HTML

Skizotéria

Anya és fia küzdelme a skizofréniával. Megtörtént esetet feldolgozó webnapló. Fényeske kéziratát posztokba szedi Záporka, úriparaszt és Fabius.

Friss topikok

  • maria.janos: Igen én is kíváncsi vagyok mi van Veled nagyon nagyon. (2014.08.30. 21:48) A skizofrénia szakértők országa
  • maria.janos: Él még a Fábiusz által írt blog???? (2014.08.30. 18:26) Kiegészítés
  • fényeske: Köszönöm, hogy olvastad és persze hogy irhatsz: fenyesagi@freemail.hu (2012.06.09. 19:19) Életjel
  • fényeske: Szia cica! A hasonlat nagyon jó és találó. A tévhit abból ered, hogy valóban ott van a kiváltó ok... (2011.12.16. 19:30) Skizofrénia-újratöltve
  • anyósnyelv: Tényleg elment nem egy, hanem három barátom, az elmúlt években, s nem tudtam közbelépni! Egyszer l... (2011.11.29. 23:36) Társas magány

Autó, csajok és egyéb bajok

Fabius 2009.12.21. 08:00

Ahogy telt az idő és Attila állapota ha lassan is, de javult, néha megengedtem magunknak azt a "luxust", hogy kipróbáljunk régi dolgokat. Ilyen volt a vezetés is. Mindkét fiamnál ragaszkodtam hozzá, amint lehet megszerezzék a jogosítványt. Sikerrel levizsgáztak mindketten, amire büszke voltam. Igaz, volt bennem annyi szigor, hogy önálló útjuk előtt egy tapasztalt ember mellett rutint kellett szerezzenek, hiszen a közlekedés veszélyes üzem, ahol nem csak a saját, de mások testi épségét is veszélyeztethetik. Lehet ezzel is vitatkozni, mennyire volt helyes, de én meg voltam győződve, így teszem a legjobbat mindenkinek.

Mikor a fiam kijött a kórházból én minden részletre kiterjedő gyakorlati útmutatást kértem az orvosától, amibe beletartozott a vezetés is. Szerinte Attila vezethet gond nélkül, ha három hónapig szedi a gyógyszert lelkiismeretesen. Én azért ebben kevésbé hittem, hiszen én mértem le nála a koncentráció hiányát, a helyzetfelismerés akadozását. De ahogy az alaphelyzethez mérhető javulást láttam, bizony engedtem az unszolásnak, és az egyik félévente esedékes vizsgálatra hagytam kocsival menni. Az apja nem ért rá, így mentem vele ismét. Nem vagyok egy beszari alkat, bírom a sebességet, magasságot, mindenféle adrenalint termelő dolgot, de akkor és ott Attila mellett halálfélelmem volt. Pedig életem leglassabb útjában volt részem. 20 km/h sebességgel "száguldottunk", de láttam Attilát ismét elmerülni a bizonytalanságba. Őrült módon koncentrált, nagyon meg akarta mutatni szegénykém mennyire biztonságosan tud vezetni, de....De nem bírtam haladásra és görcsös koncentrálás helyett laza figyelemre. Kértem, legalább picit engedjen föl, és próbálja legalább a megengedett sebességet tartani. -Azt tartja! -jött a válasz, én pedig vitatkoztam tovább: -nem Atikám, te 20-al mész 50 helyett. -Nyugi, azon vagyok, hogy azt elérjem! -nyugtatott, mitől még idegesebb lettem. Minden érv hatástalan volt, ezzel a sebességgel tettük meg az utat. Hazafelé, -hogy unalmas és egyszerű ne legyen- meg eltévedtünk. Azt tudni kell, hogy az anti-közlekedő szobrát majd rólam fogják mintázni, és kiállítani a Közlekedési Múzeum elé, talapzatán ezzel a felirattal: F.Á. aki a jobbkéz szabályt is balról adta meg. Ezt a környezetem tudja rólam, egyszer mondta is valaki, ha nem tudom hol vagyok, keressem meg a Dunát, onnan biztosan hazatalálok. Sosem gondoltam, egyszer ez a vicceskedő mondat valósággá válik. De ezúttal rá voltunk szorulva, eszembe is jutott, és tényleg megtaláltuk a haza vezető utat sacc/kb 3 óra alatt.

