának az összes most "divatos" pszichés betegséggel: skizofrénia, depresszió, pánikbetegség, stb, stb. Minden adásban egy az adott témában jártas szakorvos és egy szülő/családtag beszélne a tapasztalatairól úgy, hogy közben be lehessen telefonálni, kérdéseket föltenni a tévénéző bizonytalan tapasztalatlanoknak. Lehetne 1-1 riportban bemutatni Attilához hasonlóan a gyógyulásban jó úton járó betegeket, éreztetni, hogy a pszichés betegség nem stigma, hanem leküzdhető valami. Segítség volna a családoknak, szerintem nem is kicsit. Ahogy segítség lehetne egy adáson kívül is hívható segélyvonal, amin tanácsot, szükség esetén a témákban valóban jártas szakorvosok, esetleg jogászok elérhetőségét kapnák a rászorulók.
Jó-jó. Tudom. Elszaladt a fantáziám, megint visz a lendület és a segíteni akarás. De tudom, hogy mekkora szükségem lett volna nekem is valakire az elején, aki néha tudott volna legalább valami halvány reményt, kapaszkodót adni. Talán olvassa a blogot olyan aki képes arra, hogy ezt (vagy bármi hasonlót) megvalósítson. Egy ilyenben szívesen vennék részt.