Egy ideig megint elzárkóztam minden kérlelés és vezetéssel kapcsolatos nyaggatás elől. Később ettől rövidebb távokon még néhányszor megpróbáltuk, de Attila vezetési képessége nem változott meg. Ezért -talán vitatható módon- a jogosítványát eldugtam, és nem engedtem vezetni többé. Sajnos szembe kellett nézni azzal a ténnyel, ezeket a betegeket nem szabad hagyni önállóan gépjárműveket kezelni. Bármennyire tünetmentesek az élet más területein, a közlekedés akkora stresszfaktor, hogy a helyzetfelismerés és kezelés bizonytalanná válik. Nem elég az, ha valaki tudja mire valók a pedálok meg a kormány, hanem képesnek kell lenni a váratlan események megoldására is. Éppen elég hasonló jelenséget produkáló "nem beteg" ember közlekedik így is. Én törvénybe iktatnám, a skizofrénia kizáró tényező legyen a jogosítványhoz szükséges alkalmassági vizsgálaton.

A másik régi dolog felé én próbáltam finoman terelgetni. Attila 17 éves koráig -finoman szólva- eléggé bejött a lányoknak. Kedvelték a szövegéért, humoráért, vidámságáért. Igazi nyerő típusnak tartották -joggal- a sport miatt is. Meg hadd ne kelljen itt szerénykednem: a fiam igazi jóképű fiú, aki a személyiségével, kisfiús mosolyával és huncut nézésével hamar le tudta venni lábukról a csajokat. Nekem ezért is volt megdöbbentő és hihetetlenül furcsa, hogy pont a látens homoszexuális énje hasadt le legelőször a kór kirobbanásakor. Mondhattam bármit, ő sírva-zokogva ismételgette, nem akar mama kedvence kis buzi lenni, és diliházba kerülni.

Aztán ahogy hatottak a gyógyszerek és háttérbe szorultak, eltűntek ezek a személyiségek, a csajozós Attila nem tért vissza. Soha nem próbálkozott lányoknál, noha az egészséges nemi identitása maradéktalanul visszatért. Én próbáltam noszogatni, picit piszkálni, de mindig azt mondta, majd csajozik ő, ha úgy érzi eljött az ideje. Felmerült bennem az is, a gyógyszerek nyomják el benne a nemi vágyat. Ez az orvosok szerint sem lehetetlen, ezért örültem a váratlanul felbukkanó kislánynak.

Az egyik kontroll vizsgálaton -hol máshol, basszus- találkoztunk vele. Rögtön szimpatikusak lettek egymásnak, és érdeklődve szemeztek a másikkal. A kislányt depresszióval és pánik betegséggel kezelték, a szülei sehol, magára hagyatva ücsörgött egyedül. Attila leült mellé, megfogta a kezét, úgy ültek ott a padon egymás mellett, mint két riadt kismadár. Az egyetlen fura az volt, hogy nem beszéltek egymáshoz. Egy szót sem. Mintha kizárólag a kézfogással képesek lettek volna kommunikálni egymással. Két évig minden vizsgálaton találkoztak, minden alkalommal ez a műsor ment, így, ilyen csöndesen. Én kérdezgettem Attilát, nem akarja-e esetleg a kislány nevét megtudni, máskor is találkozni, vagy legalább a telefonszámát elkérni? Mert amikor együtt voltak ők ketten, valahogy összetartoztak, és olyan meghittséget árasztottak magukból, amit régen nem éreztem én sem. De nem akarta, én pedig kénytelen voltam tiszteletben tartani az akaratát.

Eltelt két év, és a kislány egy alkalommal nem jelent meg a vizsgálaton. A szülei vagy egyéb hozzátartozói nem jöttek el vele soha, így csak az orvosokat tudtam megkérdezni, mi van vele. Mintha gyomorszájon rúgtak volna úgy ért a hír: a kislány öngyilkos lett! Sajnáltam szegényt, bár a nevét sem tudtam. Borzasztó lehetett egyedül végigcsinálni a kezeléseket, belegondolni rossz, min mehetett keresztül szerencsétlen normális, segítő család nélkül. Nem tudtam azt sem, Attilának miként mondjam meg a hírt. Leültem mellé és elkezdtem volna a mondókát, mikor rám nézett és kibökte: tudom, elment végleg. Az állam olyan mélyre esett, hogy majdnem ráléptem. Fogalmam sem volt, honnan tudhatja. Különösebben az sem látszott rajta, hogy megrendítette volna a dolog, inkább tárgyilagos megállapítás volt ez. Mint aki előre tudta, amint aki be volt avatva és készült rá. Mintha lett volna köztük valami megmagyarázhatatlan telepatikus kommunikációs forma.

Az eset annyira meglepett és megrázott, hogy igyekeztem még jobban elmélyedni a skizofrénia körüli kérdés cunami megfejtésébe. Erről szól a következő fejezet.

Címkék: skizofrénia vezetés csajozás szülői felelősség elkövetett hibák

30 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://skizoteria.blog.hu/api/trackback/id/tr61612174

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

thinker_ 2009.12.21. 10:05:01

megdöbbentő és fájdalams olvasni a soraidat, de nagyon kellett egy ilyen blog, hogy jobban belelássunk ennek a betegségnek a tüneteibe.
nekem az tűnik fel, hogy szinte sosem említed Attila édesapját. Ő hogyan viszonyult mindehez? Milyen volt a kapcsolata Attilával?

Lángharcos 2009.12.21. 11:07:16

Szerintem látta rajtad, hogy készülsz valamit elmondani. Nincs ott a lány, levonta a következtetések közül a paranoid módon logikusat.

fényeske 2009.12.21. 11:11:23

@thinker_: Attila édesapja ma már nem élünk velünk de tartja vele a kapcsolatot egy héten kétszer pinpongoznak együtt. A betegség előtt nagyon jó volt a kapcsolatuk, büszke volt a fiára mivel saját álmait látta megvalósülni, Attilának egyenes útja volt a NB1-be a legjobbak közé kerülhetett volna pinpongban. Mikor előállt avval hogy abba hagyja az élsportot az első törést ott szenvedte el az apja, a betegség kitörése meg egyszerűen kikészitette. Az elején még kitartott, segített, de azt hiszem nem tudta elfogadni a tényeket, evvel az Attilával nem tudott mit kezdeni, és simán belefáradt, mondhatnám úgy is elmenekült. Ö úgy gondolja ha akkor nem engedem abbahagyni Attilának az élsportot mindez nem történik meg, én ezt nem hiszem. Szereti Attilát tudom, de Attilának nem simán szeretetre, hanem törődésre van szüksége, és a kettő nem ugyanaz, Ő az utóbbiból megbukott ennyi.

Slanger · http://tudtad.blog.hu 2009.12.21. 13:42:53

Végig olvastam az összes bejegyzést. Nem semmi a történet. De ha jól értem azért már nagyjából rendeződött az életetek. Ugye?! @thinker_ megelőzött, mert nekem is ez lett volna a kérdésem, vagyis hogy a férjed, hogy viszonyult a kialakult helyzethez. Gratulálok a kitartásodhoz!

Vicky87 2009.12.22. 01:35:44

Amióta rátaláltam erre a blogra, nem tudom megállni, hogy mindig el ne olvassam a legújabb bejegyzéseket. Attila története számomra nagyon mellbevágó. A mai poszt még inkább megrendített, mert sajnos én is pont depressziós és pánikzavaros vagyok...

Szumóné 2009.12.22. 08:22:22

Ez egy újabb durva szituáció lehetett. Azért kíváncsi lennék, hogy Attila csak kifelé nem mutatta a fájdalmát a kislánnyal kapcsolatban, vagy valóban ilyen "rezzenéstelenül" élte meg a dolgot? Később szó került még róla vagy nem volt érdemes feszegetni a kérdést?

Az apuka: sajnálom... Pedig biztos jól jött volna legalább neked a támogatása, segítsége, az együttérzése ebben a helyzetben. Igen, menekülésnek tűnik a dolog.

Szumóné 2009.12.22. 08:23:16

Még egy kérdés: melyik könyvkiadónál próbálkoztatok?

fényeske 2009.12.22. 08:54:05

@Szumóné: Kapásból csak 3 jut az eszembe Aréna kiadó, Quóta kiadó és Nagy Bandó kiadója

csib · http://kapirgalo.blog.hu/ 2009.12.22. 16:35:01

Kritika lesz, előre szólok! :)

Nem lehet, hogy Attila azért parázott annyira rá a vezetésre, mert Te nem bíztál benne és ő ezt érzete?!
Nézd, ha ennyit variálna anyám azon, hogy engedjen-e vezetni (és megkérdezné még 20x-szor, hogy biztos menni fog-e), akkor én egészséges ítélőképességgel is max. 30-al mennék, hogy Ő ne aggódjon... Csak eszembe jutott, hogy nagy hóban, késő éjjel, vagy bármilyen kritikus szituációban milyen volt az, ha a saját félelmeim mellett még valaki másé is rám nehezült. Volt már ilyen többször, és én sem mertem menni...

fényeske 2009.12.22. 16:49:56

@csib: Igen ez is egy lehetséges magyarázat, nincs is harag ezért. De valamiről ne feledkezzünk el, én láttam Attilát tanulni vezetni, az a fajta bizonytalanság amit a rutin hiánya okozott közel sem állt ehhez. Itt nem csak az volt a baj, hogy a vezetése bizonytalan volt, hanem a helyzet felismerési képesség és az azonnali döntés hiánya ami veszélyeztette volna mind magát, mint a többi közlekedőt, még akkor is ha nem az ö hibájából történt volna a baleset. A jó vezető nem csak baleset mentesen vezet, hanem ha belekerül egy más által előidézett baleset lehetőségi helyzetbe azt ki tudja kerülni azonnali döntéssel, jó döntéssel, amihez meg kell a helyzet felismerés képesség. Ez egy nagyon bonyolult dolog és a közlekedés veszélyes üzem napjainkban.
Most én kérdeznék tőled. Ha egy ilyen helyzetben lennél mint mi voltunk, Te engednéd a vezetést és a súlyos baleset megtörténne vajon nem merülne fel benned hogy ez a te felelőséget is, még ha erre rájönne a személyi sérülés netalán halál, örök életre nem lenne lelkiismeret furdalásod, hisz tudtad hogy akit volán mögé engedtél annak nem volt tökéletes a vezetői képessége. Én az adott körülmények között nem dönthettem másképp a fiamért, magamért és mindenkiért aki az utakon közlekedett.

csib · http://kapirgalo.blog.hu/ 2009.12.22. 19:26:33

fényeske,
Igen, iszonyú nagy a felelőssége mindenkinek, aki volán mögé ül és tisztelem, hogy így gondolkodsz, ennyire vigyázol másokra. DE legyünk reálisak, sok nagyon nagyon rossz képességekkel rendelkező vezető kap jogosítványt, olyanok is, akikek más problémájuk van, arról nem is beszélve, hogy mennyire fontos a pillanatnyi lelki állapot is. Szóval biztos vagyok benne, hogy Attilánál sokkal gyengébb képességgel rendelkezők is szaladgálnak az utakon. De ők nem gondolkodnak annyira felelősen, mint te...
A gátlások feloldásához két dolog nagyon kell. Egyrészt a bizalom, másrészt pedig sikerélmény. Kérdés, hogy a veszély a nagyobb, amit Attila jelenléte okoz az utakon, vagy az, amit Ő kaphat lelkileg ettől az élménytől?!
Fogalmam sincs, mit él át a fiad, de biztos vagyok benne, hogy nagyon bizonytalan mindenben és talán segíthet neki egy kis önbizalom-dömping, hozzájárulhat az életminősége javításához. Szerintem, ha szépen belejönne a vezetésbe, akkor az biztos nagyon sokat adna neki.
De ez csak az én külső véleményem, foglalmam sincs a részletekről, és nyilván könnyű úgy dumálni, hogy nem én leszek felelős, ha valaki rosszul sül el. De talán elgondolkozol azon, amit írok :)

fényeske 2009.12.22. 20:16:02

@csib: Mások életének veszélyeztetése szerintem nem ért meg egy próbát. Igazad van sokan ülnek volán mellet akiknek nem kéne de ez engem egy cseppet sem befolyásolt abban hogy még eggyel többen legyenek:)))
A vezetői engedélyt, a fegyverviselési engedélyt sokkal de sokkal komolyabb feltételekkel adnám csak ki, persze ez csak a én véleményem.
A sikerélményt mi a sporttal próbáltuk elérni, arra beszéltük rá inkább hogy újra pinpongozzon és nem bántam meg, mert jöttek az eredmények a gátlások meg ott az asztalnál felszabadultak. Mindamellett nem zárkozom el attól, hogy ha ennyire rendben van mint most, újra vezethessen de ismét gyakorolnia kell egy profi vezető mellett mert évek óta nem vezetett. Különben az egyik vágya hogy vegyen egy kocsit és erről nem beszéltem le:))))

fényeske 2009.12.22. 20:51:32

@Szumóné: Most látom csak a kérdést ne hari:)))) Soha többé nem került szóba, igaz én sem feszegettem. Általánosságban beszélgettünk csak arról hány de hány beteg van aki egyedül van és mennyire nehéz lehet nekik.

thinker_ 2009.12.23. 08:13:47

@fényeske: Köszönöm szépen a választ!

Szumóné 2009.12.23. 09:54:17

Csib, azért ne felejtsük el, hogy ez nem egy sima depresszió, hanem egy megváltozott tudatállapot. Ilyenkor vajmi kevés értelme van (az egészséges mércével mérve) az önbizalomnak. Nyilván a zsigerekben talán érezte Attila, hogy az édesanyja és a testvére mellette állnak mindenben, de ezt nem tudta egészségesen értelmezni.
A bizonytalansága nem "egyszerű" önbizalomhiány, hanem a teljes, felelősségteljes döntésképesség teljes hiánya. Nagyon jó példa volt erre, hogy 3 féle ital közül nem tudott választani 3 órán át, miközben szomjas volt! Szóval ez azért egy elég komoly probléma, nagyon oda kell figyelni rá, elsősorban az ő érdekében.
Én nagyon örülök, hogy Szomjaska volt olyan bátor, hogy egyelőre (már vezethet esetleg? szerintem nem...) úgy döntött, hogy nem engedi volán mögé ülni a fiát. Igen, sok hülye, félvak, vagy félbolond ember kap engedélyt, amit nagyon rosszallok is, de amíg ez egy korrupt világ, addig ne várjunk csodát.

(Apósom stroke következtében a teljes jobb oldalára lebénult, a jobb kezét, lábát nem tudja használni, továbbá gyerekkora óta nemigen lát az egyik szemére. Mégis kitalálta, hogy vesz egy átalakított autót, amivel majd ő közlekedni fog, maga vezetve. Aham... A család nehezen tudta meggyőzni, hogy lelassultak a reflexei, fél oldalára béna, talán nem kellene erőlteni. Én egyenesen megmondtam, hogy ha ő vezet, akkor feljelentem veszélyeztetésért, ha másként nem lehet megállítani. Szemétség? Nem. Belegondoltam, mi van, ha kilép elé egy kisgyerek vagy öreg néni? Vagy akárki? Hogy áll meg? Miért kellene megvárni, amíg bekövetkezik a baj? Ma sajnos nem veszik el azonnal a jogsit az ilyen betegektől (sem), pedig alap lenne. Minek a jogsi, ha alkalmatlan vezetni? Aztán szerencsére ahogy elfogadta az állapotát, úgy már nem is erőltette a témát, megértette, hogy nem tud vezetni. Ráadásul lejárt a jogsija, az orvos meg nem adja meg neki a hosszabbítást.)

Szumóné 2009.12.23. 09:55:32

@fényeske: szerintem a férjed bizonyára tudja, csak nehezen szembesül vele és dolgozza fel. Hát egyszer hátha átkattan a kapcsoló és megváltozik a véleménye, hogy ne dugja a fejét a homokba.

csib · http://kapirgalo.blog.hu/ 2009.12.23. 13:19:07

szumóné
Igazad is van, meg nem is. Attila gyógyul, ő már nagyon sokat változott, fejlődött a kezdetek óta, mire ide jutottak.
Én abban hiszek, hogy sokkal több múlik a lelkieken, mint azt gondolnánk. Nem azt mondom, nem kell a gyógyszer, de manapság sok mindent csak és kizárólag azzal akarunk megoldani. Pedig többek között azon is múlik a gyógyulás, mennyire támasza a betegnek a családja (ld. öngyilkos kislány), de azon is, mennyire kezelik betegnek őt, mennyire éreztetik ez vele.

Zsoolt · http://www.annyit.blog.hu 2009.12.23. 14:09:52

Kedves fényeske!

Nagyon örülök a blognak, olvasom minden bejegyzését, bízom benne, hogy sok emberhez eljut, mert nagyon sokat jelentenek a személyes élményeid. Engedj meg egyetlen megjegyzést. Sokszor miközben Attiláról beszélsz, aki egy konkrét személy és Ti egy konkrét család vagytok (ez az igazi ereje ennek a blognak), általános következtetéseket vonsz le a skizofréniáról és a skizofrénekről. A skizofréniának rengeteg fajtája van, én még két egyforma skizofrénnel nem találkoztam. Ismerek olyat, aki mellett nyugodtan aludtam a német autópályán 15 órás vezetés alatt, amikor egymást váltottunk. Olyan embert is ismerek, aki egy folyosón sem tudott reszketés és bizonytalanság nélkül végigmenni. Olyat is, aki több nyelven beszél, diplomával dolgozik, családja van, és olyat is, akinek egy bevásárlás leküzdhetetlen kihívást jelent. Ez nem jelenti azt, hogy érvénytelen lenne a saját élményed és Attilával szerzett tapasztalatod, de azt igen, hogy az automatikusan nem vonatkoztatható mindenki másra, aki skizofrénia diagnózist kapott. Ez szerintem nagyon fontos!

hapsychotic (törölt) 2009.12.23. 14:29:37

lehet az volt a baj hogy elnyomtad benne a buzit, nem akartad elfogadni olyannak amilyen. persze te egy erős csajozós macsot inkább akartál több posztod szerint is.

Záporka 2009.12.23. 16:07:24

@hapsychotic: Ne magadat nézd!
Olyan szülők is vannak, akik elfogadják a gyereküket olyannak, amilyen.
Sajnálom, hogy te nem találtál megértésre. :-(

fényeske 2009.12.24. 08:15:16

@csib: Tudnia kell a betegségéről, hisz így fogja tudni csak kezelni saját magát is ha én már nem vagyok. De tudnia kell azt, hogy ö egy értékes kis emberke, aki betegségét ellenére, azt legyőzve minőségi életet tud élni.
@Zsoolt: Igazad van de ha vissza olvasod mindezt leírtam én is ahány beteg annyiféle, személyre szabott a kezelés az ellenszer de vannak hasonlatosságok, így lehet hogy vannak akiken segít a feljegyzéseim. Sajnos a statisztika azt mutatja többen hallnak meg, és többen kerülnek végérvényesen diliházban mint amennyien élni tudnak saját és a társadalom hasznára.
@hapsychotic: Nos én az a fajta vagyok akinek semmi baja a homosexuálisokkal, ráadásul úgy gondolom a valódi homosexualitást nem lehet elnyomni. Hogy Te hol olvastad hogy én macsot akartam azt nem tudom, mert ilyen sosem írtam én Attilámat akartam a saját személyiségével, hogy az homo vagy heteró számomra mindegy volt csak egészséges és boldog legyen.

Skulo · http://politoxi.blog.hu/ 2009.12.27. 20:07:24

Őőő, namost ezt aztán tényleg nem értem. Az összes eddig felsorolt, Attila által zabált pszihotikumra ár van írva, najó nem rá, hanem a haszn. ut.ban van, hogy TILOS a gépjárművezetés, nehézgépvezetés, meg a veszélyes munka végzése. Kombinációkban szedve, aztán meg még inkább durvul a helyzet. Értem ez alatt, pl.: Rivotril+Leponex.
Nem találkoztam még olyan orvossal, aki kimondottan javasolná a gépjárművezetést, mint inkább aki óva intene tőle, főleg egy skizoid beteget.

Kb. a naposcsibe géppisztollyal esete.

Fabius 2009.12.27. 20:20:34

@Skulo: Na. Most már én nem értelek téged. Hol olvastál te itt olyat, hogy Rivotril+Leponex kombó mellett vezetett? Leginkább sehol.

Skulo · http://politoxi.blog.hu/ 2009.12.27. 20:50:18

"Szerinte Attila vezethet gond nélkül"
Ez több, mint fura.

"az egyik félévente esedékes vizsgálatra hagytam kocsival menni..." A záróban az volt, hogy Leponexel engedték el a kórházból, ha minden igaz, szedte is, úgy ahogy, vagy nem szedte? Akkor meg hót mák, Rém állapotban vezetett, vagy akkor most mi is a baj?

Skulo · http://politoxi.blog.hu/ 2009.12.27. 20:51:08

Ne kelljen már beidéznem az egész második bekezdést.

Fabius 2009.12.27. 21:05:46

@Skulo: ne kelljen már minden hülyeségedre pontról pontra többször válaszolni. Rivotril+Leponex kombót az osztályon kapott Attila. Tartósan Zyprexa-t szed, ahogy azt már Fényeske elmondta neked valahol.

Skulo · http://politoxi.blog.hu/ 2009.12.27. 21:15:19

@Fabius: A végén még én vagyok a hülye, hogy egy hót-koki skizo autót vezethetett, nem? A leírt sztoriból is látszik, hogy hülye ötlet volt, ennyiben is maradhatunk.
...
süti beállítások módosítása